Törje bár szívedet bármi vészes ár,
Zúgjon szebbet neked a remény lantja,
Hidd el: egyszer majd még szép napokat látsz.

Jelige: Gyöngyvirág

Hazámhoz

Vérzik a szívem, mert nagyon szeretlek,

Szülőföldem, te szegény Magyarország,

Mint vér a véredből, szólok én hozzád,

És gondolok reád féltőn, remegve.

Kongnak a vészharangok fejed felett,

De hű fiaid mondanak még fohászt,

Szülőanyám, te fényes Magyarország,

Lobbanjon tűzre nemes, hősi lelked.

Törje bár szívedet bármi vészes ár,

Zúgjon szebbet neked a remény lantja,

Hidd el: egyszer majd még szép napokat látsz.

Minden körülményben csak jóra hallgass,

Még ha olykor nehéz, kínkeserves fáj,

Várj egy új, ragyogó, fényesebb Tavaszt.

Szerettél valaha?

Ó, mondd barátom, szerettél valaha,

És téged szerettek-e?

Vagy költőknek szüleménye mindez,

És nincs igaz szerelem?

Ó, mondd barátom, szerettél valaha,

Úgy, mint soha senki sem?

Vagy édes, csalfa ábránd szeretni,

S hazugság volna mindez?

Ó, mondd barátom, szerettél valaha,

Mint csak az igaz képes?

Találni még e világban reményt,

S vajon mit ér az élet?

Ó, mondd barátom szerettél valaha,

És fájtak-e a nemek?

Kérlek, mondd el hányszor hallottad azt,

Hogy nem, nekem sem kellesz?

Ó, mondd barátom szerettél valaha,

Még ha fájt is keserves?

Még olyan vészes kínok között is,

Hogy viszont nem szerettek?

Ó, mondd barátom szerettél valaha,

Szerettél te valaha?

És tudod-e, hogy mily fájdalmas az,

Mert szíved beleszakad?