A bitorló szeretet reménytelensége, a magányba menekülő emberi lélek pszichológiája csodálatos táncjátékba ültetve, valamint klasszikus zeneszerzők felidézése egy modern szimfóniában – így lehetne összefoglalni a Kolozsvári Magyar Opera legutóbbi két bemutatójának: A Kék balettnek és a Fantasztikus szimfóniának üzenetét.

A birtokló szerelem tánca és a modern szimfónia

A kolozsvári társulat az idei évadban több rendhagyó bemutatóval, vendégművészekkel, meghívott rendezők munkáival, számos felújítással lepte meg a nagyérdeműt. Az utóbbi években az opera és az operett mellett a balett egyre ritkábban jelent meg az Opera színpadán. A Popper Péter librettója és Venczel Péter zenéje nyomán színre vitt Kék balett, valamint Hector Berlioz Fantasztikus szimfóniá-ja most bebizonyította, hogy erre a művészeti ágra is igényt tart a kolozsvári közönség.
Szép Gyula, az intézmény igazgatója kiemelte, hogy hiánypótló színpadi produkciókat láthattunk.
A Románia első rockoperáját, a Mátyás a vérpadon című darabot jegyző Venczel Péternek a Kék balett újabb alkotása. Popper Péter pszichológus szövegkönyve az emberi önzést, a viszonzatlan szerelmet, a magányt írja színpadra, mondanivalóját a zene híven nyomatékosítja.  Amikor szeretünk valakit, hajlamosak vagyunk birtokolni őt és megfosztani szabadságától. Az igazi szeretet azonban nem fojtja meg a másik személyiségét, nem csupán saját vágyálmaink beteljesítésére törekszik.
A nagyon egyszerű, minimalista, ugyanakkor célratörő díszlet Venczel Attila munkáját dicséri. A színpadon egy kék ágy látható (utalás a címre), egy nő, aki piros ruhában táncol és egy férfi, aki időről időre megjelenik, de aztán mindig elhagyja társát. Míg a nő magányosan várja a férfit, elképzeli, milyen lenne, lehetne, ha valamit másképp csinált volna. A tükörből ezek az elképzelt „lények” lépnek elő, a tánc rituáléjának csodálatos megfogalmazásában.
Titkolt és torz lehetőségek, elfojtott álmok, már-már freud-i látásmód ölt testet a színpadon. Az első alakmás (Bogoi Viorica), a második alakmás (Boneu Mihai) és a torzulatok: a kisfiú nagy cipőben (Câmpean Andrea), az impotens Don Juan (Pop Radu), a mammon (Râpă Alin), az alázatos Papucs (Barabás Júlia), a vámpír (Székely Dániel), a kétségbeesett bohóc (Păun Alina) és az öregedő majom (Bozeşan Stelian) kísértetiesen emlékeztetnek emberi telhetetlenségünkre, arra, hogy nem vagyunk képesek elfogadni önmagunkat, szívesebben játszunk színjátékot és bújunk bele menekvésképpen különböző szerepekbe.
 Az alakmások és torzulatok átütő táncjátéka mellett dicséretet érdemel a két főszereplő: Mayura Misawa és Cîmpean Rareş alakítása is.
A Kék balettet követő másik táncprodukció, a Fantasztikus szimfónia ritka darabja a balettirodalomnak. Írójára nagy hatással volt Gluck és Spontini, főleg az ő alkotásaikból ihletődött. De hatott rá Weber Bűvös vadász-a és Beethoven hangzásvilága is. A Fantasztikus szimfónia ugyanakkor önéletrajzi elemeket is tartalmaz. Mostani bemutatóját nemcsak a kiváló táncprodukció, hanem az előadás közben vetített képek is különlegessé teszik.
Mindkét előadást a híres rendező-koreográfus, Adrian Mureşan ültette színpadra, egyszerre tisztelegve a múlt nagyjai előtt és közelítve a ma emberéhez.
A Kolozsvári Magyar Opera tartogat még meglepetéseket ebben az évadban, hamarosan Puccini vígoperáját, a Gianni Schicchi-t mutatják be.

Varga Melinda