Suttog a vágy és bujdos a kéj,
nem hallatszik már a remény.

Jelige: Hozzád

Csak hozzád

Nem tudod, azt hogy megsimogattál,
Bár, te nem is akartad, én éreztem,
S kék ég szemedbe merülni hagytál,
Egy pillanat volt: álmodtam, eszméltem.
 
Ily szépséget csak álmomban láttam,
Most gyönyörűségedben valóra vált,
Hangod lágy szelén piheként szálltam,
S földre huppantam, mikor a szél elállt.
 
Körül nézek s már szépet nem látok.
Mert hozzád képest már a virágok
Csak színtelen szürke fonnyadt fosz(lányok).
 
Tudnám, hogy remélhetek-e vajon?
Szeretnélek szeretni, de nagyon,
Bár te is így lennél vele, én várok.

Poesie pure

Libben az ágy és tűnik a fény,
eljött hozzám csendben az éj.
 
Suttog a vágy és bujdos a kéj,
nem hallatszik már a remény.
 
Esti sötétben csobban a Hold,
izzó felhőt lassan elolt.
 
Fűben a szél már dalra kapott,
múló éjben virrad amott.