A vásári bábjátékok valamikor igen népszerűek voltak. Manapság a Puck bábszínházban láthatunk alkalomadtán ilyen darabokat, a kor jellegzetes hangulata azonban kevésbé idézhető meg színházi térben. Demeter Ferenc egyszemélyes előadása, a János Vitéz ezt a fajta bábjátszást keltette életre a kolozsvári Insomnia kávéházban.

János Vitéz és a kocsma

Ideális szombat délutáni program a bábszínház, főként kisgyerekes családoknak; az Insomnia kávéház János Vitéz előadásán sem volt hiány érdeklődőkben. Szántai János, a lokál társtulajdonosa a sikeren felbuzdulva tavaszra is tervez ilyen programot. Nem csoda, hiszen a János Vitéz mind tematikájában, mind mondanivalójában kicsikhez és nagyokhoz egyaránt szól. Csodálatos érzés belefeledkezni az igaz szerelem, az emberi értékek, a humor, a furfangos észjárás romantikus, meseszerű világába.

Az előadás színre vitelében „ludas” Demeter Ferenc bábszínész és író örömmel hódol a kocsmai bábjátszásnak, mert véleménye szerint ott sokkal bensőségesebb a hangulat, mint valamely elemi iskola vagy óvoda termében. „A kocsmai bábjáték hosszú múltra tekint vissza, aminek pedig múltja van, annak nyilván jövője is lesz. A vásári játékok is kocsmában, kocsma közeli téren voltak megrendezve. Én úgy gondolom, bárhol elő lehet adni egy darabot” – mondta a művész. A darab történetére kitérve fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az előadást Kovács Ildikó álmodta színpadra, aki, sajnos, már nincs az élők sorában. A rendező eredetileg egyszemélyes darabot képzelt el, de az végül négyszemélyesre nőtte ki magát a munkafolyamat során. Demeter először visszariadt az ötlettől, nem hitte, hogy képes lesz megvalósítani.
Kovács Ildikó a János Vitéz forgatókönyvét halála előtt két nappal írta meg, az első próbára már nem tudott eljönni… Demeter igyekezett a rendező elképzeléseit színpadra vinni, és ebben mások is segítségére voltak, többek között Simó Enikő és Urmánczi Jenő. Anyagilag az Aradi Kamaraszínház, valamint Vincze László pályázatai támogatták a produkciót.

A darabot több helyen előadták, iskolákban, óvodákban, a Tamási Áron színház bábtagozatán, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum szervezte Kovács Ildikó emlékkiállításon. Demeter büszke a Puck Bábfesztiválon aratott sikerére, emellett pedig kiemelten fontosnak tartja a szentlászlói, mérai és a magyarfenesi előadásokat. Azt is elmondta, hogy kezdetben nem minden működött tökéletesen a színpadon, az előadás a nézők visszajelzései nyomán tovább alakult, és ebben különösen nagy szerepe volt az említett települések kis közönségének.
A kolozsvári előadáson sem unatkoztak a nézők, a magyar-török csatajelentbe Demeter bevonta a nézőtéri apróságokat, akik lelkesen „segítettek” neki. A gyermekek végig élénken kommentálták a jeleneteket, az előadás végezetével pedig boldogan ülték körül a művészt.
„Ezért is megéri csinálni”– jegyezte meg mosolyogva Demeter. A János Vitéz azonban még nincs teljesen kész, az előadó egy zenészt is szeretne beépíteni a darabba, akkor érezné teljesnek. Ez viszont anyagi támogatás kérdése is.

A művész nem csak a bábokat forgatja kiválóan, hanem a tollat is, jó néhány izgalmas novellája által vált ismertté a kortárs irodalomban, és újabban gyermekirodalommal is próbálkozik. Tervei között szerepel a Csángor királyfi című saját darabjának színre vitele is. Emellett a közeljövőben szeretné bemutatni a Tóbiás és Kelemen felújított változatát, valamint Kovács Ildikó Simi Samu egy bábu című darabját.

Varga Melinda