Stefinevet
Pedig egy hatalmas nagy csonttal birkóztam egész este. Azóta számomra nem létezik olyan recept, amire gyógyszert lehet kapni, csak olyan recept érdekel, amit meg lehet főzni. Könyves recept az ilyen ha nem tudnátok. De ha már itt tartunk édesanya tegnap este elszaladt valamiért itthonról és édesapa akart megvacsoráztatni. Én azonban kételkedtem és mondtam is neki „apa, nem is tudsz virslit főzni”. Azt csak édesanya tud.
Társas és magányos játékokat űző Barátaim!
Az unokatestvérem, Johanna, Krisztike és Bandika keresztapám leánya két éves lett. Pénteken ünnepeltük, de engem csak a tejszínhab érdekelt igazán, amit Krisztike kevert és a tortára nyomott. Még a vacsora sem hozott lázba, csak a játék, mert Johannával, aki már énekli a dalokat, amiket hall, és nagyon szeret táncolni is, nagyon jól lehet játszani. Velem ellentétben ő tényleg végig üli a vacsorát, és szépen eszik is. Én még most vasárnap is azt játszottam édesanyával, hogy etetni kell. Viszont azt mondtam, hogy azért, mert én most kutya vagyok. Édesapa szerint kutyaütő. De néha édesanya és édesapa is „gonosz velem”. Ezt ők úgy hívják, hogy szigorú. Ilyenkor nekem „szomorú a homlokom”, de azért nagy nehezen meg lehet vigasztalni.
A „Ki nevet a végén” nevű játékban csak én nevethetek az elejétől a végéig, még ha csak befelé is. Először is engem sem édesanya, sem édesapa nem üthet ki. Ez az egyik legfontosabb szabály. A többi ebből következik. Mivel a számokat még leírva nem ismerem ezért apa elment és vett pettyes dobókockát, amin össze tudom számolni a pöttyöket. Viszont egy pillantásra csak annyit tudok megállapítani, hogy „olyat dobtam, mint előbb”. Úgyhogy marad a számolás, ahogyan a bábuk kicsi fa pöckét is minden egyes lyukba bedugom számolás közben. Édesapa azt szereti, ha hangosan számolok, mert ő nem volt túl jó számtanból és kicsit aggódik, hogy én is el szoktam mélázni játék közben. Kaptam karácsonyra még egy olyan Zsiráfot is, ami színes elemekből áll, az egyik oldalán betűkkel, a másik oldalán számokkal. Ne azzal is van gond, de azért szeretem.
Sok új és régi barátnőm volt nálunk az ünnepek alatt, de Izabellával csak az Napraforgóban találkozhatok, amit a felnőttek teljesen érthetetlen módon óvodának hívnak. Minden barátnő érkezése a főzéssel kezdődik. Jött édesanya barátnője Láng babi és hozta magával az én barátnőmet, a lányát, Borikát. Vele cirkuszban is voltunk és ott találkoztunk Kinga barátnőmmel, akinek az édesanyja Enéh az édesanya barátnője is. Ez már csak agy van, hogy akit a szüleim is kedvelnek, azokat én is. Itt Volta Varga Móni is egy este Milánóból, csak azt nem szeretem, hogy egy-egy vendéggel édesapa bezárkózik és külön beszélget. Ilyenkor nekem csendbe kellene lenni, de ha a rádióműsorban gyerekhangot hallotok távolról, az biztos én vagyok. Láng Borika Nyíregyházáról zöld szemű és vonattal jött, mentünk érte az állomásra is. Vele voltam benn a rádióban is, ahol az archívum folyosóján szaladtunk kézen fogva és nagyot hasaltam. Egy ott dolgozó Sári néni, „aki minden soromat olvasta már és így ismer” (ezt nem is értem hogy lehet), hogy ne bőgjek, adott nekem is egy gyönyörű angyalkát és Borikának is. Itt már csak azt látjátok, hogy Boritól és Babitól búcsúzunk. Sapkában van Bori és nem látszik, hogy milyen szép fekete haja van.
Aztán Szilveszterkor jöttek Johannáék, aztán Konkoly Gyuri és Veress Enéh, Kinga barátnőm szülei. Anya ismét főzött, Gyuri pedig hozott malacsültet, Enéh füstön sült padlizsánkrémet, Krisztike fonott marcipános kalácsot.
Kinga annyi csatot rakott a hajamba amennyit akartam. És még egy művirágot is. Így vacsoráztam, de előtte mondtam, hogy: „úgy felöltözöm, hogy meg sem ismersz apa!” De megismert, mert mondta továbbra is , hogy Stefikém.
Pedig egy hatalmas nagy csonttal birkóztam egész este. Azóta számomra nem létezik olyan recept, amire gyógyszert lehet kapni, csak olyan recept érdekel, amit meg lehet főzni. Könyves recept az ilyen ha nem tudnátok. De ha már itt tartunk édesanya tegnap este elszaladt valamiért itthonról és édesapa akart megvacsoráztatni. Én azonban kételkedtem és mondtam is neki „apa, nem is tudsz virslit főzni”. Azt csak édesanya tud.
Már az új esztendőben, ami nekem teljesen olyan mint a régi (csak amikor éppen váltotta az egyik a másikat, éjjel háromig fenn lehettem, Kingával együtt!) volt nálunk Norvégiából Dobos Évike, és hogy elhiggyem neki, hogy onnan jött hozott nekem egy kis norvég tejcsokoládét, és egy Rém Rozi című meséskönyvet,. Már az első „szellemes” történetet felolvasta nekem apa. Ebben a mesében a ruhagyárban laknak a szellemek, illetve szerte a városban, ahol lepedők, terítők kellenek, például szálloda, vagy tisztító. Most ebből a meséből ennyi elég volt, jöhet borsószem királykisasszony, csak az meg rövid. De most, hogy édesapa hétvégén betegen feküdt, együtt ismét megnéztük Mikszáth Kálmánnak a Szent Péter esernyője című regényéből készült filmet. Szerettem, de előtte egyedül (illetve anyával) végignéztem Jane Austin Értelem és érzelem című filmjét. Kicsit elálmosított, pedig a végén boldogság van és sírnak. A boldogságról keveset tudok, de édesapa mondta, hogy az volt benne. Valami olyan, ami jó. Akkor biztos olyan, mint a tejszínhab, amivel nem kell tortát enni…
Legyetek ti is boldogok és találjatok hozzá receptet. Nem gyógyszereset, főzőset.
maradok a ti Stefánia Irmátok a Napraforgóból. (Kiscsoport)
