Kovács Sára Szorina verse

Kovács Sára Szorina verse

Kovács Sára Szorina

Hallani, vagy látni?

Olvasni netán?

A vitathatatlan csakis a zene,

de - kérdi, aki most hall,

jogosan - magam is így érzem-e,

s nem csak más távoli kiáltása

verődött-e koponyámba,

vagy nem csak olvastam

ezt holmi ellopott iratban?

A zene - vitathatatlan,

de formálható,

s kell-e emberhez szólnia?

Nem tudom, alacsonyabb szint-e az emberi elme,

mint az ég fennkölt fegyelme?

S a földdel együtt jár-e

az emberietlenség?

*

Néha átrendeződik a kép,

kockákba ugrik vibrálva s vissza.

A képen egy nő népviseletben,

hangja karcosságában tiszta,

s eltéveszthetetlen belőle jön.

Erőt szabadító, alkotó öröm.

*

Néha átrendeződik a kép.

Rétegződik, újra, másikra,

a hangja valahonnan ismerős,

rekedtes volt, de nem ilyen tiszta.

Nagyanyám nem énekelt sosem,

csak fátyolos altján zümmögött nekem.