Stefihakácsolás
Először láttam embereket szüretelni, de nem volt vidám dolog, mert „a kadarka mind a földön van”. Ezt Ági néni mondta, miközben válogatta a szemeket. Aztán mentünk Ladományba, ami egy kicsi falu. Ott Kazinczy János és a felesége Ildikó lakik, no és Foxi kutya, akivel lehetett játszani. nemcsak itt laknak ebben a kis faluban, hanem Franciaországban is.
Először láttam embereket szüretelni, de nem volt vidám dolog, mert „a kadarka mind a földön van”. Ezt Ági néni mondta, miközben válogatta a szemeket. Aztán mentünk Ladományba, ami egy kicsi falu. Ott Kazinczy János és a felesége Ildikó lakik, no és Foxi kutya, akivel lehetett játszani. nemcsak itt laknak ebben a kis faluban, hanem Franciaországban is.
Bogaras Barátaim!
Az állatbarátság a legkisebbekkel kezdődik. Bogarakat gyűjtök Niveás krémes dobozba és a kedvenceim a bodobácsok. Csak a járda köveit kell félretolni, és ugyan nem olyan kis fürgék már mint tavasszal, kevesebb is van belőlük, de nekem nagyon tetszenek. Hogy reggelre hová tűnnek nem tudom, mert amikor mocorognak a dobozban, olyankor elalszom. Reggel pedig már üres a doboz. Apa szerint poloskafélék, de ez nekem nem jelent semmit. Ugye szerintetek nem édesapa engedi el őket? Szeretem persze a nagyobb állatokat is, jártunk az állatkertben mostanában, de ott érdekes módon nem annyira az állatok foglalkoztattak, mint a legváltozatosabb helyeken kiépített játszóterek. Láthatjátok, ahogy a kötélhálókon kapaszkodom, ahogy megmászom a hatalmas kockakövekből épített delfint, és ahogy élvezem az egész csodálatos kertet. Sajnos édesanya hiába rimánkodott, hogy legalább az állatóvodáig menjünk el engem a két kőből faragott teknősbéka jobban izgatott, rajtuk ugrálni is lehetett, de bemásztam a fából faragott krokodil szájába is, csak ott éppen egy néni feneke eltakart, ahogy ott hevertem, azt a képet nem küldjük át.
Egyedül öltözöm és beszélek angolul. Az egyedül annyit tesz, hogy kiabálok, ha valaki segíteni akar és kiabálok, ha nem akar segíteni. Kaptam ruhákat Kingától, néha egyszerre kettőt is felveszek belőle!
Valahogy azért reggelente csak gatyába ráz édesanya, vagy édesapa, de közben kell nekem a tudat, hogy már egyedül is föl tudom, vagy tudnám venni a ruhámat. Az angolomat édesapa egyszerűen halandzsának nevezi, mert meggyőző módon és nagyon hosszan tudom mondani a különös szavakat. De apa nem is tud angolul, akkor meg honnan tudná hogy én mit mondok.
Győrben voltunk holnap, de a másik holnaptól jóval távolabb. Tehát után. mert nekem a holnap a tegnap is, mert a tegnapot nem is ismerem, azt csak apa szokta mondani, olyan igazításképpen. nekem minden Holnap. Győrben könyvszalon volt és színház. És a színházban volt bábelőadás is, de édesapa állandón eltűnt és bácsikkal beszélgetett, mi meg édesanyával hintáztunk, meg faleveleket gyűjtöttünk. Győr nagyon szép város és szállodában laktunk és volt igazi televízió, nem olyan mint itthon, hogy itt a képeket apa teszi be lemezen, vagy anya egy kicsike dugasszal, és nincs más. Ott ment a kép akkor is, ha nem tettünk be lemezt, vagy nem klikkeltek anyáék. Ágh Pista bácsiék is ott laktak velünk, a másik folyosón, ahol mi és este Ágh Pista bácsi tiszteletére volt egy nagy vacsora, amit én már nem tudtam végigülni. Azt mondták a vacsorára, hogy dísz. Merthogy Ágh Pista bácsi, aki költő egy díjat kapott és őt köszöntötték, koccintottak és beszélgettek. Én is koccintottam apával, de én ásványvizet kaptam és nem buborékosat. De az ennivalók nem nagyon tetszettek. Apa mondta, hogy nézd, Stefike csirkemell töltve spárgával. Nem is volt spárga, csak olyan zöldféle. És voltunk Tamás bácsiéknál Győrben, aki orvos és akinek köszönhetem, hogy születhettem. Kőrösi Tomi bácsi és a felesége és a nagy fia, szintén Tamás, de az igazi csoda az a sok angyal volt akik a hűtőn laktak. Mindet leszedhettem, és míg krémest ettünk addig játszhattam vele. De azért azt a szélhárfát sem tettem le a nyakamból, amit én csináltam a mesekuckóban a győri színházban. A Köhögésemet, ami igen hangos és ronda talán mégis sikerült Győrben hagynom. Majd soká is biztos lesz újból könyvszalon. Ott is jó lesz.
Holnap előtt (tehát régen) voltunk Ladományban Kazinczy János bácsiéknál, előtte pedig beugrottunk Heimann Zoli bácsiékhoz Szekszárdon. Zoli bácsi édesapja Feri bácsi is ölelt, ám az édesanyja Rózsika kakaspörköltet főzött, a taraját Édesapával együtt ettük meg. Nagyon szerettek volna Rózsika néniék látni a négy éves születésnapom előtt és ez sikerült is. Először láttam embereket szüretelni, de nem volt vidám dolog, mert „a kadarka mind a földön van”. Ezt Ági néni mondta, miközben válogatta a szemeket. Aztán mentünk Ladományba, ami egy kicsi falu. Ott Kazinczy János és a felesége Ildikó lakik, no és Foxi kutya, akivel lehetett játszani. nemcsak itt laknak ebben a kis faluban, hanem Franciaországban is. Ezt én még nem értem hogy lehet, de valahogy szoktak oda is utazni, de édesapa és János bácsi bezárkóztak a műterembe és János bácsi édesapjának a festményeit lapozgatták egész délelött. Apa nem engem fényképezett, hanem a képeket. Ladomány az néhány házikó, egy templom szinte az erdőben, a domboldalon. Az autóval egy patakmeder felől kapaszkodtunk fel. És itt voltam először függőágyban, és a szakadó esőben is sétáltunk. Itt a függőágy na…
Pihenjetek le ti is, de előtte mosdás és pisike, hogy nehogy éjszaka baj legyen! (Anya szokta mondani.)
Ölel benneteket:
Stefánia Irma
