VERSTÖRTÉNÉS 2010.11.09 - JÓNÁS TAMÁS - TANDORI DEZSŐ

A szavak
A szavak: való igaz, szavak.
De a való igaz szavak is csak szavak.

Fej vagy írás
Engem nem fejre ejtettek.
Engem írásra ejtettek.
T.D.

JÓNÁS TAMÁS

BÉKET ÉRŐ HÁBORÚK

A vécében ülni a legjobb rejtőzködés. Zuhanyzás (mert még, ugye, vécé és kád, huszoniksz négyzetméteren még mindig együtt, vendégségben láttam meg egy hősugárzón ezt a feliratot: letakarni, rögtön szétbontotta a mindig önpusztításra kész agy, hogy micsoda alkalom lenne ezt pokróccal, a költő meg közbedumált, hogy ez lett akarni ez: thanatosz, libidó hétköznapi fecsegése szülte ezt a versikét).

REJTEKEZÉS

olyan vágyam lett akarni
az én szívem letakarni
vagy hogy ha ez nem sikerül
az én szívem majd kikerül
belőlem
vagyok olyan erőben

Időről-időre adok magamnak olyan feladatot, amelyben nem költői kihívások vannak, inkább az emberi magatartással kapcsolatosak. Ezt a verset úgy kellett megírnom, hogy prímszámokat mondat, soroltam magamban végig, és igaz, ezt is azért csináltam, hogy elteljen valahogy egy óra, a fiaiam, a múltam, szerető hiányzott, a testem kiáltozva undorodott tőlem, mert megcsúnyul, akit megszeretnek, túlöregedi magát, belebetegedik az egyedüllétbe, fordítva, mint egy csernobili balesetnél: ha nem kapunk elég emberi sugárzást, elsorvadunk.)

SÍRDOGÁLÓ

kapaszkodónak ott a múlt
 kopaszkodónak ott a tél
vagy ott a nyár vagy itt az ősz
a béket érő háborúk
és ott a régi új remény
járdának útnak túl kemény
a múlt a nyár a harc a fény
szegény szegény szegény
 
van itt hatalmas épület
az elkészült alkalmi kék
az elkékült szem orr a száj
a túl szabad a nem muszáj
vagy végül is hiányozol
ha tévedsz is irányozol
csak ósdi szó és költemény
te én te én szegény te én

Facebook-vers. MI JÁR A FEJEDBEN? -- teszi fel neked a kérdést a mai, digitális, virtuális, cirkusz, kocsma, agora, fonó, színház -- minden színterek keveréke. Korog a szívem, ezt találtam mondani. Ami az üres szív és az üres gyomor elegáns összerántása (vö: rántás), de aztán vádolni kezdtem magam a szerepléssel: károg inkább. És ez az önjavítás tetszeni kezdett az embereknek, s hogy megelőzzem a lavinát, hozzáírtam még pár alliterációt, és ahogy ezt elkezdtem, hát ebből is vers lett. És ez is tetszett valakinek.  Illedelmesen nem keseredtem el.

KIRÁLY

Kerek, korog, károg az én kormos szívem
Minden ködös, sosem közös kora reggel
Ő altat el, ő ébreszt fel
Szöget kínál fakereszttel
Kirúg, köhög az én szívem
Dacos már egy fél éve és semmit üzen

Ehhez nem írok kommentet, mert önmagát magyarázza. Úgy volt, ahogy le van írva. Most is izzadtan, remegve ülök a szétesőben lévő, márkás gépem előtt (csak nem tudom elkerülni a projekciókat, kifejtem: ez az önképem).

