– Süket vagy?! Add már azt a zoknit! Hülye tyúk – ezt az utóbbit csak magának lehelte a férfi, bele a paradicsomdarabok és az olívaolaj közé. Azért oda, mert a szardínia történetesen paradicsomos volt.

Paradicsomos szardínia
 

A hetedik emeleten lakó Kucsera Margit megéhezett. Afféle tipikus vénlány volt. Férfit nem ismert, de ezt a tényt mindig legnagyobb erényei közt tartotta számon. Margitka már az anyatejjel szívta magába a férfiak iránti megvetést, azt, hogy a gyenge nőt csak kihasználni lehet. És ő aztán nem hagyta magát! Semmilyen téren. Takaros kis lakásában ritka vendég volt még a pormacska is, nemhogy egy hús-vér halandó, aki kromoszómáit tekintve abszolút eltérő képet mutatott az övétől.
Margitka tehát megéhezett, és mivel gyengéje volt a szardínia, azt bontogatta éppen óvatos, csöppecskét mohó ujjacskáival. A konzerv teteje, mint valami paplan a reggeli ébredőről, úgy gördült lefelé. Margitka két szeme pedig ezzel a mind jobban legördüléssel kerekedett egy-egy teliholddá. A szardíniás dobozban egy anyaszült meztelen férfi feküdt. Most felült.
– Margit, hol a zoknim? – kérdezte a férfi a felülés lendületével.
Kucsera Margit ekkor a hetediken szóhoz sem jutott.
– Na – lökte felé a férfi.
Ekkor gondolta Margitka, hogy felhívja az édesanyját. Már indult is a telefonkészülékhez, mikor eszébe jutott, hogy a mama két hónapja halott. Na, de micsoda temetése volt, ömlött el arcán egy marcipánmázas, rózsaszín félmosoly, mikor újra meghallotta az iménti hangot.
– Süket vagy?! Add már azt a zoknit! Hülye tyúk – ezt az utóbbit csak magának lehelte a férfi, bele a paradicsomdarabok és az olívaolaj közé. Azért oda, mert a szardínia történetesen paradicsomos volt.

Margitka tipikusan szívós, ösztövér teremtésnek mutatkozott még az efféle hétköznapi helyzetekben is. Hamar elhatározásra jutott. A szardíniát visszacsukta. Fogta, s óvatosan becsempészte a többi bontatlan közé. Lefeküdt aludni. Másnap reggel felvette gyérbarna őzbőr félcipőjét és kedvenc kalapkáját. Lement a boltba. Vett egy liter tejet, egy fél kiló kenyeret meg egy negyenegytől-negyvenháromig számozású férfi zoknit. Szolid, bokában csíkosat. Imígyen felszerelkezve várta az estét. Hátha megéhezik.