A lépcsőn is álltak az olvasók Bálint Tamás Visszaút a fekete folyón című könyvének bemutatóján a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik színteréül szolgáló Bulgakov Café igencsak tágas teraszán - a kolozsvári Könyvhétről Varga Melinda cikkjét olvashatják.

Versek a számlagyárból
avagy egy negyvenéves könyvelőnek furcsa álma volt
 

A második kötetes szerző munkáját több irodalmi kitüntetés (Méhes György- debütdíj, Látó nívódíj, Makói Medáliák díj) fémjelzi. Saját verseinek élményanyagáról így vall: „ami nagymamám előtt is vállalható, az én írtam, ami nem, az szigorúan olvasmányélmény”.

 
Hogy mitől lesz egy költő népszerű, miként lehet az olvasókat egy nyárelői szombat délután könyvbemutatóra csábítani, annak Bálint Tamás valószínűleg jól tudja a receptjét. A fiatal szerző izgalmas figurája az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy erős hadtestének: nem az irodalommal keresi a kenyerét, nem a versekért kapott honor biztosítja számára a napi sör vagy kenyér árát, a becsületes mestersége ugyanis közgazdász. Az irodalom számára hobbi, a versek színvonala, a kötet sikere viszont ennél tovább mutat.
Balázs Imre József költőt, a Korunk főszerkesztőjét Bálint Tamás írásai az Omega Időrabló című lemezének egyik számára emlékeztetik: a negyvenéves könyvelő furcsa álmára. És ezzel rátapint a lényegre, hiszen a szerző második kötete a közgazdász-költő szerepről szól, a címadó vers, a Visszaút a fekete folyón is ezt bontja ki. Bálint Tamást ugyanis a kötet megszületésének idején már nem volt egyetemista, az öltöny-nyakkendő státusz minden előnyét és hátrányát élvezte már. A versekből úgy tűnik, hogy ez az életforma a költő számára valamiféle béklyó, kötöttség, amelyből ki kell törnie.

Balázs Imre szerint a Visszaút a fekete folyón a Pap leánya birtokostól című első kötethez képest mindenképp továbblépés. A könyv Orbán János Dénes 1999-ben megjelent Hivatalnok-líra című könyvére emlékezteti. A költő mint aktakukac teszi-veszi dolgait, ám az OJD-i parodisztikus, ironikus hangnem ezekre az írásokra nem igazán jellemző. Balázs Imre Ármos Lóránd második, Apám a Holdig című kötetével is rokonítja a Visszaút a fekete folyón világát. Ármost ugyancsak irodamunka gyötri, ő jogászként keresi a pénzt, és éjszakánként költői, bohém utakat jár.
Bálint Tamás verseskönye azonban nem lenyomata, másolata e két kötetnek, stílusa egyedi, átütő. Az első ciklus, a Szem mondaná, de hallgat megrajzolja a kettős identitás körvonalait. Az iroda, a „számlagyár”, a bank monoton, költőietlen világát egy ideig békésen, szinte a külső megfigyelő nyugalmával regisztrálja, nem tiltakozik vagy lázad ellene. Aztán a kötet második ciklusa, a „Felcsapni akárki másnak” kilép ebből a rezignációból és elkezd evezni ama fekete folyón. Ez az út veszélyes, sötét, el lehet rajta tévedni, akár elveszni is.
„Csak a dombtetőn mertem visszanézni,
amikor a révész, az érmékkel a zsebében,
már félúton járt a folyón visszafelé” – mondják a kötet zárósorai.

Bálint Tamást azonban nem fenyegeti ez a veszély, mindössze egy olyan világot rajzol elénk, amelyben egyedül a költő ihlete, indíttatása fontos. Abban is biztosak lehetünk, hogy bármikor felcsaphat bárki másnak is. Ezt bizonyítja az esten nagy sikert arató A kárhozat útja című verse is, amelyben a hét fő bűnhöz hasonlít egy-egy nőtípust. A kissé Villonos, Rimbaud-s stílus elüt a kötet többi darabjától, de nem lóg ki a sorból, csak amolyan adalék, lélegzetvételnyi szünet a „sötétebb hangú” sorok között, s egyben figyelmeztetés is, a következő kötetben talán csak ilyennel találkozhatunk.
A költő elmondta: valóban várhatók tőle hasonló tematikájú versek, a közeljövőben nem zárkózik el a bátrabb hangvételtől, merészebb témáktól sem. Kezdetben, főként az első kötete anyagának szerkesztése közben szemérmesen gondolt még a család, a közeli ismerősök, a nagymama megkímélésére a „merészebb versek”-től, ezért néhány ilyen darab ki is maradt a könyvből. Most azonban nem kíméli az olvasót, még akkor sem, ha az éppen családtag. Ami bátran vállalható, az saját élményanyag, ami esetleg kellemetlen helyzetek és kérdések elé állítaná, szigorúan olvasmányélmény – jelentette ki huncut mosollyal.
Balázs Imre kérdései kapcsán kiderült: a szerző korántsem érzi annyira kellemetlennek a közgazdász szakmát, mint ahogy az a versekből kiolvasható. Biztos megélhetési lehetőség, ami mellett nyugodtan tud írni, esténként egy-egy vers elfeledteti a számlagyár szagát. Bár egyetemi évei alatt szívesen bejárt a bölcsészkarra órát hallgatni, úgy véli, nem lett volna belőle jó filológus diák, mert nem szereti, ha megmondják neki, mit olvasson. A pad alatti olvasmányok viszont kedvencei, így került közel már a középiskolában Villon, Baudelaire, Rimbaud, Poe költészetéhez. A magyar irodalom klasszikusaiban csak később, már egyetem alatt mélyült el. Érzése szerint második könyve nem távolodott el nagyon első kötete stílusától, a kettőt összeköti az út, az állandó úton levés motívuma, ami magánéletére is jellemző.
A bemutató végén sorban álltak a dedikálásra vágyó olvasók, a kötetből 17 darab fogyott el, ami ugyancsak ritkaság kortárs kiadványok esetében.

Bálint Tamás könyvbemutatóját egy másik sikeres esemény előzte meg a Bulgakov kávéházban. A Helikon felolvasó délutánján szintén népes közönség olvastak fel az irodalmi lap szerkesztői és szerzői. Az egymással időnként élcelődő alkotók stílusa és műfaji megoszlása az erdélyi magyar irodalom változatosságát bizonyította, az esemény sikere pedig azt, hogy az irodalomra, a könyvre, a kultúrára igény van Kolozsváron.
A könyves standoknál kérdezősködve kiderült: nagyon jól megy az árusítás. Az érdeklődők leginkább az albumokat, klasszikus kiadványokat keresik, de néhány kortárs szerző is „gyorsan fogy”.

A Helikon felolvasó délutánon és Bálint Tamás könyvbemutatóján kívül több érdekes rendezvény is volt még a könyvhét második napján. Délelőtt a  Polis Könyvkiadó Könyvek Kolozsvárról című kötetét mutatta be Dávid Gyula, Murádin Jenő, Horváth Andor és Gaal György. A Helikon felolvasó délutánnal egy időben Csoóri Sándor: Hova megy a hegy? című kötetének interaktív bemutatóra került sor, melyen részt vettek a Kallós Zoltán Alapítvány “gyermekei”, akik a kötet illusztrációit készítették.

Ugyancsak ekkor Bakk Miklós bemutatta Balázs Sándor: Magyar képviselet a királyi Románia parlamentjében, Román képviselet a dualista Magyarország parlamentjében I−III. című munkáját. 

Varga Melinda