A kompon még adom a széplelkű irodalmárt. Érzékeny pillantásokat vetek a habokra. A Szépírók Társasága kortárs irodalmi táborába, az Ir(T)ásra tartok éppen, valahol Nagymaros és Visegrád közt lebegek a Dunán. – Kozma Leila beszámolója.

Szárnypróbálgatások

– Ir(T)ás tábor Visegrádon

A túlpartra érve, miközben próbálunk még egy helyet szorítani a kisbuszban, már érzem, ez itt szükségtelen lesz. Sokfélék vagyunk, van sovány punk, harsány egyetemista, aki egyfolytában röhög valamin, no meg Sanyi, akivel kitartóan bizonygatjuk a szerpentineken felfelé: „ígérem, nem hányok, amíg felérünk”.

A szoba pici. A lakók hangosak. Csillánál gitár van. Érzem, hogy ez a hét sem a szunyókálás jegyében telik majd. Ebéd, eligazítás, sapkaosztás. A szemem sarkából vizslatom a társaságot. Szürcsöljük a hosszúkávét. Bíró-Balogh Tamás, alias Bébété előadásával kezdünk. Belemerülünk Kosztolányi életművébe. Váratlan fordulat az van bőven, Pokolgépes pólós filológushoz még nem volt szerencsém. Szó esik tékozló örökösökről, Ady-gyűlöletről, előkerül a Magvető Társaság zsebkönyvébe íródott, frissen felfedezett Kosztolányi költemény is. Vacsora. A konyhás nénik nincsenek oda a hozzám hasonló perverzekért, a vegánokért. Azért nagy örömmel lapátolom a grillzöldséget.

Este. Varró Dani beszélget Magyarország első (önjelölt) pacabárójával, Jenei Lászlóval. Hallunk a fiúról, akinek a lába hatos, az AKG-ról, mentorszerepben tündöklő magyartanárokról, meg korai szárnypróbálgatásokról. Nyuszika estéjéről és szerelméről, az első eposztrilógiáról. Mi több, még ízelítőt is kapunk. A refrén még mindig megy neki fejből. Én, mint hihetetlen tehetséggel megáldott interjúkészítő, Varró Danit támadom le az est után. A saját fülem is szétáll a kérdéseimtől. Tudakolózom színházi aktivitásról, gyerekről, családról, kedvencekről, fordításról, folytatásról. Egy idő után megsajnálom szegényt, nyugovóra térek.

Szeminárium, Jenei László (a mentorunk) kritizálja a műveinket, én sután elmagyarázom ki is az a Lily Allan. Szó esik sokmindenről, például novellákról, amiket a görögdinnye-motívum tart össze. Tacskóhoz méltó bólogatásba kezdek, a héten még lesz rá lehetőség bőven. A többiek bölcsészek, diplomások. Pici gimnazista vagyok hozzájuk képest.

Az esti beszélgetésen Háy Jánostól megtudom, ő is pironkodik a kezdeti próbálkozásokon, szerintem meg vicces, én papírzsebkendőre még nem írtam, sőt, számverset sem. Mialatt mesél, én Dorkát böködöm, annyira tetszik. Egy emberként csüggünk a szavain – mindannyiunkat lenyűgöz. Jó látni a lelkesedéstől kipirult arcot, ahogyan felemelkedik a hangja, annyit szeretne adni. És ad is, sokat. Mívesen fogalmazva, odatéve magát. Nagyon.

A munkába is belekezdünk. Novellát írunk. Heten – egyet. Kerouac is a session-ökön folytatott beszélgetéseit írta le – nyugtatgatom magam. Karakterünk egyes részletei ugyan homályba vesznek (értelmiségi börtöntöltelék? mit követett el? és hány éves? szerethető-e egyáltalán?), de a lányok kézben tartják a dolgokat. A grillzöldséget (amely ezúttal ebédként szolgált) Géczi János előadása követi, rádöbbenek, növényhatározó is kell a könyvespolcomra. Szó esik többek közt spermaszagú növényekről, a reneszánsz emberképről. (E sorok írója a 2001 Űrodüsszeiá-ban látható űrkikötőben élne, ha tehetné, ennek ellenére sikerült érdeklődést csepegtetni belé, ami nem rossz.)

Aaron Blumm a falujáról mesél, arról a bizonyos lányról, a Biciklizéseink Török Zolival fogadtatásáról, humorosan. Este Grecsó Krisztián érkezik, szerkesztői tanácsokkal lát el minket, mesél az ÉS-ről, érezzük, hogy ő egy sztár. Főleg a lányok érzik, persze. Beszélgetés után koncert, a sztár most nem tollal, hanem gitárral bizonyít. Igazi táborba illő pillanat.

