Sárgarigóhangzás csellókísérettel

Magyarország uniós elnöksége utolsó napjaiban még megmerítkezhettünk Budapest szívében az európai költészet határtalanságában: a néhány napig nálunk vendégeskedő máltai költő, Adrian Grima olvasott fel műveiből a Szent István körúti Café Jubilee-ben.

Sárgarigóhangzás csellókísérettel

- Máltai költészeti est Budapesten

Adrian Grima hazájában a fiatal nemzedék legismertebb alkotója, emellett a Máltai Egyetemen oktat irodalmat. Társalapítója és tevékeny organizátora az 1998-ban létrehozott Inizjamed-nek, a mediterrán térség legfőbb kulturális szervezetének. Ők rendezik többek között minden évben a Máltai Irodalmi Fesztivált. Adrian Grimának három kötete jelent meg Máltán, de számos nyelvre fordítják, illetve nemzetközi gyűjteményes kötetekben is megtalálhatók versei. Ő maga is több máltai antológia szerkesztője. Komoly vállalkozás volt hazájában a Contemporary Maltese Literature in Translation című sorozat hat kötete, ebből az egyik Grima verseinek angol fordítását adja közre. Több rádióműsor és honlap szerkesztésében is részt vesz, felolvasásai pedig rendszeresen meghallgathatók Londonban, Algírban, Kairóban, Alexandriában – ezúttal pedig Budapesten kaphattunk egy kis ízelítőt autentikus máltai költészetből.

Egyesek szerint a máltai nyelv az olasz és az arab keverékére hasonlít, de hosszabban hallgatva még francia, sőt szláv hangokat is hallani vélhet a nem szakavatott fül – egyszóval megunhatatlan hangzású kincsesbánya. Ahogyan az esten később G. István László műfordító találóan megjegyezte: „Egyszerre torokszorító és lágy sárgarigóhangzás”. Mint Adrian Grima elmondta, azért is híve az idegen nyelvű felolvasásnak, mert különösen a költészet esetében igaz, hogy nem a jelentés, a megértés kap elsődleges szerepet, hanem a hangzásvilág, a dallam, a ritmus. Ezért is folytatott annak idején hosszas diskurzust például olasz fordítójával. A máltai nyelvet beszélő mindössze négyszázezer ember számára létszükséglet, hogy folyamatos párbeszédben legyenek a többi európai nemzettel és nyelvvel.

A költőt egyébként az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága látta vendégül, s mint köszöntőjében Mátyási Miklós elmondta, az alapvetően jogszabályok és hivatalos iratok fordításával foglalkozó budapesti igazgatóságnak nagy öröm, amikor a „száraz” munka mellett végre az irodalmat is képviselheti. „Fordított” irányban hajlamosak vagyunk rossz néven venni, ha Magyarországról csak a Balaton és a gulyás jut eszébe a külföldieknek, és irodalmunkról mit sem tudnak – hasznos tehát, ha mi is nyitottak vagyunk a kisebb nemzetek irodalmának befogadására. A főigazgatót hallgatva azt is leszűrhettük, hogy Máltán hasonló respektusa lehet az irodalomnak, mint idehaza, ugyanis máltai kollégái java része – mesélte Mátyási Miklós – költő, író, szerkesztő, de minimum újságíró.

A verseket magától a költőtől és Törzsök Éva előadóművésztől hallgathattuk meg „váltott nyelveken”, azaz máltaiul, angolul és magyarul, olykor egymás után eredeteiben és fordításban. Adrian Grima többször is hangsúlyozta, hogy érzése szerint nem minden vers fordítható le: a nagyon komplex, összetett művek nem mindig „működnek” átültetve. A versek egy teljes irodalmi tradícióból kerülnek át egy másikba, ahol másképpen hatnak. Ő maga azokat szokta kiválasztani fordításra, amelyeknek üzenetét, tartalmát kellően „nemzetközinek” érzi. (G. István László angol nyelvből ültette át a műveket magyarra.) Érdekes tapasztalat volt a magyar fülnek, hogy az általunk megszokott, meglepően hasonló ritmika és rímrendszer köszönt vissza a máltai versekben. A költő a rímek és a ritmus hű reprodukálását egyébként külön fontosnak tartja, és meg is köszönte a magyar fordítónak. Ezen felül szó szerinti zenei élménnyel is meglepte közönségét: az elhangzó költemények bizonyos szakaszaihoz csellón játszott kíséretet Bach műveiből, illetve saját zenei improvizációkat adott elő Kalmus Felicián. Adrian Grima leginkább csak „szemével” vezényelt a csellóművésznek, mikor kell belépnie: az összhang tökéletes volt.