DÖCÖGŐ LÉT

Ahogyan illik (megadással) aludtam el.
Nem kedvemre valón, de lassan nem érdekel.
Vagyis hogy ne érdekelne: de aludni kell.
Meg enni, inni is -- sok még a kényszerűség.
De kevés a felismert, kihasznált derűs ég.
A boldogság, végül is, elég nagy vakmerőség.
Felriadtam izzadtan, sötét félelemmel.
Szuszogott mellettem egy csontos öregember.
Nagy az ágyam, mégis egész a közelemben.
Krákogott, rossz álmában csúnyán káromkodott.
Vagy ő nincs, vagy én nem, vagy ébren, talán halott.
Hallgattam volna, ha újra fel nem riadok
már a valóság tényei közé zuhantan.
Ilyen módon leginkább betegen, halottan.
Petri György utolsó verseskönyvén aludtam.
Amíg lehet. Halállal kocsmázott, hencegett.
A halál a huszonkilenc éves herceget,
megrémített ez a rossz cím, hogy: Amíg lehet.
Ő lenne a rokonom, undorral, de némán
feküdtem a könyvén, de valójában ő rám.
Hess madár! Mondanám. Ha nem lett vón halott már.
Halott férfiakkal soha nem szeretkezem.
Akkor se, ha csaló nőkről nem feledkezem.
Csalódásból nem csalok, csak írok olvasok.
S mert beláttam, hogy magányban ez is kurva sok,
megcsókoltuk egymást akkor, tarka farkasok.

TANDORI DEZSŐ

VERS ÉS LÉTEZÉS KÖZT

REPRO ÉS PLUSZ

„Blogban”

Szerelmes suttogás
A:     Boldog vagyok.
    Blogod vagyok.
B:    Bolmog vagy?
    Blogom vagy.

A kapcsolatban
A kapcsolatban az a fárasztó,
hogy a fele mindig ismeretlen.
        Megj.  A „fárasztó” szó Oscar Wilde
            tiszteletére áthallás.

Küzdelem (Kafka-féle)
Az ivás. Próbálok küzdenki ellene.
És pont itt vesztem el a meccset.
(Hol mondom ezt:? Ahol azt mondják: de rég
járt nálunk.)

Hérakleitosz, a vizek örökváltozásura
            „Nem léphetünk kétszer ugyanabba”

Minden = ,
de nem így,
hanem így: ≈

Fej vagy írás
Engem nem fejre ejtettek.
Engem írásra ejtettek.

„Külsőt nem tartok”
Külsőt nem tartok.
    Megj. ahogy pl. lovat, inast,
        kertészt
De külső sem tart engem,
úgy látom. Hm.

A szavak
A szavak: való igaz, szavak.
De a való igaz szavak is csak szavak.

Egyik legjobb barátom
-    Kösz, hogy nem hagysz elveszni,
ragaszkodsz munkámhoz.
-    Ne már…
-    De, de. Egyik legjobb barátom lettél.
-    Szép kis barátaid lehetnek.

Venus
Ha már Venus a szerelem istennője, maximum,
mi lehet Vena?!

A világ
A világ épp a regisztrál tömkelegével áttekinthetetlen.
És az áttekinthetetlen lelkek sokaságának
csak egyetlen, áttekinthetetlen
példányával tekinthető még mindig inkább át.

Jó, szer
Jószerén gondolni se lehet senkire.
Szertelenül meg?
Hm. És ha szertelen ül meg?
(Nemcsak gyomromra gondolok…)

Életem
Életem egy kész regény.
Fél életem egy fél regény.
Egy félkész regény.
A késdobáló élete egy késregény.
   (Kosztolányi emlékére.)
A képzelete képtelenje
egy képregény.
(Kétes.)
A kétesség élete?
Írás a papíron?
Egykor, hajnali vonaton,
írtam, amit gondoltam,
kis jegyzettömbökbe.
De a lapokon,
szemem így mutatta,
mindig mintha
ott lett volna
valami írás.
Miről? Mi?
Ezt már nem mutatta szemem.
Ma már nem járok vonattal se sehova.
Bárhova megyek a régi emlékek szerén
kétségbeesem.
Csak az eleve kétségbeejtő rutin
utak szerén bírok menni. Nem bírok.