Ádám ivadékai vesztésre állnak
Az állatok megelégelik az emberek zsarnokoskodását, és visszavágnak! A Keleti források című sorozat legújabb kötetének bemutatója az Írók Boltjában
Ádám ivadékai vesztésre állnak
Az állatok megelégelik az emberek zsarnokoskodását, és visszavágnak – ám ezúttal nem a hollywoodi mozivásznakon, hanem a Keleti források című Corvina-sorozat legújabb kötetében. A Simon Róbert kiváló arabista fordításában megjelent mű, Az állatok és az emberek pere a dzsinnek királya előtt című „ökológiai mese” egy 10. századi iszlám tudós társaság, A tisztaság testvérei enciklopédiájából maradt ránk, ám mindmáig, tizenegy századdal később is van mit okulnunk belőle. A könyvet november 22-én mutatták be az Írók boltjában, ahol a fordítóval Hazai György turkológus beszélgetett.
A cudar, esős délutánon a hétfői csúcsforgalomban megtépázott olvasók nem hiába menekültek be az Írók boltjába, ahol testben és lelkiekben egyaránt fölmelegedhettek és új erőre kaphattak. Legalábbis azok, akik a szívükön viselik az állatok sorsát – olyan műről folyt ugyanis a beszélgetés, amely a tirannus emberek ellenében az állatok egyenrangúságáról, az Isten által megteremtett ökológiai egyensúlyról beszél, méghozzá rendkívüli líraisággal, egy magával ragadó mese formájában. Különös, hogy olyan történetről van szó, amely több mint ezer évvel ezelőtt messze nem bírt annyi aktualitással, mint ma, mégis olyan lenyűgöző erővel hat az olvasóra, mintha csak napjaink emberének üzent volna a múltból: az állatok perbe fogják az embereket, s a bírónak kinevezett dzsinnek királya előtt elmondják siralmaikat, minderre pedig az emberek szószólói is reagálnak. Vádbeszédeket olvashatunk a szúnyog, a csalogány vagy éppen a sakál előadásában, amire az emberek küldöttjei – a szír keresztény, a görög, a mekkai vagy a bizánci – fölényes, nagyképű védőbeszédekkel válaszolnak, de – amint az csakhamar kiderül – hasztalan. Az állatok két vállra fektetik érvelésükkel a természet rendjét felrúgó, jogtalan hatalomra törő embereket, s a végső ítélet felől kétségünk sem lehet.
De ahogy az Simon Róbert elmondásából is kiderült, nem szépelgő pacifizmusról van szó, hanem valóban világos, józan érvelésről. Az állatok és az emberek egymás után vallástudományi és filozófiai fejtegetésekkel igyekeznek alátámasztani az álláspontjukat, a Korán egy-egy idézetét értelmezik mélyrehatóan, a dzsinnek királya pedig bölcs és pártatlan bíraként vezeti a vitát. Persze mindeközben az olvasó előtt egy pillanatig sem titok, hogy a szerzők melyik oldalon állnak. Ez többek közt azokból a mondatokból is kiderül, amelyeket az igencsak erőszakosnak és gyakran egyenesen ostobának lefestett emberek szájába adnak: „Bizony, ezek a marhák, lábasjószágok, ragadozók és vadállatok, mindannyian a mi rabszolgáink. Mi vagyunk az ő uraik, ők a mi tulajdonunk, s mi rendelkezünk velük.” A tisztaság testvéreinek effajta erkölcsi hozzáállása nem meglepő, ahogy azt megtudtuk a fordítótól, hiszen a társaság nézete egyezik az Ószövetség és a Korán álláspontjával, miszerint az ember alapvetően vegetáriánus lény, aki békés kapcsolatban él a természettel.
A külsőre is csábító kötet (a borító Tóth Péter grafikus munkáját dicséri, aki a méltatlanul elfeledett vászonkötés nagy szerelmese) egyszerre elringat és felráz, mesél és okít. Nem kell hozzá különös tájékozottság a Korán tanításait illetően, hogy élvezni tudjuk, csak érzékenység és nyitottság a finom, mégis mély gondolatok iránt. Hiszen meglehet, hogy éppen egy termesz vagy egy öszvér szólal meg, nincs ebben semmi komikum: valóban a legfontosabb kérdésekre keresik a választ állattestvéreink a könyv lapjain.
Sári Júlia-fotók: wst
