Lábad rég jövőd reményén tipor,
legázolod, mi földedből kinőtt.
Ha most nem vetsz, ne vessél semmikor!

Jelige: Pegazus

Ha most nem

Itt verték a szabadságot vasra,
míg hallgatott a lelkiismeret,
gyárak kormával lepték ez eget,
tömjén füstje nem leng a magasba.

Tovaröppen a világ négy sarka,
messze, s vérző sziporkát ereget,
s a gyávaság, a bűnös-rettenet
a szíveket ráncossá facsarja.

De csak tobzódj, addig még van időd,
kupádba folyjon az ünnepi bor,
a cafkát, öleld virradatig őt!

Lábad rég jövőd reményén tipor,
legázolod, mi földedből kinőtt.
Ha most nem vetsz, ne vessél semmikor!
 

Mindenek felett

E világ egyetlen, gyönyörűszép s örök.
Oly titokzatosak s mélyek a tengerek!
Oly kedvesek napjainkban az örömök!
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Szántók sima nyakában a virágmedál
feketébe játszik, ha jönnek éjfelek.
Fellobbantja a holdfény, rajta meg-megáll.
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Mosoly rejtezik születő ráncaidban,
furcsa vonalak barázdálják tenyered,
hiszel az időtlenségben holtodiglan.
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Házad csak nézi a változatlan utat,
valami apróra töri a köveket;
hallod-e? Idegen döngeti kapudat.
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Te állnál, s az idő csikorogva mozdul.
Kit még szeretsz, minek is kéri: ne feledd?
Mi soha semmit sem csináltunk rosszul.
De az elmúlás - úr mindenek felett.