Boldog Zoltán

Völgyirodalom

2011. július. 24. - 18:39

Körkép a Művészetek Völgyéből 2011/2.

A 2011-es Művészetek Völgyének első hétvégéje összművészetinek feltüntetett irodalmi programot és könnyűzenébe bújtatott költészetet kínált Dés Lászlóval, Esterházy Péterrel, Jász Attilval, Kányádi Sándorral, valamint Rutkai Borival és a Specko Jednoval. Egy-egy Kossuth-díjassal és éneklő kutyákkal.

A szombati napon irodalmi életünk ikonjai is ellátogattak a Völgybe, így találkozhattunk Esterházy Péterrel, Jász Attilával és Kányádi Sándorral. Az irodalmat zenei oldalról Dés László, valamint Rutkai Bori és a Specko Jedno támogatta.

Esterházy fele Dés (Kapolcs, Palya-udvar, 2011. július 23.)

Elég meghívni két húzónevet, aki a magyar könnyűzenét és a kortárs magyar irodalmat képviseli, rendelkezik legalább egy Kossuth-díjjal, és máris megtelik a Palya-udvar érdeklődőkkel. A völgylakók pedig szórakozásra várnak, és Esterházy Péter annyira szórakoztató volt, hogy rájöhettünk a titkára is: alapvetően a szóviccekből él. Ezeket variálja, bővíti mondatokká, majd kisregénnyé formálja, és felteszi a kérdést a közönségnek: ki adna egy tockost az anyjának? A közönség arcán mosoly, hiszen így viccel egy Kossuth-díjas, szívvel és segédigékkel, de legfőképpen az anyával. Vigyázz, muter, mert elvisz a HÉV! Ilyenekkel. Ehhez persze elengedhetetlen a rezzenéstelen arc, a fapofa, mert akkor ülnek a viccek, mint HÉV-en az anyák. Ha kifulladt a szöveg, következett Dés László, Esterházy másik fele a Palya-udvarban, és belehasított a klarinéttel az éjszakába. Improvizált, tudniillik egy Kossuth-díjas zeneszerzőtől minden hang csoda, akár egy Esterházyt olvasó anyuka a HÉV-en. A Palya-udvar pedig ámult, csak néhány ember látta be, hogy szép ez a hakni, mint ahogy Esterházy is egyre karakteresebb ősz hajával. Egy-egy félreértett Che Guevara-pólón is őt fedezhettük fel. Közben pedig hallhattuk a klarinétdallamok után: „a pinámat nem adom, kisbaszom”. Zavart nevetés, mert egy híres író máshogy mondja ki a szót, a legféltettebbet, ami körül a világ forog. A világ pedig látszólag Esterházy és Dés körül forgott a Művészetek Völgyének első szombatján, és mivel az újságíró is szóviccekből él, sokat tanulhatott a hallottakból.

Borikert (Kapolcs, A. Könyvudvar, 2011. július 23.)

Aki nem hallott még kutyát énekelni, annak mindenképpen meglepetést tartogatott az idei Rutkai Bori és a Specko Jedno zenekar koncertje a kapolcsi A. Könyvudvarban. Bori annyira együtt élt a közönséggel, hogy még a színpad lábánál lévő kutyák ugatását is effektként használta, így a tavalyi pillangó helyett idén rövid ideig ez diktálta a ritmust. Átvezetésként szavalt, vagy éppen magyar nótával rukkolt elő: „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje, ha még egyszer azt üzeni, akkor magát ismételi”. De Bori nem Kossuth Lajos, ezért még önmagán is ironizál, amikor a fiúegyüttesek stílusában szórja szerteszét az érzelmeit, majd bevallja, hogy írtak egy Kispál-számot. Egy ízelítőt kapunk ebből is, de nem tudjuk végig, mert a „cseresznye vére ráfröccsent a keresztnevére”.

Kányádi-matiné (Kapolcs, Kaláka Versudvar, 2011. július 23.)

Kányádi Sándornak nem volt szüksége szóviccekre, zenei kíséretre, csak az egymásba fonódó anekdotáira, amelybe beleszövi a történelmet, a jelen politikai kérdéseit, és eljut Trianontól az egykori iskolapadba. Közben mesél a vers születéséről, és bár mögötte már Szalóki Ági és Gryllus Vilmos tolong, még befejez egy természetesen lezárhatatlan történetet. Innen vettük fel a fonalat a vele készített interjúban, melyben a költészetről és a Kárpát-medence sorskérdéseiről mesélt.

Új Forrás-retró (Taliándörögd, 2011. július 23.)

Az Új Forrás legújabb száma a szocializmus tematikája köré épült, és a retró hangulaton kívül olyan fontos köteteket idéz meg, mint a Magyar írók Rákosi Mátyásról című 1952-es antológiát. Akár a Tanú című filmet, a folyóirat tematikus számát is a keserű feltárás és megértés uralja, akár a főszerkesztő, Jász Attila az isten bőre című kötetét. A lapszámbemutatóval egybekötött felolvasóestet egy koncert követte. A Vattafakka együttes ezt a hangulatot keltette életre performanszában, amikor a szocializmus ipari hulladékából összeállított hangszereket szólaltattak meg, a kivetítőn pedig a Kádár-kor hangulatlépeit és statisztikai adatait láthattuk. Bár egyik rendezvény sem szerepelt a hivatalos programban, a bemutató és a koncert is bizonyította, hogy néha érdemes elszakadni a Kossuth-díjasoktól és Kapolcstól. Akár a szocializmus, pontosabban annak kritikája miatt.