De én rám a kosz túl soká rakódott;
Jól beolvadok, nem is látnak már;
Lelkem helyére sósav maródott,
S ki lenne az, aki Ilyenre vár?

JELIGE: Meldon
 

TŰNŐDŐ SZONETT

Nem lévő Héliosz sugarától zeng

Az egész táj immár, s megkezdődik
A dús szellőzés: szél fú, ég dereng,
S aki eszét tudja, nem rejtőzik.
Rohamszél, és fú, de jó annak, akit
Söpör, csak szabadon, át a másik
Partra, hol a halál közel lakik,
S várakoztatván jó nagyot ásit.
De én rám a kosz túl soká rakódott;
Jól beolvadok, nem is látnak már;
Lelkem helyére sósav maródott,
S ki lenne az, aki Ilyenre vár?
     Túl nehéz vagyok a szállító szélnek,

     Havára várok a tisztító télnek.

A MADÁRRÓL

Bárcsak madár lehetnék!
Bárcsak nem földhözragadt!
Bár csak kevés időre volnék,
Mert csak ez az, ami rá maradt.

Mert a földhözragadt irigy,
Földhözragadt puskájával,
Földhözragadt módszerével
Lelövi azt imigy.

Mert nem is tudja, ó, nem is tudja már
- pedig nincs már téli December -,
Hogy az evolúció csúcsa a madár,
És legnagyobb hibája az ember.