–    Pár nappal ezelőtt megjelent nekem az Isten. Azt mondta, hogy szeret engem, és ne féljek, mert velem van, és hogy néhány nap múlva elküld hozzám egy angyalt, aki magával visz a mennybe, mert az Isten egy jobb életet akar nekem, ott nála.
–    Ühüm…

Mélyenszántó csevej

A két munkás egy téglarakás tetején ült és ebédelt. Néztek maguk elé. Meg mellé. És fölé. Csöndben. És ettek. Meg néztek. Ettek és néztek.
– Hogy van az asszony, Jancsi?
– Milyen asszony?
– Ja, tényleg…
Csend.   
–    Hogy áll a foci?
–    Nincs tévém.
–    Persze…
Csend.
–    Hogy van a rákod?
–    Vagyogat…
–    Hát az anyád?
–    Halott.
–    Ja, tényleg…
Csend.
–    Meglett a kutyád?
–    Meg.
–    És jól van?
–    Nincs füle.
Csend.
–    Él még a kaktuszod?
–    Elferdült.
–    Nem locsoltad?
–    Meg akar halni…
Csend.
–    Csöpög még a csap?
–    Nem.
–    Megcsináltad?
–    Rávágtam baltával.
Csend.
–    Voltál valahol a hétvégén?
–    A pincében.
–    Nosztalgiázni?
–    Baltát keresni.
Csend. Hosszú csend.
–    Történt mostanában valami, Jancsi?
–    Pár nappal ezelőtt megjelent nekem az Isten. Azt mondta, hogy szeret engem, és ne féljek, mert velem van, és hogy néhány nap múlva elküld hozzám egy angyalt, aki magával visz a mennybe, mert az Isten egy jobb életet akar nekem, ott nála.
–    Ühüm…
Csend.
–    És elmentél már a fogászatra?
Csend.
–    Jancsi?
De Jancsi akkor már nem volt sehol.