Feszti körkép 3.

Sári Júlia beszámolója a XVIII. budapesti Könyvfesztivál első Harisnyamentes napjáról.

Óriási sokaság vonult ki a verőfényes napsütésben a Nemzetközi Könyvfesztivál harmadik napjára, amely egyben az Első Harisnyamentes Nap nemzeti ünnepe is volt (lásd a bevezetőben található képünket). A szombati program az összes környékbeli dombtól elorozta a tavasszal dobbantó kirándulókat, a kisgyerekes családok és a sportos fiatalok is inkább a könyvek iránti szenvedélyüknek áldoztak ezen a gyönyörű napon. Ami dicséretes, hisz a Normafa egész évben ott van, a Könyvfesztivál pedig csak négy napig tart. Így aztán nem csoda, hogy a Millenáris Park csurig megtelt, odabent dedikációért küzdő rajongók nehezítették a közlekedést, kint pedig szokatlanul boldog arcok ragyogtak fel a napsütésben. (Tavasz és irodalom: a testi és lelki örömök mámora!)

Bevetvén magunkat a tömegbe, s kicsit megbirkózva a szemből-oldalról-hátulról tolongókkal, megörülhettünk, hogy nemcsak a húsvéti Tesco-akciók váltanak ki ilyesfajta izgalmat az emberekből, hanem egy irodalmi előadás, vita vagy dedikálás is. Ráadásul az igazi csemegéket éppen szombatra időzítették a szervezők, így olyan népszerű írókkal lehetett találkozni, mint Lackfi János, Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Esterházy Péter, Bächer Iván (aki dedikálás után rögtön sietett tovább tüntetni, bár arra már nem emlékezett, éppen mi ellen), Fejős Éva, Kányádi Sándor, Háy János vagy Grecsó Krisztián.

De megidézték olyanok szellemét is, akik már nem lehetnek velünk. Paulinyi Tamás író, illetve „pszí-kutató” és Sári László keletkutató részvételével megható beszélgetésnek lehettünk tanúi Popper Péterről. Az egy éve elhunyt kiváló pszichológus és „magánhit”-alapító a vele készített videóinterjúkon keresztül szólt hozzánk, majd a két közeli kolléga és barát mondta el gondolatait arról, miért volt nagy ember Popper, és miért kell ma is megbecsülnünk szellemi hagyatékát. Magát – jól ismert, derűs humorával – úgy jellemezte, mint „szellemi kóborkutyát”, aki mindenütt szimatol, s ha nem tetszik neki egy bokor vagy villanypózna, odébbáll, ha pedig tetszik neki, fölemeli a hátsó lábát. De mindig megy tovább, új bokrokat keresve. Vagyis olyan ember volt, aki a legszélesebb horizonton gyarapította a tudását, és mindenhonnan magával vitte, ami számára értékes volt. Sári László szemében az volt a legnagyobb értéke, hogy a súlyos, mardosó kétségek és az emberi létezés soha meg nem válaszolható kérdéseinek terhe alatt nem hunyászkodott meg, nem menekült el előlük. Egyenes derékkal, derűs, mosolygós arccal nézett velük szembe, s megtalálta a módját, hogy a lehető legméltóbban töltse a rá szabott időt.

A súlyos gondolatok mély nyomot hagytak bennünk, de szerencsére nem volt sok időnk szomorúnak lenni: vidám átverekedés és rövid napfénnyel töltekezés után már mentünk is tovább a kavalkádban. Mindeközben ráadásul néhány celebritás látványa is emelte a hangulatot:  Schmitt Pál, köztársasági elnök, Gálvölgyi János, színművész, Szabó Simon filmrendező, Zságer Balázs zenész, de még Bajnai Gordon is jelen volt. Hiába, nemcsak a könyv, de a „látni és látva lenni” ünnepe is ez a fesztivál.

S a hazai hírességeken, hivatásbeli barátokon, könyvolvasó társakon kívül távoli kultúrákkal is találkozhattunk. A véletlen sodort minket az emeletre, ahol nagyvonalú standot állított fel a szaúd-arábiai nagykövetség. Ahogy fürkésző tekintettel közeledtünk a könyvek felé, a követség kedves dolgozója tüstént odaugrott hozzánk, és készségesen végigvezetett minket a polcok során. A kiállított könyvek közül ráadásul mindenki ingyen elvihette, amit megkívánt. Mindössze azt sajnáltuk, hogy kortárs szaúd-arábiai művek nem szerepeltek a válogatásban, Abdullah király nagyságáról és jóságáról szóló albumok és őt dicsőítő könyvek viszont annál nagyobb számban. A Korán gyönyörű, magyarázatokkal kiegészített angol kiadásának nagyon örültünk, ráadásul megígérték nekünk, hogy a You can be the happiest woman in the world című művet is megkapjuk ajándékba!