A IX. Magyar Nyelv és Könyv Ünnepének fő eseményeként első ízben adták át a műfordítói munkásságért járó Budavári Tóth Árpád-díjat. Elnyerője,Tandori Dezső szó szerint is megemelte kalapját a világirodalom nagyjai előtt. – A Könyvünnep második napján jártunk.

Kincsekre ragyogó őszi nap

– Könyvünnep a Budai Várban

A Budai Vár ősszel a fesztiváloké: az első szeptemberi hétvége a könyv és a kultúra ünnepe. Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere és L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke nyitották meg pénteken e kis könyves fesztivált, amely az érdeklődők számát tekintve nem is olyan kicsi. A kiadói standok és a színpad között folyamatosan áramló tömeg jó része ugyan külföldi turista, akiknek csoportjait olykor egy-egy esküvői fotózásra induló ifjú pár tarkítja – de épp ez a színes várbéli forgatag adja meg a Könyvünnep jellegzetes hangulatát. Idén pedig a ragyogó napsütés is besegített.

Szombaton négy órakor Nagy Gábor Tamás szólt a színpadon új kitüntetésükről, a Tóth Árpád-díjról. A magyar költők közül Tóth Árpád adta vissza leghívebben és ugyanakkor összetéveszthetetlenül egyénien az átültetett versek tartalmát – méltatta az I. kerület polgármestere Budavár hajdani lakóját, majd idézte az ünnepségen részt vevő Kányádi Sándort, aki szerint nem becsüljük meg kellőképp a műfordítókat, holott tevékenységük a „legnemzetibb vállalkozás”. E hiányt igyekszik pótolni az ötezer euró tiszteletdíjjal járó elismerés, amelynek kézzelfogható jelképe a Csikai Márta készítette kisplasztika. Az oklevél  Sára Ernő grafikus munkája, s mindez kiegészül egy érmével, amelyet ebből az alkalomból bocsátott ki a Nemzeti Pénzverde. Első díjazottként Tandori Dezső vehette a kitüntetést.

Füzi László laudációjában felidézte a Forrás folyóirat szerkesztőségének falára függesztett Tandori-idézetet: „Jó lenne túl lenni az egész irodalmon”, s azzal együtt minden hatalmon és kiszolgáltatottságon. Ennél pontosabban egy alkotó sem ragadta meg korunk lényegét – mondta Füzi, aki a „hivatalos”, szerkesztő-költői viszonyon túl kettejük személyes barátsága okán is szívesen idézte fel Tandori Dezső pályájának jeles állomásait, és a mindkettőjük számára meghatározó, ifjúkori olvasmányélményeket: Kafkát, Woolfot és Rilkét. „Tandori a világirodalomban önmagát találta meg” – zárta méltatását Füzi László, átadva a mikrofont az ünnepeltnek, aki Nagy Gábor Tamástól vehette át a díjat.

A költő, aki 72 éve lakik az első kerületben, a Petőfi Gimnázium diákjaként Nemes Nagy Ágnes tanítványa volt. Mint elmesélte, Nemes Nagy és Lengyel Balázs közös várbeli otthonát szívesen „szállták” meg a költőnő tanítványai, hogy afféle rendhagyó irodalomórán vegyenek részt. Nemes Nagy Ágnes mellett két másik „várbéli”, Ottlik Gyöngyi és Géher István is fontos szerepet játszottak a fiatal Tandori műfordítói indulásában. A költő a színpadon a tőle megszokott személyes, játékos-elkalandozó-mesélős stílusban emlékezett meg élete fontos szereplőiről, Rilkéről, Newtonról, Szpéróról, a verébről, akik, bármilyen meglepő is, szoros kapcsolatban állnak egymással. A felsorolásban utoljára hagyta Mr. Paddingtont, a medvét, aki Micimackó méltó társa, és (Tandori Dezső fordításának köszönhetően) immár a magyar olvasók körében is egyre népszerűbb. A költő-műfordító végül egy Paddingtontól eltanult kalapemeléssel tisztelgett mindazok előtt, akiket fordíthatott, illetve akik ezt díjjal ismerték el – mi pedig először láthattuk a költőt fedetlen fővel.

