Művészfaló nő vagy korai tehetség?

Az Alma Mahler alakja köré épülő művészeti sorozat novemberi előadása a nevezetes múzsa irodalmi kapcsolatait járta körül dr. Fried István, dr. Horváth Géza és dr. Lichtmann Tamás közreműködésével. – Csanda Mária tudósítása.

Művészfaló nő

vagy korai tehetség?

Alma Mahler-sorozat a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Az est moderátora ezúttal – a sorozatot életre hívó dr. Rockenbauer Zoltán művészettörténész távollétében – az irodalomtörténész és újságíró Győri László volt. Alma Mahler naplójából először a még gyereklány emlékezését olvasta fel Takács Katalin színművész, mégpedig a Schindler és Max Burckhard, a Burgtheater igazgatójának kapcsolatáról szóló részletet. Burckhard egy anekdota szerint Schratt Katalin közbenjárásával jutott Bécs máig legelőkelőbbnek tartott színházának élére (Ibsen drámáit is itt mutatták be először Bécsben). Szellemi mentoraként könyvekkel látta el Almát és nagyban hozzájárult szellemi ébredéséhez, ahhoz, hogy már fiatalon klasszikusok sorát olvasta, és egészen korán ismerte Rilkét, Nietzschét.

Horváth Géza ehhez kapcsolódva a bécsi modernség korának szellemi hátterét vázolta fel. Az új korszak kihívásaira a művészek és tudósok egyaránt keresték a válaszokat, gondoljunk csak Freud Pszichológiai Szerdák társaságára, vagy a Secession művészi csoportra. Élénk társasági élet folyt a kettős birodalom fővárosában, ennek egyik illusztris színhelyén, Berta Zuckerkandl szalonjában ismerte meg Alma is első férjét, Gustav Mahlert.

Fried István megemlítette azokat a 19. századi zeneszerzőnőket, akik mellett nem volt egyedülálló jelenség a komponistának induló, végül tizenhét dalt szerző Alma Mahler-Werfel: Felix Mendelssohn-Bartholdy húgát, Fannyt, vagy Clara Wiecket, Robert Schumann feleségét, akiről kevesen tudják, hogy zeneszerzőként is megnyilvánult.
A Monarchia soknemzetiségű világáról fontosnak tartotta elmondani, hogy közös kultúrája nem szubkultúrát jelentett: volt átjárás a magas és alacsony műveltség szintjei között. A Párizst Szentpétervárral összekötő, meghatározó művészeti tengely kiemelkedő pontjai akkoriban Bécs, Budapest és Prága voltak.

Lichtmann Tamás Franz Werfel személyét és irodalomtörténeti jelentőségét állította a középpontba. 1915-ben kezdődött az író ismeretsége Alma Mahlerrel, aki akkor már Walter Gropius felesége volt. 1929-ben összeházasodtak. A kezdetben neoromantikus, később expresszionistává váló Werfel, Rilkéhez és Kafkához hasonlóan, Prágából indult, és a Jung-Wien kör utáni irodalmi nemzedékhez tartozott. Alma hatására a forradalmár megszelídült, és ugyancsak ő az ösztönzésére fordult a versektől a jövedelmezőbbnek vélt próza felé. A saját korában nagy népszerűségnek örvendő és nem mellékesen tetemes jövedelmet hozó regények ma már kevésbé keresettek. A Musza Dag negyven napja az örmény népirtást feldolgozó történelmi regény,  Az érettségi találkozó az utat tévesztett nemzedék regénye (Márai Zendülők-jéhez hasonlatosan).

Az est után szubjektív tárlatvezetésen vehetett részt a közönség, mely azzal az érdekességgel szolgált, hogy az előadók egy-egy kiválasztott tárgy köré csoportosították gondolataikat az „Álmok köntöse – Magyar írók Bécs-élménye 1873-1936” című, a sorozathoz kapcsolható kiállításon.
Fried István az első teremben korabeli emléktárgyak kapcsán bécsi utazásokról mesélt. Nagyapja még rendszeresen látogatta az osztrák főváros színházait olymódon,  hogy kiutazott a délutáni vonattal, megnézte az esti előadást, majd az éjszakai járattal hazament a magyar fővárosba.

Horváth Géza a középső teremnek a korabeli tudományt felidéző mozgóképeinél elmondta, hogy Ernst Mach fizikus és filozófus, korának nagyhatású gondolkodója már a 19. században felhívta a figyelmet az atom és genetika veszélyeire.

Lichtmann Tamás az utolsó terem kávéházi asztalánál felidézte Peter Altenberg író életnagyságú ülőszobrát a bécsi Centrál Kávéházból. Ennek alagsorában akkoriban, akárcsak több más bécsi kávéházban, 49 ülőhelyes politikai kabarék működtek. Hogy miért éppen 49? Mert egy rendelet szerint ötven személyt befogadó helytől már ellenőrizték az előadott szövegeket.

Csanda Mária

A cikket illusztráló képek sorrendben:

Alma Mahler portréja

Az est előadói (Tudós-Takács Kornélia fotója)

Clara Wieck, Robert Schumann felesége

Alma Mahler és Franz Werfel a velencei Szent Márk téren

Peter Altenberg szobra a bécsi Centrál Kávéházban