Egy sötéthajú, kék kabátos, fekete szemű lány sétált el a kabin mellett. Volt valami abban a színes kabátban, ami megérintette és kíváncsivá tette.

Különleges?

A november eleji szél játékosan dobálni kezdte a peronon sétáló Leopold sálát. A fiatal férfi épp a vonat felé igyekezett kis gurulós bőröndjével. Igazából nem tudta pontosan hová megy sem azt, hogy mikor jön haza. Elhatározta, hogy kivételesen semmit nem tervez meg vagy számol ki előre. A mindennapok szürkeségéből kiszabadulva kalandvágy arra ösztönözte, hogy spontán és váratlan döntéseket hozzon.
Felszállt a vonatra, amire úgy vette meg a végállomásig jegyet, hogy rámutatott a pénztárosnak és megkérte ne mondja el hová megy. Elégedetten ült be egy régi kabinba. Kényelmesen elhelyezkedett, kezébe vette az újságot és olvasni kezdett. Pár perc múlva egy férfi lépett be. Körülbelül negyven éves, borostás, hegyes orrú, szemüveges hátra fésült hajjal, fekete ballonkabátban. Köszöntötték egymást, aztán mindketten elfoglalták magukat saját dolgaikkal. Leopold nagyon izgatott volt. Alig tudott figyelni arra, amit olvasott. Pillanatonként felnézett és körül söpörte magát tekintetével. Egy sötéthajú, kék kabátos, fekete szemű lány sétált el a kabin mellett. Volt valami abban a színes kabátban, ami megérintette és kíváncsivá tette. Elhatározta, hogy ott fog leszállni, ahol ez a lány. Pár perc elteltével ismét belépett egy férfi a kabinba. Körülbelül negyven éves, borostás, hegyes orrú, szemüveges h
átra fésült hajjal, fekete ballonkabátban. Köszönt és leült. Dejavou. Ez egyszer már megtörtént. Futott végig Leopoldon az érzés. Gyanakodva nézett föl. Az egyik mellette, a másik vele szemben ült. Mindketten egy-egy vastag könyvbe bámultak és lábukat keresztbe rakták. A vonat zakatolva szaladt, a kalauz körbejárt,ellenőrizte a jegyeket, az idő múlt, a két férfi olvasott. Leopold is megpróbált elmerülni a zebrák életéről szóló cikkben, de képtelen volt rá. Gyanakodva nézte hol az egyik, hol a másik ballonkabátos fickót. Teljesen egyformák voltak.’ Bizonyára ikrek. ‘– gondolta–‘De akkor miért viselkednek úgy, mint az idegenek ?...’ Próbálta magában tartani ezt a kérdést, de mikor a két férfi szinte egyszerre lapozott, már nem bírta tovább.
–Elnézést. Maguk ikrek ?– Azok hitetlenkedve néztek egymásra, aztán rá.
–Nem. De ezt miből gondolta ? Hisz nem is hasonlítunk.– Leopld nem látta értelmét annak, hogy bizonygatni kezdje teljesen ugyan olyanok, ezért csak elgondolkodva elnézést kért és lezárta a beszélgetést. Innentől kezdve azon járt az agya, miért nem látja ez a két férfi, hogy tökéletes hasonmásai egymásnak. Mikor megállóhoz értek, mindig kinézett az ablakon, nem szállt-e le a kék kabátos lány. A két férfi hasonlósága annyira lekötötte, hogy majdnem fennt maradt, mikor a fekete szempár tulajdonosa már rég leszállt. Gyorsan felkapta kis bőröndjét, elköszönt utastársaitól és leugrott a peronra. Követni kezdte a kék kabátot. A vonat lassan elindult mellette. Céltudatosan haladt előre, míg a távolodó vonat ablakában meg nem pillantott egy sötéthajú, kék kabátos, fekete szemű lányt. Megállt. Először azt hitte rossz helyen szállt le, aztán az előtte sétáló lányhoz futott, elé került és rádöbbent, ez ugyan
olyan ,mint a másik. Nagyon elkeseredett, nem is követte tovább a kék szövetkabátot. Leült egy padra és nézte az embereket. Az állomásra újabb és újabb vonatok hordták az embereket. A forgatagban tíz perc alatt huszonöt körülbelül negyven éves, borostás, hegyes orrú, szemüveges hátra fésült hajú, fekete ballonkabátos férfit látott és ugyanannyi sötéthajú, kék kabátos, fekete szemű lányt. Órákig hosszan, tanácstalanul ült ott és csak az járt a fejében:
„Mikor lettek az emberek ennyire egyformák?”