Csepcsányi Éva Mistica Profana című regényének bemutatóján, az Írók Boltjában, a kérdések-feleletek érdekes „tánca” bontakozott ki.

A lélek krimije

Míg a moderátor, Boldog Zoltán, tapintatosan provokatív kérdésekkel próbálta tetten érni azt a Csepcsányi Évát, akiben a regény megfogant és azt lejegyezte, addig a szerző tárgyilagos, fegyelmezett fogalmazással kerülte meg annak megválaszolását, hogy mit rejt történetében a lázadás, hogy tartalmaz-e a műve egyházkritikát, vagy hogy mit is jelent pontosan a paráznaság. Pedig azok a részletek, amelyeket Mezős Balázs olvasott fel a műből, még inkább ezekre a problémákra terelték a figyelmet.

Hiszen már a kötet címe és írásmódja is a világi és egyházi misztika kettősségére irányítja a figyelmet, valójában „misztikus fejlődésregényt” takar, fogalmazott a szerző. Az a szerző, aki természetesen nem azonos a főhőssel – hangsúlyozta Csepcsányi Éva –, s ha már rokonítható valakivel, akkor más szereplőben bújtatta el magát. De a mű mindvégig szorosan kapcsolódik  a valósághoz, így a konkrét földrajzi terek Szegedtől Krakkóig, a politikai események a szélsőjobboldali utcajelenetektől a csángók elrománosodásáig megkerülhetetlen állomásai a főhős belső alakulásának – derült ki a beszélgetésből.

A regény néhány részletét először az Irodalmi Jelen közölte, most pedig kötetként veheti kézbe az olvasó, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban. Boldog Zoltán kérdésére, miszerint lektűr, lányregény, vagy komoly irodalmi anyag-e a Mistica Profana, Csepcsányi Éva egyértelműen ez utóbbit választotta, azaz szeretné, ha ehhez közelítene, fogalmazott. Hasonlatként az otthonról elengedett tizennyolc éves gyermek példáját említette: nem tudhatjuk, mi lesz majd belőle. „Nem vagyok még nagy tapasztalatú, középkorú szerző – fogalmazott a fiatal írónő –, de igyekeztem megragadni a történet mélységeit.”

S épp a történet szó volt az, amely a moderátor figyelmét is megragadta, mert a nyelvközpontú kortárs prózában a művet alapvetően a történet „viszi”. „Én »a lélek krimijének« nevezetem a fülszöveg egy korábbi változatában – mondta Boldog Zoltán, de kiemelte egyúttal a széles regény nyelvi spektrumát is, a chat-szlengtől az egyházi „zsargonig”. Nem kell ezen csodálkozni, reagált a szerző, hiszen a regény a mindennapi életből merít, ahol a pillanatonként változó színtereken ugyanilyen gyorsan váltunk a nyelvi kódok között. A történet-szálat pedig össze is foglalta néhány szóban: főszereplője, Hedvig egy burokszerű leánykollégiumból csöppen az életbe, ahol egyre érettebbé válik. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül szemantikai kapcsolata Szent Hedviggel, Nagy Lajos lányával.

Szükség van-e hozzá hasonló női szentekre? – tette fel a kérdést Boldog Zoltán, óvatosan terelve a szerzőt a „húsbavágó”, azaz a szerzői szándékot, önazonosságot, s a regény üzenetét firtató kérdések körébe. Csepcsányi Éva egyértelmű igennel felelt, Teréz anya példáját hozva fel, akinek küldetése és munkája nélkülözhetetlen volt a 20. században. A regény kapcsolódási pontjaihoz visszatérve fontosnak tartotta kiemelni, hogy a főként Krakkóban élő Szent Hedvig nem volt szerzetes.

A paráznaság kérdésével kapcsolatban Csepcsányi Éva megadta a szó – mint fogalmazott – „lebutított” definícióját, de a kérdezői szándéknak ellenállva nem bocsátkozott egyházjogi kereteken kívüli elmélkedésbe, még műve vonatkozásában sem. Az utolsó, legprovokatívabb moderátori kérdésen már el is mosolyodott – „összehívhatnánk itt a III. Vatikáni zsinatot”, mondta az író egy cseppet sem zavarban, kinézve a közönségre – miután Boldog Zoltán azt firtatta a történeten elgondolkodva: miért van szükség egyházi keretekre az Istennel való harmonikus kapcsolatban? Mert a főhős-párnak, Hedvignek és Mareknek ez nélkülözhetetlen – összegzett röviden a szerző, kiemelve azokat a regénybeli helyzeteket, amikor hősei ellene mennek a kereteknek, de akárha falnak rohannának: beverik a fejüket. A felolvasott záró részlet azonban olyan ajtókat nyitogatott a történet terében, amely a leendő olvasó előtt a dogmatikus elrendeltség és a szigorú keretek közé szorított kényszerpálya helyett sokkal gazdagabb és izgalmasabb egyéni utakat sejtet.

Laik Eszter

Fotók: Szőcs Tekla