Szeptember első napjaiban Jónás Tamás nyári versterméséből kaphattunk egy színes csokrot, Vízi Attila zenei kíséretével. – Csepcsányi Éva tudósítása Hegedűs János fotóival.

Hintalovon

Jónás Tamás estje

A Romagyar című vers nyitotta meg az estet: „Rossz a magyar, fél és gyáva. /Nem épít az igazára. / Angyalnak reméli magát, / s nincsen szárnya. / Városokba tömörülnek, / jókedvük van, nem örülnek. / Gyűlölettel, ha szeretnek, az az ünnep. / Cigány vagyok, mende-monda. / Fajtámnak sincs reám gondja. / Fehér ing a lelkem. Isten / kigombolja.”

Csak a corpus, a színtiszta textúra! Lehetett volna ez a mottója Jónás ősznyitó estjének. A helyszín a nyolcadik kerületi Hintaló Iszoda, ahol békésen megférnek egymás mellett az iddogáló törzsvendégek és a (még inkább iddogáló) költők. Jónás Tamás fellépésével szinte a tanévkezdéssel egyszerre „becsengettek” a pesti irodalmi estek alternatív iskolájába is. Méltó tanévnyitó, mondhatnánk, és mellébeszélésből is keveset kaptunk: a szerző egymás után olvasta fel verseit, egy-egy dalbetét, köztük Marozsán Erikáé színesítette a szövegmondást.

A József Attila-i és Juhász Gyula-i gondolatok erőteljes, modern, nyers adaptációit egyéni, fanyar, gunyoros-humoros stílusával fűszerezte a költő. A kis Hintalóhoz címzett kocsma nyikorgó, fapadlós emeletén mozdulni sem lehetett, sőt, a földszint is tele volt érdeklődőkkel. Jónás erőteljes hangon, rendkívül karakteres, színes stílusban olvasta fel műveit, a lent rekedt közönség is jól hallhatta. Kellemes meglepetés volt, hogy ezen a felolvasóesten nem kérdezgették a szerzőt vég nélkül életéről, érzelmeiről, magánügyeiről.

Már csak azért sem, mert moderátor nélkül zajlott az est, így valóban a versek kerülhettek a középpontba. A személytelenség érzését pedig kiválóan feloldotta Jónás azzal, hogy egy-egy vers után mondott valamit az életéről, vagy a mű keletkezéséről, esetleg a jelenlévő két fiához intézett néhány szót. Gördülékenyen ment minden, s kivétel nélkül ütős, remek verseket hallhattunk: „Kelj fel, János és Tamás! Itt a hintaló! / Készül valami Golgotán. Remegni volna jó. / Jánosom és Péterem! Ébredezzetek! / Sorsomat tekintik épp a hintalószemek! / Csandakám, ne kóborolj! Lovam kikötve már? / Ámos testvér nyöszörög, Jób visongva jár. / Szvétakétu elköszön, Lao Ce részeges. / Vörösmarty már veszett, szegény, de még nemes.”

A helyszín nevével azonos, Hintaló című alkotás megadta az alaphangulatot. Talán vannak, akik jobban szeretik a beszélgetős, kérdezgetős esteket, itt azonban kellemes tapasztalatokat szerezhettünk az ellenkezőjéről.

Csepcsányi Éva

Fotók: Hegedűs János