Hogy elment az eszem, ez közismert tény.
Koponyámon belül egy vihogó lény
Kését köszörűn élezi, s hurok
Feszül kezében. Nyálát csorgatja rég;

Jelige: ÍrdogáLÓ
 

Bambulás közben

Agyam lebeg, mint keringő gólyafos.
Könnyűnek érzem magam… beszívva…
Szemem szürke távolba lát… Zavaros
Gondolatim messze már a sírba’.

Próbálok nem meghülyülni, ha lehet…
Üres fejem kongó, rozsdás vödör;
Engedem: hadd teljen meg… A képzelet
S gonosz víziók hada, mi gyötör.

Hogy elment az eszem, ez közismert tény.
Koponyámon belül egy vihogó lény
Kését köszörűn élezi, s hurok

Feszül kezében. Nyálát csorgatja rég;
Mikor harap, jön az agyvérszegénység
S velőmből lakmároz, ha bambulok.
 

Az alpári emberek

Nagy hegyek közt, kis faluban
Élnek ottan rengeteg’;
Úri módra, disznó módra
Az alpári emberek.
Az alpári emberek.

Nem gondolnak semmi másra,
Csak ivásra… Rettenet!
Seggrészegek mindahányan
Az alpári emberek.
Az alpári emberek.

Az árokban hemperegve
Káromkodnak eleget:
Két hányás közt anyázgatnak
Az alpári emberek.
Az alpári emberek.
Nagy nehezen hazamennek.
Becsörtetnek… „Csendesek!”
Felpofozzák feleségük
Az alpári emberek.
Az alpári emberek.

Másnap nagyon szaggat a fej.
Azt gondolják: „Mit tegyek?”
Elindulnak a kocsmába
Az alpári emberek.
Az alpári emberek.

Így megy ez Alpáron* mindig.
Italtól nem betegek.
Böfögnek a sörük mellett
Az alpári emberek.
Az alpári emberek.

*- A félreértések elkerülése végett: fogalmam sincs, hogy létezik-e ilyen nevű település. Ha létezik, elnézést kérek azoktól, akikre nem vonatkozik a vers.