Sokak szerint politikus verseket írok – jegyezte meg a költő, aki minden művéhez, illetve azoknak történetéhez mondott néhány szót támpontként. A menekültek iránti szolidaritás, az üldözöttség, az erőszak és a halál feletti döbbenet csakugyan hangsúlyosan jelenik meg költészetében. Többnyire valós történetekből építkezik, s e tragikus sorsokkal a mediterrán térségben, Észak-Afrika közelében gyakran találkozik a beszélgetésekre nyitott, figyelmes hallgató. Egyik verse egy Kongóból menekülő férfi történetét beszéli el, aki Olaszországba szeretett volna szökni, de Máltán kötött ki, és kilenc hónapra börtönbe került. A menekülés közben elveszett mellőle nővére rá bízott kisfia, aki később szerencsésen megkerült. Ramallah című versében – amely megjelent korábban magyarul is az Ex-Symposionban – egy Adrian Grima meghívására Máltán vendégeskedő palesztin tánccsoport egyik tagjának tragikus történetét beszéli el. Egy jelenleg az Egyesült Államokban élő jóbarátot megéneklő vers mellé Kalmus Felicián egy régi máltai dalt játszott a csellón. És természetesen a líraibb, a személyes szál is felbukkant a művekben: a holdról írott költemény Adrian Grima tizennégy éves fiának szól.

A költő az est után örömmel egyezett bele, hogy műveiből közöljünk az Irodalmi Jelenen – az alábbi két verse máltai, angol és magyar nyelven olvasható, magyarul G. István László fordításában.

Szöveg és fotók: Laik Eszter

ADRIAN GRIMA

Iċ-Ċimiterju ta’ Arlington, Virginia

F’din l-ewwel skola fil-miftuħ li qatt żort
hawn il-bankijiet u l-istudenti kwieti u ggalbati
imqegħdin f’ringieli kważi perfetti.
Is-skiet mhuwiex żball, jew passività,
jew ingratitudni lejn l-għalliema.
Li kellhom jitgħallmu tgħallmuh,
u issa jisktu huma biex nitgħallmu aħna
li nduru u nħufu f’dawn il-klassijiet moderni
mingħajr ħjiel, kieku ma jgħidulniex ta’ qabilna,
li sibna ruħna fl-aħjar skola possibbli.

Uħud mill-ex-alumni għandhom bank
ikbar minn ta’ sħabhom
imma l-biċċa l-kbira laħqu ’ndunaw bid-differenza fil-qisien
u għamlu bank bħal tas-soltu,
kemm kemm joqgħod ġisem ta’ bniedem
u post fejn tħarbex xi ħaġa.

Arlington jgħallmuk kollox f’daqqa
u mbagħad ma jkollokx għalfejn issaqsi aktar.

*
The Cemetery at Arlington, Virginia

In this first open air school I’ve ever visited
there are desks and students who are quiet and diligent,
placed in rows that are almost perfect.
But the silence is no coincidence,
or passivity, or thanklessness or the teacher.
What they needed to learn they have learnt,
and they are silent now, so we can learn,
we who wander around these modern classrooms,
searching without a clue - unless given one by our ancestors -
to how we found ourselves in the best possible school.
 
Some of the ex-alumni have a desk
that is larger than that of their classmates
but the majority seems to have noticed this discrepancy in time
and had their desk cut down to size,
just big enough for a person’s body
and some space to scribble on.
 
At Arlington they teach you everything at once
and after that, there's nothing left to ask.

