Újrahasznosított irodalom

A tudás, legyen az akár az irodalomról vagy a művészetekről való tudás is,  egyik jellemzője az átvihetőség vagyis  a más és más helyzetekben való alkalmazhatóság, amelyet a legkülönfélébb összefüggésben a transzfer fogalmával lehet minősíteni.

Újrahasznosított irodalom

Erre a felismerésre utalt főcímével a Petőfi Irodalmi Múzeum legutóbbi rendezvénye, a Budapest Transzfer. A transzferről egyébként első látásra vagy hallásra mindenkinek valamilyen zsúfolt nemzetközi reptéri átszállás juthat eszébe. A PIM-beli rendezvény több vonatkozásban is összefüggésbe hozható a reptéri átszállással, hiszen a május 11 – 14 között zajló nemzetközi esemény minden egyes napján zsúfolásig megteltek a termek, ahol a legkülönbözőbb műfajú rendezvények folyamatosan helyszínváltoztatásra, interaktív cselekvésekre késztették a kíváncsi résztvevőket. De hivatkozhatnék rejtettebb összefüggésekre is, mint amilyen a repülés és a megemelkedett pillanatok közötti megfeleltetés. Mindehhez pedig nagyon találóan,  a szezonnak is legmegfelelőbb műfaji forma, a fesztivál biztosította a keretet.

A Petőfi Irodalmi Múzeum az idén immár ötödik alkalommal rendezte meg a hagyományos irodalmi fesztiválját. Ebben az évben az újrahasznosítást, az irodalomban az újraírást, a különböző műfajok és kultúrák közötti átjárhatóságok lehetőségének a kérdését járta körül együttműködő partnereivel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel, illetve a külföldi kulturális intézetekkel: a Cseh Centrummal, a Lengyel Intézettel, a Szlovák Intézettel, a Cervantes Intézettel, az Osztrák Kulturális Fórummal és a Mexikói Nagykövetséggel.

A rendezvény szakmai irányítói, Wernitzer Julianna és Horváth Csaba jó érzékkel tapintottak rá, hogy a manapság oly sokszor elhangzó recycling,  az újrahasznosítás, már az ókorban is működött. Az antik világ épületeinél sokszor ugyanazokat a köveket használták fel újra meg újra. Egy térben és időben is közelebbi példával élve: a hagyományőrző székely falvakban manapság is szőnek rongyszőnyeget. De vajon hányan tudják, hogy Csokonai Vitéz Mihály dr. Földiről egy töredék című versének „semminek ágán” metaforája: „hintálva tulajdon/ Terhe nyomásától, lóg a nagy semminek ágán” hogyan hasznosul újra jóval később József Attila Reménytelenül című versében:  „A semmi ágán ül szívem …” ?

A fenntartható fejlődés, az újrahasznosítás központi témaként jelent meg a fesztiválon úgy is mint a hulladékanyagból készített iparművészeti alkotások vagy ruhák divatbemutatói, ismert zenei frázisokra épített dzsesszkoncert, klasszikus festők munkáinak újrafeldolgozásai, térbútorok, környezettudatos művészeti alkotások, a történelmi fenntarthatóság gondolata köré épülő videoanyagok, parafrázisok, retrotextusok, újraírt betűtörténetek elmosva egyúttal a megszokott műfaji határokat is.

Az V. Budapest Transzfer című Nemzetközi Irodalmi Fesztivál alcímeként  szerepelt az  Újraírt történetek. Ennek megfelelően az írók többek között azt a feladatot kapták a rendezvény megálmodóitól, hogy a világirodalomban ikonikussá vált Kafka Átváltozás című novellájának egy részlete kapcsán írják meg a saját elbeszéléseiket. A novellarészlet így szól Györffy Miklós fordításában: „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.”

Antonio Fian, osztrák író egy játékos gesztussal, mielőtt hozzákezdett volna  „dramolett”-jének a felolvasásához bemutatta a közönségnek azt a Kafka portréját ábrázoló „csoki-rovart”, amelyet a potenciális vevő, ha kicsomagolt, hozzáférhetett az Átváltozás egy részletéhez.
Egyes szerzők esetében a Kafka-átiratok sajátos közép-kelet európai történetekké alakultak, mint például Kateřina Tučkovánál, aki egy brünni cseh lakás metamorfózisán keresztül a kitoloncolt német családok sorsára reflektált, vagy Dragomán Györgynél, aki elmondta, hogy tizenéves korában már megírta a maga Kafka-parafrázisát, anélkül hogy ismerte volna az író-elődöt. Az ő mostani Kafka-átirata arról szólt, hogy egy napon rovarként ébredt egy börtön cellájában. Egressy Zoltán  negatív szerelmes története azt a kafkai gondolatot boncolgatta, hogy az ember elidegenítése miként hozza létre a féreg-létet.

A fesztivált záró kerekasztal résztvevői,  Gintli Tibor irodalomtörténész, Bereményi Géza író, filmrendező, Pólya Tibor pszichológus és Török Csaba teológus, arról folytattak eszmecserét, hogy miből lesz a történet? A történet ugyanis az a szervező erő, amelyen keresztül a világot egységben próbáljuk látni,  legyen az a  példabeszédekben való tanítás története,  személyes történetünk vagy az irodalom története. Arról is vitáztak továbbá, hogy hány alaptörténete van az emberiségnek van? Kettő, ahogyan azt Borges állítja: a Homéroszé (a bolyongásé)  és a Passió ( a megfeszítetté),  vagy  Bereményi Géza gondolatát követve kiegészül a két alaptörténet egy harmadikkal is, a Faustéval?

Az  Imago - Költői kollázs Jorge Hernández Camposról címet viselő záróműsor Zulejka Hernandez és Daniela Hernández Faith közös alkotását dícséri. A felejthetetlen élményt nyújtó előadással a mexikói irodalom kiemelkedő költőjének, Jorge Hernández Camposnak szenteltek emléket lányai egy rituális táncszínház keretében, ahol installációk, táncképek, szenvedélyes táncok és énekek hozták közel a számunkra még kevésbé ismert mexikói költő alakját. Frida Kahlo alakja is megidéződött a színen s a produkciónak markáns színfoltot adott Soma előadása.

A PIM már számtalan eddigi rendezvényével, de ezúttal is bebizonyította, hogy munkatársai kétségkívül nemcsak egyszerűen az irodalomról, művészetekről való magas szintű tudásnak vannak birtokában, hanem valami plusznak is, egy nagyszerű titoknak: hogy ennek a tudásnak az  átadását, a transzferét hogyan lehet maximalizálni, hogy minél jobban hasznosuljon,  miközben a közönség végig azt érezheti:  mindez csupán élvezet, élmény és varázslat.

Szöveg és fotók: Blénesi Éva