Európa pont a miénk

Az Európai Unió elnöki stafétájának átvétele alkalmából a hétvége az EU-s programok jegyében telt a budapesti Millenárison. Az Európa Pont a Tiéd elnevezésű kétnapos rendezvény tarka forgatagában lehetett egyszerűen csak elvegyülni, vagy szisztematikusan tájékozódni, okulni és ismereteket pótolni. Laik Eszter tudósítása.

Európa pont a miénk

A szombat délelőtti sokadalomnak, pontosabban az Európai Nyelvek Koktélbárja standjainak magam is útlevéllel vágtam neki. Ha nem is az igazival, arra nem volt szükség, de bárki szert tehetett „játékútlevél”-re, amelybe a felkeresett  kiállító szervezetek, kulturális intézmények pecsétet is ütöttek. Aki négy stemplit összegyűjtött, sorsoláson vehetett részt.

A standok játékai korántsem a puszta időtöltést célozták, hanem sokkal inkább az ismeretszerzést és a látókör tágítását. Magamról is elmondhatom: rám fért, mert ismereteim az Európai Parlament és az Unió szervezeti felépítéséről, működéséről igen hiányosak voltak. A totók kitöltése után a legtöbb kérdés válaszra lelt, de aki a színesebb, komolyabb tájékoztatókat kedveli, tucatnyi prospektust, térképet, füzetet vehetett magához. Az európai országok kínálta tanulási- és munkalehetőségekről, jogokról és kötelezettségekről pedig előadás is hallható volt a műsorvezető, Gryllus Dorka köszöntője után. A többség mégis inkább a standok között sétált és nézelődött, vállalva a szorongást a kis területre zsúfolt pultok között.

Jómagam a kiállítók sorát pásztáztam, majd jártam végig. Mindenkit felsorolni szinte lehetetlen volna, de jelen volt valamennyi uniós ország magyarországi kulturális képviselete, mellettük pedig többek között a következő szervezetek munkatársaival volt lehetőség találkozni: az Európai Bizottság, az Európai Bizottság Kommunikációs Igazgatósága, a Nemzeti Europass Központ, amely a külföldi pályázatok, mobilitási- és csereprogramok felelőse, az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája, a Pest Megyei Európai Információs Központ, a Balassi Intézet, a SINSz, azaz a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, az Országos Idegennyelvű Könyvtár, amely tavaly elnyerte az ÉV Könyvtára címet, valamint a Fiatalok Lendületben Program.

A kiadványoknak köszönhetően az érdeklődő szinte mindenre kiterjedő tájékoztatást kaphatott nemcsak a tanulási, pályázati és munkalehetőségekről, de a nyelvtanulás számos formájáról is, szinte minden európai nyelvet illetően. Magam először a nyelvi totóval próbálkoztam: a fejemre tett fülhallgatón keresztül pár másodperces zenerészletek hallatszottak, amelyek  alapján le kellett jegyezni, milyen nyelven hallható az ének. (Bevallom, a máltait és a görögöt összetévesztettem.) Az Országos Idegennyelvű Könyvtár az állományával kapcsolatos kérdéseket tett fel a tesztlapján; igazi meglepetés volt számomra, hogy van eszperantó gyűjteményük, és kilencven nyelvet lehet náluk tanulmányozni. A Camỡes Intézet, azaz a portugál kulturális képviselet standján a kirakós és szóalkotó játékok helyett a fotófelismerést választottam, és büszkén azonosítottam többek között José Mourinhót, Paulo Coelhót és Joana Amandoeirát. Megtanulhattam nevük helyes kiejtését, de még a jelentését is. A SINSz szervezeténél a jelnyelvvel ismerkedhettem, Finnország standjánál pedig kiderült, hogy december 6-án a finnek nem a Mikulást, hanem országuk függetlenné válásának napját ünneplik, valamint nem a rénszarvas a nemzeti állatuk, hanem a medve. E kérdésekben elbukva egy kicsit szégyenkezve vettem célba a galériákat, melyek egyike a környezetvédelem témájának adott helyet. Jelen volt itt a Fővárosi Vízművek víztisztaság-mérővel és összehasonlítható ízeket kínáló vizes-automatákkal, egy mérlegen pedig megnézhettem, testem tömegének hány százaléka a víz. Ha ez nem volt elég, márpedig nem volt, megmérethettem az ökológiai-, másképpen carbon-lábnyomomat is. Ha egy mondattal kellene ennek lényegét összefoglalni, azt mondanám: az egy főre jutó pazarlási ráta a föld energiakészleteinek szempontjából. A másik galérián ezzel összhangban a Karton Design nevű cég tartott bemutatót látványos és a környezetre ártalmatlan kartonbútoraiból. A felállított kartonbabákra papírból lehetett elkészíteni az uniós országok népviseletét; ehhez egy folklóröltözetekből rendezett kis kiállítás képei szolgáltak segítségül.