A színpadi műsor „költészetközelben” maradt, sőt, valódi lanton szólt tovább: Petrőczi Éva verseskötetének zenés bemutatóján párhuzamosan kelt életre a régi és a jelenkori magyar irodalom. A költőnő kötetének címe, A patak éneke Szenci Molnár Albert 42-es zsoltárának parafrázisa – ennek zenés feldolgozását hallgathattuk meg Csörsz Rumen István lantművész előadásában, aki a régi magyar irodalom valamennyi jelentős alkotóját megszólaltatta már hangszerén. Petrőczi Éva gyakran szólítja meg archaizáló szerepverseiben „névadó” elődjét, Petrőczi Kata Szidóniát, de őhozzá is társítottak már jeles elődöt más költők. Így például Visszavonás-kérés című versét egykor Jékely Zoltánhoz írta, akihez – mint Petrőczi Éva elmesélte – mély barátság fűzte, és a költő levelezőlapjait rendre Petrőczi Éva Polixéniának címezte. Egy másik rokonítható nőalak Jan Vermeer Gyöngymérő asszonya, akit Petrőczi Éva szintén megverselt. Csörsz Rumen István megzenésítésében a dallam korántsem „csak” kiegészítője, aláfestője a verseknek: sokkal elevenebbé, hitelesebbé varázsolja a veretes nyelven megszólaló kortárs költészetet.

A költészeten és zenén túli művészi világra is kitekintve kultúránk körképét vázolja fel a magyar uniós elnökség záróakkordjaként a Napkút Kiadó gondozásában, Szondi György szerkesztésében megjelent Magyar Kulturális Kalauz. A Könyvünnep színpada előtt bemutatott kiadvány egyszerre országimázs-kötet, művelődéstörténeti útmutató és gyönyörködtető album. A szerzőnek felkért tudósok, művészek, kutatók az adott szakterület, művészeti ág legfontosabb magyar vonatkozásait ismertetik. Ha egészében ez lehetetlen is – mondta Szondi György –, de a szubjektív választások-válogatások törekednek teljes képet nyújtani. A képzőművészettől a filmen át az irodalomig, a táncig, az építészetig szinte minden fontos területet áttekint a kötet. Csak néhány név a szerzők közül: Gerle János, Fekete György, Kelecsényi László, Kincses Károly, N. Pál József, Tarján Tamás, Vasy Géza.

Bár a szervezők többüket is meghívták, csak Miklóssy Endre,  A magyar gondolkodók című fejezet írója vett részt a beszélgetésen. „A magyar filozófia a 20. századig inkább csak szorgalmas diákként tanult az európaitól – emelte ki Miklóssy Endre –, de Pikler Gyula, Palágyi Menyhért vagy Schmidt Jenő Henrik megjelenésével hozzátenni is tudott ahhoz. ”Az általa jegyzett fejezettel rájuk kívánta felhívni a figyelmet, valamint olyan jelentős, de elfeledett tényekre, mint az, hogy Apáczai Csere János jóvoltából Magyarországon előbb ismerhették meg Descartes-ot, mint német földön.

Szondi György elmondta, hogy a Könyvhétre megjelent kötetnek már készül az angol fordítása, amelyet több ponton ki is egészítenek majd. Hosszabb távon szeretnék megvalósítani azt az Uránia moziban tartott bemutatón még csak dicséretként elhangzott felvetést, miszerint valamennyi világnyelvre le kellene fordítani a kiadványt.

Búcsúzóul még megnéztük a kiadó standján a négyszázötven képpel díszített Kulturális Kalauzt, majd magunk mögött hagytuk a szeptemberi napfényben tündöklő, felújított Mátyás templomot, a kulturális kincseket megőrző igyekezet látványos megvalósulását.

Szöveg és képek: Laik Eszter

További fotók az eseményről: