KATTINTÁSNYI KÖZELSÉG – Megnyílt a 82. Ünnepi Könyvhét
Egy héten keresztül bevetünk mindent: szöveget, képet, mozgóképet, hangot. Riportot, interjút, regényrészletet, videót, felolvasóestet, standot, szerzőket, dedikálásokat. Ezért nem is zavar majd minket, hogy ma senki sem olvas. Mert soha nem olvastak még ennyien. Megkezdődött a 82. Ünnepi Könyvhét. Az Irodalmi Jelenen részletet olvashatnak Acsai Roland, Blénesi Éva, Böszörményi Zoltán, Jász Attila, Onagy Zoltán, Hegyi Botos Attila, Marton László Távolodó, Szécsi Noémi, Tolnai Ottó és Weiner Sennyey Tibor most megjelenő könyvéből. Továbbá interjúnkat Szécsi Noémivel. Kövessék az Irodalmi Jelenen a Könyvhét eseményeit!
Kattintásnyi közelség
Ma senki sem olvas. Főleg ezek a mai fiatalok. Főleg ezek a mai fiatalok, akik mindig eggyel butábbak, mint mi. Fokozhatnánk még a csípős, unásig koptatott válságfilozófiát. Hülyeség. Valójában soha nem olvastak annyian, mint ma. Csak a könyv lett egyre kevésbé az olvasás eszköze. Monitoron pásztázik a szemünk, képek között, kattintva ingázunk a labirintusban, amitől Borges a legmagasabb szövegélvezet csúcsára jutott volna el. Szóval az olvasással nincs baj, csak a könyv maradt le egy kicsit: nagy, lassú, drága, nem folyik be kábelen a lakásba, nem érintőképernyős, nincs rajta kimenet a fülhallgatónak, nincs gördítősáv az oldalán.
A vers soha nem állt ilyen jól, mint ma. Hála a versblogoknak, a költészeti portáloknak. Hála a fiatal költőknek, a rendszerváltás korabeli nagycsoportosoknak. Hála a könyvnek, ami nem is akar versenyezni a képernyővel. Mert manapság kevés a szép könyv, amely vizuális élményt is nyújt. Sok a vastag nagyregény, a bizonyító erejű, az asztalt és a kánont is beszakító kötet.
A könyvet ünnepeljük a 82. Ünnepi Könyvhéten is, de ugyanúgy, ahogy egy keresztelőn, egy születésnapon, egy karácsony alkalmával, fel kell tennünk a kérdést: mit is ünneplünk? Vagy a Könyvhét sem más, mint egy kihelyezett szupermarket, ahol a kiadók fellélegeznek, mert karácsonyig kitart a bevétel? Az 50-60%-os árrést? A nyomorult honoráriumokat? A raktárakban visszatartott és a tárolási költségért a polcra ki sem tett, majd a kiadónak visszaküldött köteteket? A nyomdából kikerült 500 példányt? A bizonytalan állami támogatásokat? A szerzőt, aki feltűnik végre a szöveg és a borító mögül? A nagy óriásokat, akik megengedik a kicsiknek, hogy a nyári cirkusz alatt fürödjenek egy hetet a fényben?
A könyvnek újra meg kell találnia a helyét a Gutenberg-galaxisban. Hogyan? Tudja a fene. De az Irodalmi Jelen csapata az idei Könyvhéten is azon dolgozik, hogy kattintásnyi közelségbe hozzon olyan köteteket, amelyeket a soha ennyit nem olvasó fiatalok egy majdani anarchista felkelés során elégethetnek. Vagy akár el is olvashatnak. Bloggolhatnak róluk, cinkelhetik a Facebook-üzenőfalon, YouTube-videót készíthetnek róla. Akár az a maréknyi ember, aki nem is annyira a könyvben hisz, hanem az írásban. Ezért közel egy héten keresztül bevetünk mindent: szöveget, képet, mozgóképet, hangot. Riportot, interjút, regényrészletet, videót, felolvasóestet, standot, szerzőket, dedikálásokat. Ezért nem is zavar majd minket, hogy tulajdonképpen ma senki sem olvas. Mert valójában soha nem olvastak még ennyien.
Boldog Zoltán
Kapcsolódó:
A 82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok újdonságai
