Tükör ablakod résein betekint a magasztos hold
de  egyetlen csillag sem tüdököl ma rád mosolyt.
Már bizony vége annak hogy az álmod oly igaz volt
s annak is hogy szivedben szerelem széruma folyt.

Jelige: Ábrándlélek

Vágyam angyala

Mint élmények időtlen idő szárnyán,
lelkem minden rezzenésén csupa más,
hangtalan, oltalmat szóró vallomás
hangja csendült fel ezernyi hárfán.
 
Mint álomszerű félelem suhan tán
göröngyös márvány karikán,olvadás,
szívembe gyöngéd kis érzlem varázs
úgy hagyott nyomot talán egy éjszakán.
 
Most a csillag ragyogása megszűnik.
Szerelem összes hervadó virága
elveszett fényed árnyékában úszik.
                   
Elérhetelen vagy,mily gyötrőn fáj ma!
Csak egyedül kristály könnyem esküszik
mélyre zárt szívembe,vágyam angyala.

Megtalállak

A fájdalom gitáron játszik ma a  varázs sötétben
fénylő árnyak csendjét megtöri zord zenéjével.
Bággyadt álmok képeket szórnak szét fejedben
de te csak a dallamot figyeled hívogat valamivel.
 
Tükör ablakod résein betekint a magasztos hold
de  egyetlen csillag sem tüdököl ma rád mosolyt.
Már bizony vége annak hogy az álmod oly igaz volt
s annak is hogy szivedben szerelem széruma folyt.
 
Kihalt utcán talán még kristály fényes emlékek
követnek amint az éjjel keze fekete árnyal borít.
A sötétség mélyén járva számolsz lassú lépteket
hol  a szőrnyű magány sárga faleveleket takarit.
 
Tovább lépsz, menekülni próbálsz előle  hiába
hiszen ő már megszokásból  ma is várt téged.
Megszólít s ironikus hangjának  csengése kába
méreggel  tölti fel ártatlan törött szárnyú leked.
 
Talán még rejtőzöl  a lenge fény arnyékába lépve
 bár tudod a  magány rátalál minden búvóhelyre.
Suhogó léptek hallatán csillogó anyal lép le elébe
s zárt karjaiból örökre kitépve magához ölel végre.
 
Arcodon lenge kis fénycsóvák játszadoznak körbe
amint megérint a szeretető biztonság meglegsége.
Mert anyalod szemében az álom valosságá van nőve
és fejed lassan vállamon nyugszik teljes békességbe.