Némi pihenő után a program este hat órakor folytatódott a Slam Poetry-versennyel, a Budapest Slam szervezésében. A tudósító némi nosztalgiával ült be a közönség soraiba, ugyanis egy nyári Slam Poetry-eseményről írt először helyszíni beszámolót az Irodalmi Jelennek  ebből az is megtudható részletesebben, mi ez a műfaj. Itt még annyit árultak el róla, hogy a magyar slam rímcentrikusabb, és kicsit „szerényebb”, mint az amerikai, valamint idehaza kevésbé űzik a zenés változatot. A mostani fellépők között is csak egy-kettő volt, aki némi zenei, ritmikus aláfestést kért és kapott a közreműködő zenészektől.

A zsűriben ott ült a nyári slam-en megismert, Berlinben díjat nyert Matics István, valamint Gyukics Gábor költő, aki hosszabb időt töltött Amerikában, és ezáltal alapos ismerője lett a tengerentúlról Európába származott műfajnak; és Petrányi Zsolt, a Műcsarnok vezérigazgatója. Rajtuk kívül ketten a közönségből is jelentkezhettek a zsűribe.

A versek témája a víz volt, mint összekötő elem és folyó. A verseny meghívásos volt, azaz a művek már előre elkészültek erre az alkalomra. A versenyzők sorrendjét Gryllus Dorka és műsorvezető-társa borítékból kihúzott nevek alapján döntötték el. A sort Závada Péter Újonc nyitotta (akivel egy korábbi interjúnkat itt olvashatják). Péter elmondta, hogy a nyári Sziget-slam témája is a víz volt, ezért helyette inkább az elmúlt öt év „jobbos és balos” mondataiból recitált. Őt Müller Péter Sziámi követte, aki a magzatvízre és a szenteltvízre fókuszált, majd Süveg Márk Said érkezett, Závada Peti zenésztársa Akkezdet Phiaiból. Mavrák Katalin Hugi, az egyik Budapest Slam-alapító után mutatkozott be Marian Benkovic BENE. Ő szlovákul slamelt, kitűnően oldva meg ezt az idegen nyelvű közegben nem könnyű előadói feladatot, majd az egészen fiatal Szabó Márton, a 2010-es év felfedezettje következett. Hetedik versenyzőként Francois Laurent, a Sziget Slam nyertese rappelte el magyarul feliratozott francia versét, utána pedig Bárdos Deák Ágnes vette le lábáról a közönséget népi csujjogatásokkal, tánclépésekkel, „slamesített” szólásmondásokkal, bárdosdeákos iróniával. A Dan Brownwood álnevű (egyébként magyar) versenyzőt Becsik Ádám Ponza követte, aki maximális pontszámot kapott a zsűritől. Mint az EU „akzent-ügyi biztosa”, szinte minden nyelv akcentusát kitűnően hozta, a humora ütős volt, a verselése biztos. (A tudósítónak, akárhogy is, ő volt az est felfedezettje.) A versenyzők sorát Molnár Péter zárta. A döntőbe jutott Bárdos Deák Ági, Bencsik Ádám Ponza, Süveg Márk Said és Závada Péter Újonc közül a pontszámok alapján Petit hirdették ki győztesnek: ezúton is gratulálunk neki!

