Editke és Rózsika az álláskeresőben találkoztak. Átnéztek egymáson. Harmincegy évesen mindketten hitték, hogy találnak munkát. Irodait. Nem találtak. Csak ezt, a szalag mellettit, a hangszergyárban. Tíz éve.

Szalagkötődés

Egyszerre dolgoznak, egyformák a mozdulataik. Változtatni nem lehet. A gyártósoron a szalag csak addig áll előttük, amíg négy csavarral felfogják a doboz falára a műszereket. A jobb oldalon  Rózsika, szemben, a bal oldalon Editke.
Editke és Rózsika negyvenkét évesek és utálják egymást. Huszonhárom éve. Az egész szerelőcsarnok tudja. A főnökök is. Felajánlották, hogy áthelyezik őket, de egyikük sem egyezett bele. – Én nem megyek, menjen ő – mondták mindketten. És maradtak. Az utálatot is meg lehet szokni.
Huszonhárom éve nem szólnak egymáshoz. Nem is köszönnek. Levegőnek nézik egymást.
Huszonhárom éve mindketten a készruhagyárban kezdték. Az iktatóban. Nyomban az érettségi után. Szépek voltak és csinosak. Sokat buliztak, keveset tanultak. Így a főiskolai felvételi szóba sem került. Maradt a készruhagyár.
A harmadik munkanap az igazgató hívatta őket. Előbb Rózsikát, majd Editkét. A nagyfőnök esti túlórát ajánlott. Rózsika kikérte magának és visszarohant az iktatóba. Editke vállalta. Két nap múlva a tervezési osztályra került. Három hét múlva ő járta az igazgatóval a világot. A legújabb modellekkel. Párizs, London, Róma, Nyugat-Berlin.
Rózsika az iktatóban maradt és halálosan megutálta Editkét. Miért? Csak. Az utálathoz nem kell magyarázat. Editke viszont-utálattal válaszolt.
A gyárat 1992-ben megvették az olaszok. Ez több munkát hozott Rózsikának, több külföldi utat Editkének.
A gyárat 1999-ben zárták be az olaszok. Az igazgató a hírre infarktust kapott és meghalt.
Editke és Rózsika az álláskeresőben találkoztak. Átnéztek egymáson. Harmincegy évesen mindketten hitték, hogy találnak munkát. Irodait. Nem találtak. Csak ezt, a szalag mellettit, a hangszergyárban. Tíz éve.
A tíz év alatt most állt le először váratlanul a szalag. A biztosíték! – hallották. Felnéztek, találkozott a tekintetük.
– Sokra mentél az erkölcsösségeddel – szólalt meg Editke.
– Sokra mentél a ledérségeddel – válaszolta Rózsika.
A szalag megindult és ők újra csavaroztak. Megkönnyebbülten.