(Maria Grech Ganado fordítása)

*
 ARLINGTONI TEMETŐ, VIRGINIA

Az első szabadtéri iskolában, amit valaha láttam
padok voltak, jól nevelt gyerekek, akik
nyugodtan
ültek a szinte tökéletes sorokban.
A csönd nem véletlen,
nem a hálátlanság vagy a tanár az oka.
Megtanulták, amit meg kellett tanulniuk,
és elcsöndesedtek. Most mi jövünk,
mi, akik körbejárjuk az osztálytermeket
és hiába keressük – ha csak elődeink el nem
árulják –
hogyan jutottunk a lehető legjobb
iskolába.

Néhány öregdiáknak a többinél
nagyobb íróasztal jutott,
de a legtöbb időben észrevette
hogy nem illik,
és asztalát pont akkorára vágta,
ami elég a testnek,
meg egy kis helynek, ahová írni lehet.
Arlingtonban mindent egyszerre tanítanak,
utána egyetlen kérdés sem marad.

(G. István László fordtása)

***
 
Xufftejk Spjegati

Xufftejk spjegati fid-dlam
u d-dawl misruq bejn il-purtieri u t-twieqi
isaħħnuli qalbi.
Infittex is-sema mistrieħ
mal-kpiepel t’għajnejk magħluqin
u nibża’ ngħaddi minn quddiemhom b’xufftejja
li ma jmurx tismagħni.
Naf li kultant tħossni xorta waħda,
minkejja s-skiet kemm kemm mitluq
fis-sħana ta’ kuxxtejk,
minkejja l-ħolma li tant kienet fil-qiegħ
li ma tafx minn fejn ġiet u x’ħalliet.

L-għada filgħodu ma taf b’xejn –
jew forsi ma tgħidlix –
u jien ma nistaqsix,
għax il-lejl u l-jum jistennew ’il xulxin
bħal maħbubin sigrieti
u jmissu ftit,
u mbagħad jerġgħu jfittxu dak is-sema,
dawk is-swaba’, dik l-id.
Għalhekk ma tafx li dal-lejl kont qed nistrieħ
fis-sema maqbud qisu nifs blu
fil-kpiepel t’għajnejk
u li ħin minnhom smajt qalbi tħabbat fil-qrib
għalik,
qisha sigriet mifxul, qisha tabù.

*
Deciphered Lips

Your lips deciphered in the dark
and light stolen from the window’s curtains
speak to my heart.
I look for the sky resting
on the lids of your eyes
and fear to be passing close
should I wake you with my lips.
Sometimes, I know you feel me anyway
despite the last silence left
in the heat of your thighs.
Despite the dream’s depth – so deep
you don’t know from where it came,
or what it left.

Next morning you know nothing –
or, maybe, say nothing –
and I don’t enquire –
since night and day await
each other like secret lovers
touching briefly,
searching again for that sky,
those fingers, that hand.
That’s why you don’t remember
I was resting, last night,
under a sky caught like a blue breath
over the lids of your eyes.
Or that all at once you heard my heart
beat for you,
like a confused secret, like a taboo.

(Catherine McGrotty fordtása)

*
SÖTÉTBŐL KIFÉNYLŐ

Sötétből kifénylő ajkad
s az ablakfüggönyön átlopott fény
szívemhez beszél.
Nézem a szemhéjadon
nyugvó eget,
és nem hajolok közel,
nehogy ajkammal felébresszelek.
Néha a combod forróságában
hagyott utolsó csönd ellenére
valahogy megérzel.
Akármilyen mély az álmod – akárhogy
nem tudod, mit hagyjon neked,
vagy merről várjad.

Másnap reggel semmit se tudsz –
vagy nem mondod talán –
én meg nem kérdezem…
úgy várja éj a napot, a nap
az éjt, ahogy titkos szeretők
érintik könnyen egymást
keresve újra az eget,
várva a kezet, az ujjakat.
Ezért nem tudod, hogy
múlt éjjel alatta feküdtem:
kék lélegzet volt az ég
szemhéjad felett.
Nem tudtad, hogy meghallottad
szivem,
zavart titokban ütött, mint a tilosban.

(G. István László fordítása)