Mátyás király, az igazságos, a humanista, az álruhás jótevő – a történelmi személyiség köré legendák szövődnek.  Felméri Cecília  Mátyás, Mátyás című animációs dokumentumfilmjében viszont azzal szembesülünk, hogy miként látják, illetve ismerik-e egyáltalán a nagy királyt szülővárosának mai lakói.

Anarchista Mátyás-kép?

 

A Mátyás-szobor újraavatásának ünnepségén több izgalmas kulturális program várta az érdeklődő kolozsváriakat. A Fadrusz János című kiállítás megnyitója, könyvbemutató, bábelőadás, a Ghymes-koncert, kézműves vásár, reneszánsz ruhakiállítás tette színessé a szombatot.
Az Insomnia kávéházbeli vetítésre és az azt követő beszélgetésre nagyszámú közönség gyűlt be. Nem csoda, hiszen a fiatal rendező filmje a 2010-es Anim’est Nemzetközi Animációs Fesztiválon a legjobb animáció díját kapta, valamint Gopo-díjra is jelölték.
A címből arra következtethetünk, hogy az alkotás Mátyás király alakját járja körül. Ez valamilyen szinten igaz is, azonban más, Mátyással foglalkozó dokumentumfilmektől eltérően Felmérié a jelenről is szól. A 13 három perces animáció valójában nem is a királyt, hanem Kolozsvár mai lakóit mutatja be. Hogy mennyire ismeri Mátyás királyt szülővárosában az utca embere. „Mátyás király valamikor '90 októberének végén halt meg Bécsben. Megmérgezték. Egy este fügét evett, és reggelre meghalt. Már éjszaka is nagyon rosszul volt, és reggelre... reggelre vége volt" – mondja az egyik filmbeli szereplő.
A témaválasztás mellett dícséret illeti a film rajzait is, amelyeken Jánosi Andrea képzőművész közel egy évet dolgozott. A kifejező figurák annyira élővé varázsolják a filmet, hogy már-már azt hisszük nem is animációs filmet nézünk.
A vetítést követő beszélgetés érdekessége többek között az volt, hogy a filmet egy román kritikus, Claudiu Groza méltatta, így a magyar rendező alkotását kicsit a román társadalom nézőpontjából is megvizsgálhattuk.
Groza elárulta, hogy immár harmadjára nézi végig a Mátyás, Mátyás-t, és még mindig fedez fel benne újdonságokat.  A kritikus szerint a románok és a magyarok eltérően értékelik Mátyás történelmi alakját. A magyarok számára legalább annyira legendás személyiség, mint a románoknak Stefan cel Mare („István, a Nagy”). A románok Mátyást másként látják, jobbára csak a történelemkönyveik „valósága” szerint ismerik, mint egy románt, aki Magyarország királya lett, ezen kívül nem sokat tudnak róla.
Az emblematikus figura mind a magyarok, mind a románok számára a város szimbóluma.  A filmben viszont kicsit lemeztelenítve, mítoszokból kihámozva, emberi alakban jelenik meg Mátyás király. Groza szerint a rendező távolságtartó a misztifikált történelmi alakkal szemben, megközelítése ironikus. Alkotásának erénye a természetesség és a vizuális dinamika. A kritikus hiányolta viszont a kolozsvári románok megszólaltatást a filmben. Komplexebb és érdekesebb lenne a mű, ha bemutatná a mai román emberek Mátyásról alkotott képét is. Felméri ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ennek egyrészt anyagi akadályai voltak, mivel a film magyar támogatással készült, másrészt a román közösséget nem ismeri annyira jól, mint a magyart. Ő egyfajta karikatúra megrajzolására törekedett, amelyet román körökben nem biztos, hogy hitelesen el tudott volna készíteni.
„ Csak azt a társadalmat tudod igazán kritizálni, amelynek tagja vagy, amelyben élsz; a művész dolga egy görbe tükör bemutatása, ezt nem lenne etikus egy román közösségben művelni” – fűzte hozzá ehhez Lakatos Róbert filmrendező. Szántai János író pedig megjegyezte: egy őszinte, életképes filmet láthattunk, amelyben rengeteg humor van, szórakozatja a nézőt. Lehet, hogy kissé anarchistának tűnik az ünnepelt Mátyás királyról kialakított kép mellett és talán nem pont ezen a napon kellett volna bemutatni, de tény, hogy ez is hozzátartozik történelmi alakunkhoz.
Egyed Emese költő, egyetemi professzor elsősorban a szarkasztikus humort értékelte a filmben. Szerinte Kolozsvár híres alakjairól, íróiról, színészeiről, a városhoz kötődő személyiségekről sem ártana készíteni hasonló jellegű kis filmeket. Érdekességképp megjegyezte, hogy a szláv legendák szerint Mátyás király nagy szoknyavadász volt.
A rendező elmondta, hogy nem kapott a filmmel kapcsolatban olyan visszajelzéseket, amelyek arra utalnának, hogy bárki számára bántó lenne az alkotás. Egyébként Drakuláról is készíthetett volna animációs dokumentumfilmet, amely valószínűleg nagyobb nemzetközi visszhangot kapna, és abban románokat is érdemes lett volna megszólaltatnia, de neki a Mátyás szimpatikusabb ötletnek tűnt.

Varga Melinda