Megható pillanatoknak lehettünk tanúi a Faludy György Irodalmi Fesztivál zárónapján: Márkus- Barbarossa János, a néhai költőfejedelem közeli barátja olyan élményeket osztott meg a hallgatósággal, amelyekről eddig nem mesélt nyilvánosan. Úgy beszélt, mintha Faludy is jelen lett volna, és közelgő 101. születésnapja alkalmából egy pohár borral koccintva köszöntötte őt.

101 éves lenne Faludy…

Márkus-Barbarossa János hozta el először Erdélybe az akkor kilencven éves költőt, külön autót is vásárolt neki, hogy kényelmesebben utazhasson. Faludy nagyon megszerette Erdélyt, amikor Budapestről felhívta Márkust, órákig lelkendezett Segesvár vagy Kolozsvár szépségéről.

Olyannyira kedves lett számára ez a vidék, hogy eldöntötte, itt szeretne meghalni, barátai már házakat nézegettek neki Kolozsvár környékén. A meghívott több ezer hanganyagot, videót és képet őriz a költőről, ezek feldolgozásra várnak, megígérte ugyanis Faludynak, hogy csak halála után öt évvel fogja őket nyilvánosságra hozni. Rengeteget utaztak együtt, közben sokat beszélgettek Faludy kortársairól is, a költő olykor kényelmetlen dolgokat is el-elmondott az irodalom ismert alakjairól. Erdélyi útjairól több verset írt, amelyek valószínűleg meg is fognak majd jelenni. Kedvelte a bohém társaságot, a szép nőket, a finom italokat, azonban mértéktartó volt, berúgva senki sem látta. Egy Szent Anna-tói táborozáskor kissé elfáradt az esti beszélgetés és poharazgatás közben, és úgy döntött, lepihen, mindenki megijedt, hogy valami baj fog vele történni, ám reggel kedélyesen és frissen ébredve megkérdezte: nem maradt-e egy kis whisky.

Előzékeny és türelmes volt, készségesen segített bármiben, ha megkérték rá. Illedelmes is volt, ha egy társaságba bejött egy hölgy, ő volt az első, aki átadta a helyét, vagy ő vette elsőnek észre, ha tüzet kellett valakinek adni. Nem szerette Babitsot, túl precíznek tartotta verseit, de könnyedén idézett tőle bármit, mert ha valamit nem kedvelt, az nem jelentette azt, hogy nem ismeri – derült ki az esten.

„Talán ez volt a legfontosabb, amit tőle tanulhattunk: csak arról mondd azt, hogy nem szereted, amit valóban nem ismersz” – állapította meg Márkus, és ennek kapcsán megjegyezte: sokáig azt hitték, a költő nem szereti a zenét, aztán egy társaságban kiderült, hogy minden magyar népdalt ismer. Az esten bemutatott felvételeken Villon balladáinak átköltését szavalja, vagy a Kolozsvári Bölcsészkaron mesél a magyar nyelvről és saját költészetéről.

Márkus-Barbarossa elmesélte, hogy először Gyergyóalfaluban találkozott Faludy-versekkel, addig csak a Villon-balladafordításokat ismerte. 1978-ban Pécsi Sándor színművész barátjával és más kollégáival erdélyi turnéra indultak, amelynek az egyik állomása Alfalu volt.  Megérkezésükkor nemhogy népes közönség, de egy lélek sem várta őket, így kénytelenek voltak betérni a helyi kocsmába addig, amíg a falu népe hazaszállingózik a nyári takarásból. Pécsi Sándor a Művelődési Ház lépcsőjére kiállva közönségcsalogatóként verseket szavalt. Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben és Szőcs Kálmán Négernek lenni című verse mellett elhangzott Faludy György Óda a magyar nyelvhez és Júdeai helytartó című költeménye is. Márkus-Barbarossa ekkor hallott először Faludy-verseket, a költőt ugyanis abban az időben Erdélyben és Magyarországon is tilos volt olvasni. Pécsi Sándor amerikai mennyasszonya révén jutott hozzá az alkotásokhoz. 

A kellemes nosztalgiázás után Farkas Wellmann Endre és Márkus-Barbarossa János megemelték poharaikat, és a képzeletben jelen lévő Faludyval koccintva köszöntötték őt közelgő százegyedik születésnapja alkalmából. „Faludy nem halt meg, csak a szimbolikus temetésén voltunk jelen, ő csak egy hosszú külföldi turnéra ment, valószínűleg a pokol és a purgatórium környékén lehet most, mert világéletében utált vízumot váltani, s mivel a mennyországba is az szükséges, biztos nem tett eleget ennek az elvárásnak” – mondta Márkus-Barbarossa János.

Varga Melinda