Anyám is elment, csendben elaludt...
Hát megyek én is, de hová?

REXI

Még hajnal van, de már készülődik  a fény. Szól a rádió... Tolcsvai az első villamosra vár...
Rexi kutya körmei kocognak a padlón, mert ő valahonnan tudja , hogy fölébredtem. Ébrenlét és álom. Álom és fény?
Azon gondolkodom ,mi lesz vele , ha elmegyek .Velem nem jöhet !
Feltétlen hűsége és szeretete többet érdemelne , mint az a sors ,amit szánok neki.
Pedig nekem mennem kell.
Anyám is elment, csendben elaludt...
Hát megyek én is, de hová?
Kedveskedik, ráteszi a mancsát a kezemre és bámul rám az alig derengésben, várja, hogy szóljak.
Nem tudja szegény, hogy ma reggelre már neki nincs mit ennie.
Azért valamit majd csak összeszedek neki.
Mielőtt elmegy, legalább addig éljen boldogan.
Nem akarom, hogy úgy éljen,mint ahogyan kiskorában, kivert kutyaként. Elkergetni nem tudnám.
Más jár az eszemben...
Elmegyek, de ö nem jöhet velem. Oda csak én mehetek. Egyedül.
Nem adhatom másnak sem, mert úgyis utánam jön.
Szeret.
Hallottam valakitől, hogy az utcájukból két kutyát elvitt a sintér nagyon messzire. Két hónap múlva soványan, de visszaérkezett a két kutya. A sintér azt mondta, hogy ezt a kettőt   soha többet nem viszi el .
Azt is hallottam valakitől, hogy meghalt  a kutya gazdája , és a gazda fia magáénak tudta a megörökölt   kutyát. Csak, hogy abban a  lakásban- a nagy család mellett - kezdett útban lenni a kutya, meg a szőre is hullott... Elajándékozták  valahová vidékre. Egy hónap sem telt el , a kutya visszatért a fiúhoz, enyhén húzta az egyik lábát. Valószínűleg egy autó elüthette. Nyilván érezhette, hogy ehhez a családhoz tartozik ...
Többé nem  hagyták el .
A Rexi a  fiamhoz sem mehet... Nem fajtiszta!
Hát akkor hová menjünk kutyus?
Itt nem maradhatunk.
Ugye,milyen jó volt nekünk? Amikor az asszonyka  csontot hozott, hogy örültél? Néha játszott is veled.
Ha tudnád mennyi macskája van? Oda sem mehetünk.
El kell mennem, de te nem jöhetsz. Hová mehetnénk csak mi ketten? Tudom, hogy szeretsz. Az életedet is odaadnád értem. Tudom. Én is szeretlek. Ezért nehéz. Pedig meg kell tennem.
Mennem kell ! Utamban vagy , akadályozol ! Állandóan éhes vagy. Még ugatsz is! Az ember azt hinné , hogy hegedülsz, közben csak vakarózol! Még ezzel is becsapsz! Mit csináljak veled?
Végül is nem tehetsz arról, hogy kutya vagy. Végső soron örülök, hogy megismertelek. Szép időket éltünk együtt , ugye? Tudod kutya ,az a baj, hogy vége. Egyszer mindennek vége.
Hogy ez a kutyabaj? Ki tudhatja? A kutya se tudja. Hát akkor mit tegyünk?
Már az is megfordult a  gondoltomban, hogy talán el kellene altassalak... Azt már nem!

Közben rádőlt a világosság a sötétre, az álomra a valóság , és ha süt a nap nincs már hajnal, nincs már vívódás, csak fény és  a remény.
Bízz bennem ! Majd csak  megoldjuk valahogy…