Irodalmi Jelen

Gyermekkönyvnapok, avagy kalandozás a mesekönyvek erdejében III.

2011. június. 06. - 17:11

A három az olyan furcsa szám. Három királyok, meg három testvérek és hármas út. Az elágazásnál a „szöveg” feliratú tábla irányába vesszük az irányt. Arra, amerre a betűk mennek és a mesehősök, meg sok-sok mondat, ami néha a patadobogás ütemére sétál egymás mellé. - Gyermekkönyvnapi szemle III.

Gyermekkönyvnapok, avagy

kalandozás a mesekönyvek

erdejében III.

Játék és humor, érző mondatok

Czigány Zoltán: Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai (Pagony)

Nyihognak, aztán az olvasó is nyihogásos-visítós nevetésbe tör ki. Barátok, ahogy az ember is a két patás szívbéli barátja lesz, miközben olvassa. Csoda és Kósza története tele van humorral és kikacsintással. A harmadik kötet visszanyúl a kezdetekhez és a két ló közötti mély kötodést is megmutatja. A gödöllői tanya világa életre kell, a traktor beindul, a leves fő és a bodzaszörp el-nem-készül. Baranyai András rajzai pedig szinte határtalanul vágtáznak, vagy éppen csak ráérosen legelésznek. Egyszerre filmszeruek és mégis visszafogottak. A könyv hihetetlen humorral tart tükröt a világ és a két ló elé. Cirkuszi ex-sznobságon túl, a barátság és a jóság is velük nyargal végig a sorokon, amiben akad pár megoldandó galiba. A féktelen és meggondolatlan Kósza, és az okosan érzékeny és humoros Csoda mély egybetartozásának és egymást támogató barátságának a belső rajza minden értelemben zseniális. Lélek van benne. Csoda és Kósza olyan figurák, akik bennünk is élnek, csak nem engedjük ki oket a karámból, nem adunk nekik zabot és nem futtatjuk oket a réten. Szörnyű leírni, és felfoghatatlanul szomorú, hogy Czigány Zoltán már nincs köztünk. Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai pedig belénk bújnak és életre kelnek ott legbelül, ahonnan már el sem kell őket engedni, csak olvasni kell és nevetni rajtuk egy kicsit.

Berg Judit: Rumini Datolyaparton (Pagony)

És itt van! A várva várt folytatás. Rumini ezúttal az ismeretlen Datolyapart felé veszi az irányt. Új szereplőkkel is megismerkedhetünk a több szálon futó és kalandokban gazdag negyedik részben. Szélkirálynőre egy új hajóinas kerül. De megismerhetjük még Rozit, az egérlányt, és Anomáliát, a kényeskedő selyemmajom-hölgyet, meg Rinyát a papagájt is. Kálmán Anna illusztrációi a tőle megszokott érzékeny és találó precizitással keltik életre a karaktereket. Kalandra fel, irány a Datolyapart, ahol a gonosz varázsló a világítótoronyba gyujti a fényeket és a vérszívó denevérek élnek! Kalandra fel, mert ismét kanyarognak és gubancolódnak a történet szálai, de Berg Judit zseniálisan varrja el őket, hogy a végén majd legyen minek örülni!

Lackfi János: Átváltozós mesék (Cartaphilus)

A Könyvhét másik kedvence számomra. Átváltozások humoros kavalkádja, Lackfi-féle elegánsan suru és játékos nyelvi változatokkal. Molnár Jacqeline rajzai pedig finom jelenléttel viszik az átváltozást szinte a valótlanul álomszerűig. Emellett a könyvben bátran játszik a kép és a tipográfia egymással. Minden lehet minden, és bármi akármi. A tárgyak életre kelnek, de nem csak amolyan ellevős életre. Azokká lesznek, amik lenni akarnak. A fiókban hatalmas buli kerekedik, vagy éppen a presszóasztalon civakodik a kávé és az újságpapír. Ebben a könyvben megtörténik az emberrel minden. Utazás és varázslat, kislányos autózás és hóolvadós napsütés. Na meg szerelem, akarnám mondani a bennem ébredo szerelem. Plaká Tóni iránt. Modern hős lesz a szememben a zsepi becézésével, a riglizéssel és a két tükörtojással, ami szomorúan néz Mátéra a serpenyőből. Plaká Tóni világragasztó, és egésszé ragasztja össze Máté, a félárva kisfiú életének darabjait. És én a mese végéig és utána is, csak Tónira tudok gondolni, és a harmadik olvasásra is meghatódom. Persze ez csak én vagyok. De ajánlom mindenkinek, hogy tegye próbára a ketyeréjét és merjen átváltozós-játékos utazni ebben az érzékeny és humoros könyvben, amiben a szerzo számos mesét a gyermekeinek ajánl.

Menyhért Anna: A kis ló és a szívbeszélő (Csodaceruza)

A könyv belso borítója magával ragadó. Élénk, de nem hivalkodó színekkel kanyarog az út a sárga és apró házak között. Balogh Andrea illusztrációiban a színek és a képkivágások is izgalmasak. A sorozat harmadik részében A kis ló elveszik, de aztán megkerül. Majd Tündérbusszal utazik, amin külön gomb van az „elveszettségnek”. A busz műszerfala kijelzi, és a város bármely pontján megtalálhatja azt, aki eltévedt. Amolyan szív-megtaláló GPS, mondanám ebben a modern világban, miközben olyan szép és tiszta ez a gondolat, hogy azóta is az elnevezésén töröm a fejem. Menyhért Anna és Tomi fia közös története kalandos és varázslatos. Tündérnagymama, orrszarvú, büdös krém és zabpelyhes-almás sütemény is bemutatkozik a lapokon, akárcsak a varázsló és az eltört tányér is. Szép könyv. Most jöhetne, hogy hányféle értelemben, hogy hányféle módon. De pusztán és tisztán csak ennyit tudok a szívbeszélőn küldeni: Szép.