Egy halk hang, egy hívogató csalódás,
Bagatellizál, a szíved mélyére ás,
Kápráztató tündérragyogás,

Jelige: Toodney Tannytur

Buborékpakolás

A legédesebb felismerés, körülölel a menny,
Semmi nem vehet már rá, hogy máshova menj,
Puha kékség, az arcod egy felhőn nyugszik,
Valami homályos gondolat a tudatodig kúszik,

S a halk jazz mellett, fura dolgot tesz veled
A szivar vaníliás füstjében, kinyitod a szemed,
És már látod is, buborékok mindenhol, csillogás,
Kinyújtod a kezed, és kipukkan a suttogás,

Egy halk hang, egy hívogató csalódás,
Bagatellizál, a szíved mélyére ás,
Kápráztató tündérragyogás,

És a hold tükörképén az álmod, egy ártatlan fodor,
A holnapba majd, mint a szél átsodor,
És reggel majd megment, egy édes jó éjt csók csokor…

Tea mostohán

Gólya szállt le a polgári ház gangján a korlátra,
Letette terhét, s elszállva magára hagyta sorsára.
Még látni lehetett fehér farktollainak utolsó foltjait,
Mikor a csomag felsírva mozgatni kezdte takaró rongyait,
És a család, kinek ajtaja előtt találta ez a meleg nyári reggel,
Gondjaiba vette felemás szeretettel.
Alku volt ez az élettel és a halállal, furcsa bigámia,
Vasárnap délután tea cukor nélkül, és egy szelet Stefánia.

Kintről nézve normálisnak tűnt a család,
Mindenki buzgó, társadalomban aktív emberként adta el magát.
Ám közelebbről nézve volt néhány furcsaság,
Mert nem mindenkinek egyenlő mértékben fogadták el szavát.
Az apa gyenge volt idegileg, visszahúzódó természetű,
Az anya zsarnokoskodó, hideg és keménykezű.
Alku volt ez az élettel és a halállal, furcsa bigámia,
Vasárnap délután tea cukor nélkül, és egy szelet Stefánia.

Aztán az apának megszűnt az állása és végképp összetört,
Görnyedt lett és félénk, ember, kit az élet meggyötört,
Összeesküvés elméletek bolondították zavarossá elméjét,
Mint anyakirálynőt, rettegett hatalmat látta saját feleségét.
Nem foglalkozott senki vele, ahogy egymással sem foglalkoztak,
Idegenként éltek egymás mellett, anya s lány másként éltek és dolgoztak.
Alku volt ez az élettel és a halállal, furcsa bigámia,
Vasárnap délután tea cukor nélkül, és egy szelet Stefánia.

Egyre több lett a nézeteltérés, a lány már érett nővé cseperedett,
Az anyját hol az sem érdekelte él-e, máskor teljesen rátelepedett.
Veszekedtek, két erős személyiség nem találta a hangot,
Elfojtott indulatok töltötték fel elektrosztatikusan a visszhangozó gangot.
Három külön világ, egy halott, egy éledő, egy kényszeres,
Vagy relatív volt minden, vagy abszurd mód végletes.
Alku volt ez az élettel és a halállal, furcsa bigámia,
Vasárnap délután tea cukor nélkül, és egy szelet Stefánia.

Aztán a lány már nem bírta tovább, és normális életre vágyott,
Az anyjával búcsúzásképp cuppanós pofont váltott,
S szerelmével eltűntek a világba, felfedezni a valóságot.
Az anya munkájába temetkezett, se hallott se látott,
Az apa szobájába zárkózva, kitúrt szemetek fölé görnyedt,
Borzalom volt az élet, mégis el senki sem szörnyedt.
Alku volt ez az élettel és a halállal, furcsa bigámia,
Vasárnap délután tea cukor nélkül, és egy szelet Stefánia.
 

Bagoly szállt le a polgári ház gangján a korlátra,
Terhes feladattal jött, a bennlévők álomba merülését várta,
Aztán felcsaptak a lángok, valami meghibásodott,
Bent édesen aludt a zsarnok, és ájultan a lelki halott.
Egyforma feketévé hamvadt minden és mindenki,
Később a temetőbe se a lány, se senki más nem ment ki.
Feladta az élet a halállal a küzdelmet, felbomlott a bigámia,
Vasárnap reggel tea mostohán, és egy félbehagyott Stefánia.