Mirci néni földhöz vágja a rádiót, hogy a kurva életbe, ez azért már mégiscsak sok! Némi megkönnyebbülést érez a padlón heverő műanyag darabkáktól, hisz jól tudja, a férje mennyire szerette.

A gondviselés

Mirci néni ráncos ujjai sűrűjébe rejti az arcát. Válla szaporán remeg, de hamar rá kell jönnie, hiába töri magát, néhány apró könnycseppnél többre momentán képtelen. Mert ilyen szerencsétlen, neki még ez sem sikerül, ráadásul nincs egyetlen nyomorult gyereke vagy unokája se, hogy innen - mondjuk Mexikóba vagy Brazíliába − elvigye.
− Valamit tennem kell, gondolja, hisz még forr benne a düh és kegyetlen fájdalom járja át, ahányszor csak eszébe jut az a kurva rádióműsor, azokkal a rohadékokkal, akik gúnyolódva beszéltek az igaz szerelemről, s akik Kupidó visszataszító és perverz mivoltáról fecsegtek. − Férgek, nem értenek az ilyenek semmihez, vonja le a konzekvenciát.
Mirci néni földhöz vágja a rádiót, hogy a kurva életbe, ez azért már mégiscsak sok! Némi megkönnyebbülést érez a padlón heverő műanyag darabkáktól, hisz jól tudja, a férje mennyire szerette. Ráadásul még jól le is hordhatja a vén hülyét, amiért megint rosszhelyre tette, ő meg majd szívinfarktust kapott, amikor a kredencről leesett.
Bekapcsolja a tévét, a gombokat nyomkodja. Sorban rámosolyognak vagy ijedten bámulnak a képernyő mélyéből a jól ismert arcok, mindennapjai vak, amnéziás, elveszett majd megkerült, sokat szenvedett, végül aztán boldogságra lelő hősei, még az a kis hogyishívják is, akivel csak hétfőn ismerkedett meg. De most egyikre se tud visszamosolyogni, netán közösen rémüldözni vele.
Lehunyja szemét, sorban maga elé képzeli az arcnélküli beszélgetőket. Válogatott kínzásokat eszel ki, mit és hogyan tenne velük, ha tehetne. A bőr alá hatoló szikék, izzó fogok, csipeszek világában tett szédítő utazását a csengő hangja szakítja meg.
…
Mirci néni újra boldog, szívében nyoma sincs már a bánatnak. A postás meghozta a tévéből rendelt rózsaszín sapkát és a kórházból várt leleteket. Mirci néni szerető gondoskodással, mosolyogva törölgeti a polcon strázsáló szentképeket. − Mostantól minden más lesz, leheli remegő, rúzsozott ajkai közül vidáman. Megírták világosan, már nem lehet műteni az öreget.