Az egésznapos jövésmenést és a költészeti versenyt este a nemzetközi sokszínűség jegyében zajló zenei programok koronázták meg: Palya Bea koncertje után következett a Rotfront, e berlini székhelyű, orosz-magyar-német-ukrán formáció, amelyben az általunk is jól ismert Gryllus Dorkán és Wahorn Simonon kívül többek között a frontember Jurij Gurzsi, Max Bakshish, Anke Lucks és Jan „Stix” Pfennig húzza a talpalávalót. S mivel a tudósító régóta nagy rajongójuk, a szombati eu-s tanulmányai levezetéseképp hajnalig rongyosra táncolta a Rotfronttal topánkáját.

Bár a szombat zajlottak a „fő” rendezvények, vasárnapra sem maradtak program nélkül az érdeklődők: ez a nap elsősorban a családoké s gyermekeké volt. Részt vehettünk többek között szülők és gyerekek számára rendezett magyar, angol és francia nyelvű foglalkozásokon, előadásokon, bemutatókon.

A „2011 Önkéntes Turné” első állomásaként a Millenáris területén található, a Teátrummal szomszédos Fogadó-épületében rendezik január 8-a és 14-e között az Önkétesség Európai Éve alkalmából azt az eseménysorozatot, amely e hazai és külföldi mozgalmat hivatott népszerűsíteni. Az épület előtt álló hatalmas önkéntes-hajóhinta, amely a hétvége szinte minden pillanatában dugig volt gyerekekkel, hívogatóan irányítja a figyelmet a csarnokra, odabent azonban vasárnap, sajnos, érzékelni lehetett, hogy idehaza még mennyire gyerekcipőben jár az önkéntességi mozgalom. A kiállítóterületen csak viszonylag kis számú szervezet képviseltette magát standokkal – például a Parafónia, az Ágyszínház Alapítvány, a Fiatalok Lendületben Program – és érdeklődésemre ők is inkább csak szórólapokkal, honlapcímekkel válaszoltak, jelenlétük kevésbé volt aktivitásra buzdító, kapcsolatteremtő, kezdeményező. Az előadásokra, konferenciabeszélgetésekre is csak véletlenszerűen verbuválódott össze néhány fő a sétálgató-lézengő érdeklődőkből, így például a kultúrával foglalkozó kérdéseket megvitató szekción is, ahol a Szépművészeti Múzeumot Csordás Izabella, a Krétakör Színházat Gulyás Márton, a Tápszínházat Vajdai Vilmos, a Cellux Csoportot pedig Pais Panni képviselte. Némiképp tisztázatlan maradt itt az a kérdés, hogy a hazai mostoha költségvetési viszonyok között a kulturális intézmények nem egyszer önkéntes munkaként kénytelenek (vagy nem kénytelenek, de részekről ésszerűen ezt választják) elvégeztetni az egyébként „normál” munkákat, amelyekre az egyetemekről-főiskolákról kitóduló, művészeti irányultságú diákság köréből mindig akad is jelentkező.

A rendezvénysorozat napjai a beszélgetések szempontjából egyébként tematizáltak: a dizájn–művészet–kultúra után következnek még a vállalati, a szociális, az oktatási, a jótékonysági, a közlekedési és a környezetvédelmi önkéntességi blokkok – bízhatunk tehát abban, hogy a napok és az Önkéntes Év előrehaladtával lendületesebb, nagyobb érdeklődésre számot tartó programsorozat bontakozik ki, ennek pedig talán pozitív hatása lehet a magyarországi társadalom hálózati struktúrájára. A Millenárison megtették ehhez az első lépéseket.

Laik Eszter

Fotók: Európa Pont (1., 2., 3., 9.)

Szőcs Tekla (4., 5., 6.)

További fotók Szőcs Teklától a helyszínről: