A formákkal előszeretettel játszó költő ezúttal egy szentpétervári szerző bőrébe bújt. A Bookart kiadónál megjelent Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka című kötetét a hétvégén mutatták be Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. Ez alkalomból Láng Zsolt a Bookart Kiadóról, Egyed Péter pedig a Látó szépirodalmi folyóiratról is beszélt.

Kovács András Ferenc legújabb alteregója

    Az új KAF-kötet Asztrovja Szentpéterváron született 1894-ben, és Moszkvában hunyt el 1985-ben. Hagyatékában ötvenkilenc vers maradt – olvasható a kötet hátlapján.

   Vajon mi köze lehet a költőnek ezúttal Oroszországhoz és ki lehet a Csehovra utaló új költői én? Láng Zsolt, a Látó folyóirat szerkesztője az alteregók, költői szerepjátékok kulisszáiról faggatta a szerzőt.  Arról, hogyan viszonyul az általa kreált szerepekhez. Például ha Jack Cole, vagy legújabb könyvének heteronímája, Alekszej Pavlovics Asztrov Nobel-díjat kapna, féltékeny volna-e rájuk?

   Kovács András Ferenc mosolyogva jegyezte meg, hogy nagyon jól érintené, ha valamelyikük eme elismerésben részesülne. „Különböző történekről van szó az összes ilyen szerepjátéknál, négy különböző anyagról. Hogy ezek mennyire hasonlítanak egymáshoz, hozzám vagy azokhoz a versekhez, amelyek a saját nevem alatt jelennek meg, az olvasó tudná megmondani” – vélte a költő.  Majd elárulta a jelenlévőknek, hogy legújabb szerepjátéka más, mint az előzőek, mivel személyes töltete van. Édesapja előtt tiszteleg a költő, a címben szereplő orosz név kezdőbetűiből az „apa” szót olvashatjuk össze.

   A kötet előéletére kitérve KAF megjegyzte, hogy ezt a könyvet nem padláson találta, és nem is műfordítás: „Ugyanazt a poént kétszer nem lehet elsütni”.  Asztrov egy orosz orvos, aki sosem adott ki verseskötetet, csupán ismeretterjesztő munkái maradtak fenn.

   Az első tizennégy vers 1998-ban jelent meg, ezt követően KAF barátja, Hajdú Áron javasolta, hogy gondolkodjék el egy köteten. Maga a szerző nemigen hitte, hogy e szerepben negyvenöt verset sikerül megírnia. Ehhez képest gyorsan készült el a három ciklus, amelyek közül kettő 2010 augusztusa és októbere között született. Címének sugallata ellenére a kötet meghatározó olvasmányélményei nem az orosz irodalom klasszikusai, hanem huszadik századi költők versei.

   Az est folyamán egyébként arra is fény derült, hogy Bogdán László Vaszilij Bogdanovja Alekeszej Pavlovics Asztrov alakjából nőtt ki. A kortárs magyar irodalomban nem ritka az orosz vonzódás, de Kovács András Ferenc legújabb kötetének megszületésében szerepet játszott az is, hogy a szerző 2000-ben Oroszországban járt, többek között Szentpéterváron, Moszkvában és Kalinyingrádban. „Az orosz lírában azt találtam érdekesnek, hogy mennyire lágyan, finoman és gazdag formavilággal fejezik ki magukat. Kíváncsi voltam, hogy le tudom-e Asztrov látomásait fordítani oroszos anapesztusokban” – mondta KAF, arra a kérdésre pedig, hogy ennyi heteroníma és szerepjáték közepette nem marad-e olykor magára, így válaszolt: a költőnek megvan a magánya, amikor ezeket megalkotja, de sosincs egyedül írás közben.  „Olykor fölöslegesnek érzem a beszélgetéseket, hiszen a versek mondják el a válaszokat, vetik fel az olvasóban a kérdést”- összegzett Láng Zsolt.

   Az KAF-i oroszos, de az erdélyiségnek is helyt adó anapesztusok illusztrálására a költő Pulvis et umbra című verséből idézünk:

„Emlékművet sosem, magamnak sem, se másnak
Nem építettem én – nyomom borítsa gyom!
Gyér dicsfény mámorát ledönti ferde másnap,
Ha földi sorsom itthagyom.

Hírem, se hamvam el nem szállhat líra szárnyán!
Lelkem sem él soká, csak szélsöpörte por –
Nem égbe nőtt fenyő, s verset sem ír vad árnyán
Írástudatlan, törpe kor.”

   A Látó című szépirodalmi folyóiratról Egyed Péter elmondta: a színvonalas tartalom mellett a lap igyekszik szép formába öntetni a megjelenő anyagokat; akárcsak a pozsonyi Kalligramnak, a Látónak is fontos az elegánsan tördelt szöveg, a szép borító. Szavai szerint a folyóirat szerkesztőinek mindig új kaland egy-egy szöveg szerkesztése, nem pedig csupán egy mondat kihúzásából, hiányzó vesző pótlásából álló munka. 

   A márciusi Látóban Kovács András Ferenc és Tompa Gábor kétbalkezeseit olvashatjuk, valamint egy Mikes Kelemen-ről szóló cikket is. A Törökországi levelek szerzőjének nevével a későbbi Látó számokban is találkozhatunk majd, mivel idén van a az író halálának kétszázötvenedik évfordulója. A februári szám érdekessége a Mario Vargas Llosa-anyag. A folyóirat minden évben foglalkozik Nobel-díjas szerzők írásaival is, tavaly Herta Müller műveit olvashattuk.

   A Bookart Kiadót Láng Zsolt ismertette röviden. Legutóbbi kiadványai közül Szabó Róbert Csaba és Bántó Evelin könyveit emelte ki, valamint Zsigmond Andrea Tompa Gáborral készített interjúinak kötetét. Emellett neves külföldi szerzők műveit is megjelenteti a kiadó.
 

Varga Melinda