Először leült, majd lassan, nagyon lassan leeresztette a szája sarkát. Először ezen a napon. Aztán folytatva a mozdulatsort, a szájával együtt a feje is lebukott. S mikor mindkettő elérte a mélypontot, előtörtek belőle a könnyek. Megállíthatatlanul, két nap bánatát összezsúfolva zokogott, mintha a lelkét akarná kisírni.

A bohócdoktor egy kávészünete

Az óra déli tizenkettőt ütött. A bohócdoktor piros ruhában, rikító sárga cipőben és hatalmas krumpliorral betotyogott a kórterembe. Folyamatosan mosolygott, a fehér púder fényesen csillogott felfelé görbülő szája szegletében. A munkáját végezte.
Pedig szíve nehéz volt, nagyon nehéz. De nem, nem volt szabad erre gondolnia. Még nem. A bántó gondolatok helyett is inkább még szélesebbre húzta száját. A maszk megfeszült rajta, de tűrte rendületlenül.
Végre eljött a szünet ideje. Integetve vonult ki a hangos, gyerekkacajjal teli teremből a rideg, valósággal fojtogató folyosóra. Az álarca még rajta volt. Töretlenül viselte, bár egyre nehezebb volt számára eljátszania, hogy nincsen baj.
Így ért el a folyosó sarkáig, befordult rajta. Ott megállt, várt egy kicsit. Körülötte hallgattak a falak, csak a szíve dobogását hallotta. Úgy döntött itt ül le pihenni. Először leült, majd lassan, nagyon lassan leeresztette a szája sarkát. Először ezen a napon. Aztán folytatva a mozdulatsort, a szájával együtt a feje is lebukott. S mikor mindkettő elérte a mélypontot, előtörtek belőle a könnyek. Megállíthatatlanul, két nap bánatát összezsúfolva zokogott, mintha a lelkét akarná kisírni. Álarca, a fehér púder, mely márvánnyá varázsolta arcát, most a tisztító könnyek áradatában folyt le, s fehér tócsává gyűlt a lába alatt. A könnyek sötét csíkokat húztak a bohóc arcán, lelkének sötét bánatát rajzolva ki rá.
Egy kissé megnyugodott. Felemelte a fejét. Tudta, vége a szünetnek, vissza kéne mennie. Lassan kinyitotta a szemét. Még egy-két könnycsepp ült benne, s ennek tükrén át már nem látta olyan sivárnak a néptelen folyosót. Megkönnyebbült, s ennek a jó érzésnek a hatására elmosolyodott. Hirtelen elhatározással állt fel. Már nem volt szüksége az álarcára, festetlenül, tiszta arccal indult el. Várt rá a munka a kopár kórház egyetlen virágos jókedvvel kirakott kórtermében.