Csütörtökön folytatjuk a közös írást Jenei Laci vezetésével, kötözködünk, szorgosan bólogatunk, vagy hevesen vitatkozunk, ahogyan a helyzet megkívánja. Jól haladunk. Délután Laci tart előadást, elvileg a főbb nyomtatott folyóiratokról, gyakorlatilag a Műútról, Málik Rolandról, a Műútról…

Őt Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi követik. Nekem ez a nagy attrakció. A táborban találkoztam először az Eggyétörvével (a kritikaíró csoport ezt boncolgatta). Tetszett. Mi több. Kíváncsi voltam a szerzőre, hogy néz ki, van-e piros, gyöngyös, hímzett táskája cseresznyés-vaníliás ajakbalzsammal (mint a narrátornak), és tényleg az anyjával ment-e nászútra („Nem, dehogy!”). A beszélgetés hatására visszavettem a jelzőkből. Próbáltam addig sűríteni a szöveget, amíg elfér egy A4-es oldalon. Van még hova fejlődni.

Pénteken Balázs Imre József előadásával kezdünk, erdélyi irodalomról, folyóiratokról. Azután hajókázunk. A Kapitány Twist and Shout-ot üvöltet. Gyönyörködöm a tájban, vagy küzdök az elalvással. Üveges tekintet. Kávéról álmodom.

Vacsorára Karafiáth Orsi és Cserna-Szabó András is megérkeznek, Csapody Kinga kérdez, ők többé-kevésbé válaszolnak. Mesélnek a Sárkányfűről, színházi tapasztalatokról, Orsi felolvas friss verseiből. Az édesanyjáról szólnak, elkerülhetetlen a bekönnyezés. Fej(em)et (le)kell hajtani, hopp, csak elpirultam. Cserna az étteremkritikákról mesél. A slambuc nem az én műfajom, de a Gustó-ra előfizettem.

Szombat. Reggel eligazítás az internetes médiában, vadul jegyzetelek. Kapunk tanácsokat, Szabó Tibor Benjámin elejt egy-két megjegyzést, hova küldjenek amatőrök és hova ne.

Így érkezünk el a Nagy Pillanathoz. A gála. Most végre megtudjuk, ki, mit és milyet. A FISZ-es fiúk korábban érkeznek, előkerül a friss álhír-újság, az irodalmi peepshow makettje. A zsűri többi része, Csaplár Vilmos, Kéri Piroska és Bárdos Deák Ági pattannak ki az autóból. Rájuk nem vigyorgok. Maradunk inkább a tisztelettudó pislogásnál.

Bezsúfolódunk a Tökházba. Öt lány és Sanyi kezd, Bébété pártfogoltjai, HHZ néven futnak. Hajdú Hanna Zoé (fiktív) életébe nyerünk bepillantást. Tudott élni. Börtön, kasztrálás, erotika van bőven. A végén a gitár is előkerül. A Mizu átiratával zárnak.

Most következünk mi (Laci és a fúdejók néven). Dorka térdei összekoccannak, nyakban pirul. Elvállalta az általam gyűlölt feladatot, a szereplést. Jól hangsúlyoz. A hangja kicsit remeg. A hármas ház és a kislány alkotói sem vetik meg az erotikus tartalmat. Érdekes a felhozatal. A kislány mesét olvas, kicsit a sci-fiket idézi, kicsit felnőttes. A Könny(v)cseppentők Csapody Kingától több feladatot is kaptak: írtak pohárról, barokkos, aranyozott csészéről, darazsakról, kitoccsanó gyomortartalomról. Volt naplóidézet, rövidebb szösszenet és Varró Dani stílusában írt vers.

Waldorf-filozófia, a „mindenkit megjutalmazunk” elv jegyében zajlik az eredményhirdetés. Enyém a „Legtöbbet olvasó”-díj. A gerillaolvasásommal érdemeltem ki, a Mérgezett hajtűk a gála alatt is az ölemben lapult, tisztelettudóan pislantottam bele itt-ott. Volt még számos, pl. Hányás-, Szatyor-, Mentor- és Darázs-díj is, nem panaszkodhatunk.

Másnap utaztunk. Leltároztunk, szépen bepakoltunk a cekkerbe, aztán irány haza.

Kozma Leila

Fotók: Csapody Kinga