Emberek, kövessétek hát a fényét
bár közelít, de érzem már a végét
érzem végét, az örök sötétségnek

Jelige: Hold

A hold csodája

Hunyd le kincses szemedet gyenge nappal
ragyogjon fel a hold, lidérces arccal
álom-e ez, vagy pedig valóság
igazi, vagy csak érzéki csalódás

Tekintetedet rajtunk legelteted
a mondandómba, belefeledkezem
mutatja helyes utamat fényével
segíti az embert, egész éltével.

Emberek, kövessétek hát a fényét
bár közelít, de érzem már a végét
érzem végét, az örök sötétségnek

Ki tényleg érti, az most csodát láthat
hogy tömegekből, egyénekké válnak
útjukba többé, már a hold sem állhat

Kérdések

Minek ír a költő egy magában
Minek ír a költő, nagy magányban
Megannyi kérdés, de van e rá válasz
Mennyi kérdés, miket ki állhatsz
Megannyi válasz, kérdés nélkül
Kietlen pusztaság lesz majd végül
Lesz majd végül kopár sivatag
Sivatag, miből a rügy ki fakad.

Vajon én majd kapok e választ,
Tengernyi kérdésre, mi most eláraszt
Nő e majd belőlem tarka virág
Meg fog e valaha érteni, a keserves világ.
Fakad e belőlem majd új élet,
Miután elért engem is a végzet
Lesz e kopár sivatagból, zöldellő erdő
Apró palánta, mi lesz belőled ha felnősz?