„Nem művészi előadásra, nem fesztiválra törekedtünk, hanem a személyes találkozások fontosságára összpontosítottunk”.

Dsida-születésnap játékkal, zenével, hangulattal

Több mint száz ember ünnepelte Dsida Jenőt Kolozsváron, a hétvégén. A költő május 17- én lett volna száz éves, mintegy hetven éve nincs már közöttünk, azonban verseinek mondanivalója igencsak sok embert magával ragad generációtól és társadalmi rétegtől függetlenül, aktualitása vitathatatlan. A Farkas utcai református templom előtt ugyanis az apróságoktól az idősebb nemzedékig, az egyetemi tanártól a középiskolás diákig színes társaság verődött össze.
A Balázs Attila és Molnár Levente szervezte Dsida emlékestet a költő megzenésített verseit előadó Misztrál együttes kiváló produkciója tette felejthetetlenné.
„Jól esik mosolyogni csöndesen. /Ha most lezuhannék a hegyről, /kiesne egy parányi, fekete betű /az Isten regényéből” –  talán ez a versrészlet foglalja össze legjobban a Dsida-születésnap mondanivalóját.
Mindannyian parányi, fekete betűk vagyunk a nagy isteni regényben, egy nagy egész részei, ahol jól esik mosolyogni, játszani, élni. Éppen ezért fontos odafigyelnünk egymásra, mint az est címét adó, Kéne valaki című versben is olvasható: „mikor vad kínnal jajdul az elme, - tenne úgy, mintha figyelne”. Molnár Attila, az est társszervezője erre próbálta buzdítani a résztvevőket, az egymásra figyelésre, az együttlét fontosságára. Több száz ember együtt szavalta a halhatatlan poéta Kéne valaki, Itt a helyem és A tó tavaszi éneke című költeményeit. Valóságos templomi pillanatoknak lehettünk tanúi, a három Dsida vers úgy hangzott, mint valami imádság, mint ünnepnapokon a himnusz.
Ezután következett a hab a tortán: a Misztrál együttes produkciója, akik mintegy tíz éve foglalkoznak a költő életművével. Kezdetben Dsida a melankolikus hangulatú verseivel találkoztak, jobban elmélyülve azonban a költő műveiben később felfedezték a játékosság, a finom humor, no meg az erotika, a szerelem hangjait is.
A Misztrál számára Dsida nemcsak színes költőegyéniség, hiszen szinte minden témát rímbe foglalt, hanem az emberi problémákra is érzékeny alkotó, ezért is mozgathat meg máig ennyi olvasót.
Molnár Levente fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem szerettek volna egy olyan eseményt, amely túlságosan nosztalgikus, nem akartak komolykodni. Egyetlen fontos célja volt az egésznek: a találkozás.
Arra a kérdésre, hogy miként kerültek közel a költő szelleméhez, mindkét szervező a Nagycsütörtök és a Psalmus Hungaricus című versekre emlékezett vissza, mint középiskolás olvasmányokra. 
A középiskola apropóján kiderült az is, hogy az estet komoly szervezés előzte meg, ennek tulajdonítható a nagyszámban összesereglett diákközönség. A szervezők több iskolát is meglátogattak, ahol a diákok a nagyszünetben Dsida verseket olvastak fel, így sikerült kiválasztani azokat, amely a közös előadásban elhangzottak.
Az est sikere cáfolta azt a közkeletű vélekedést, hogy a költészetnek manapság nincs értelme és a világháló háttérbe szorítja a könyvet. A fiatalok természetesen élnek a lehetőséggel, hogy manapság nagyon sok irodalmi művet meg lehet találni az interneten, a könyvtárak elektronikus oldalán. Dsida összes verse is így került fel a Kéne valaki esemény internetes oldalára.
A szervezők célja nem egy hagyományos művészi előadás volt, de nem is a megszokott kolbászszagú, ingyen sörös fesztivál, hanem valahol a kettő között próbáltak egyensúlyt teremteni.
Hasonló eseményekre a közeljövőben is számíthatunk Kolozsváron, a mostanit rendezők legalábbis nagyon lelkesek. „Szégyentelenül mondhatom, hogy ötlethiányban nem szenvedünk, eléggé valószínűsíthető, hogy lesz ennek folyatása, ha csak a ma esti emberszámot tekintjük. Feltöltődtünk energiával, az az érzésünk, hogy kell csinálnunk még valamit, Kolozsvárnak vannak olyan írói, költői, akiket meg lehetne hasonlóképp ünnepelni.”

Varga Melinda