A Quadro Galéria elsőként mutatta be a két világháború közötti időszakban jelképes képzőművészeti alkotásokat létrehozó Bohémia Csoport munkáit. A tárlat anyagából számos alkotás mintegy nyolcvan év után először került kiállításra. Olyan kuriózumokat tekinthettünk meg, mint Tasso Marchini Reggeli, Fülöp Antal Andor Iréne és Eugen Gâsca Krisztus a keresztfán című képei.

Bohémia, avagy képekben lázadás a két világháború között

A rendhagyó tárlat nagy érdeklődésnek örvendett. Székely Sebestyén György, a galéria igazgatója szerint nem mindennapi pillanatnak lehettünk tanúi, hiszen a több mint hatvan művet magába foglaló kiállítás néhány darabja 1933 óta először kerül a nagyközönség elé.
A Bohémiát ismertetve Székely Sebestyén elmondta: 1925-ben alakult meg a kolozsvári Szépművészeti Iskola, amelynek négy jelentős tanára (Anastase Demian, Catul Bogdan, Aurel Ciupe, Romul Ladea) Párizsból visszatérvén a modern művészet új hullámait hozta el a Szamos partjára, maga köré tömörítve egy más hangot képviselő generációt. Már az első évfolyamon olyan diákok verődtek össze, akikkel szívesen dolgoztak együtt maguk a tanárok is. Az új irányvonalú művészeti pezsgésnek köszönhetően Kolozsvárt sikerült az ország egyik legjelentősebb képzőművészeti központjává tenniük.
Tasso Marchini olasz- szerb származású festő, akinek munkáit a kiállításon is megtekintettük, volt a fiatal művészeti csoportosulás egyik vezéralakja. Az ő neve körül alakult ki talán a legtöbb legenda, a művész már 29 évesen elhunyt egy olaszországi tüdőszanatóriumban, életműve viszont fiatal kora ellenére nagy jelentőségű. Bár portré is készült róla, kortársai tulajdonképpen sosem találkoztak vele, csupán levelezések révén tartották vele a kapcsolatot.
Az ő irányítása alatt hozták tető alá 1933-ban „erdélyi fiatalok” címszó alatt megrendezett kiállítást. Az „erdélyi fiatalok” azonban csak fedőnév volt, a kiállított munkák tulajdonképpen a Bohémia Csoport művészeitől származnak – tudhattuk meg a galéria igazgatójától. A nemzedék bemutatkozása egyébként egybeesett az akkori zord gazdasági válsággal, így az iskolát bezárták. A képzőművészet akkoriban sem tartozott a legjövedelmezőbb foglalatosságok közé, az igazi festő azonban nyomorogva is dolgozott.
A kolozsvári fiatalok 1929-ben, a Hegyvölgy utca 17. szám alatt bérelt kétszobás lakásban alapították meg a Bohémiát, elnöke Ghiţă Naghi, titkára Ştefan Gomboşiu, beszerzője Eugen Gâsca, szakácsa Ştefan Gomboşiu, mecénása Romul Ladea voltak. A lelkes csapat csupa tehetséges művészből állt, sokszor azonban még a festővászon megvásárlása is gondot okozott nekik. Stílusukra a dadaizmus volt leginkább jellemző. A humor, az önirónia eszközével tulajdonképpen önmaguk nyomorát, kilátástalan helyzetét parodizálták – jellemezte őket Ioana Vlasiu művészettörténész. A tárlat anyagában számos nyugalomról, jólétről árulkodó csendéletet látható, ám a szép napraforgó vagy egy kenyér ábrázolása épphogy a szegénység iróniája. A csoportosulás művészeit a nagyfokú szabadság, az emberi értékek, a lelki gazdagság és nem utolsó sorban a vallásos témák jellemzik. A nagybányai művészekkel ellentétben a Bohémia képviselői nem a tájfestészetet, hanem az emberi alak ábrázolását, a portrét részesítik előnyben. Gyakran rajzolták meg egymás arcképét is.
Összegzésképp elmondható, hogy a lokális törekvések, Kolozsvár képzőművészeti központtá varázsolása és a modern művészet jegyei egyaránt fellelhetők ezekben a munkákban. Július 1-ig mintegy hatvan képet tekinthetnek meg az érdeklődők, de amint azt Székely Sebestyén elmondta: valószínűleg maradtak fenn a művészektől más alkotások is, csupán rájuk kell bukkanni, megtalálni a megfelelő műgyűjtőket.

Varga Melinda
 

Fotó: www.galeriaquadro.ro