Aki bekerült a kánonba – Rózsaszín szemüvegen át Kaffka Margit a Nyitott Műhelyben

Rózsaszín szemüvegen át vizsgálták a Nyitott Műhelyben Kaffka Margit személyét és életművét. Kiss Noémi moderátorként örömmel konstatálta, hogy többeket látott már korábbi alkalmakkal is, azaz sokan visszatérő vendégek a nőírókat (újra) felfedező beszélgetéseken.

Aki bekerült a kánonba

Kaffka Margit a Rózsaszín szemüveg fénytörésében
     

Rózsaszín szemüveg a címe annak az irodalmi sorozatnak, melyet kilencedik alkalommal rendeztek a Nyitott Műhelyben, és a nőírókkal, a női irodalom hagyományával foglalkozik. A legutóbbi alkalommal Kaffka Margit személyét és életművét járták körül a beszélgetés résztvevői. Kiss Noémi moderátorként örömmel konstatálta, hogy többeket látott már korábbi alkalmakkal is, azaz sokan visszatérő vendégek a nőírókat (újra) felfedező beszélgetéseken.

"A normálisan jó emberek szomorú részvéte simult el a vonásain,
az asszonyi lélek ősi irgalmassága azokhoz, akik a védelmére szorulnak."                                                      
Kaffka Margit: Látogatás

A Rózsaszín szemüveg rendezvénysorozatának állandó beszélgetőtársai Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória – utóbbi sajnálatosan nem lehetett jelen, mert Belgrádban tanít és lektorként dolgozik. Mint Kiss Noémi elmondta, igyekeznek mindig egy a témában érintett, lehetőleg férfi írót meghívni. Ezúttal Zeke Gyulát látták vendégül, aki történészként, kávéházszakértőként, a Budapesti Negyed szerkesztőjeként jól ismeri a múlt századforduló évtizedeit. (Az elmúlt alkalommal az est Hervay Gizelláról szólt és Balázs Imre József, mint a költőnő monográfusa volt a vendég.

Míg a korábbi beszélgetéseken védeni kellett az írónőket, bizonyítani, hogy megállják a helyüket író férfitársaik mellett, most az ellenkezője történt. Kaffka Margit már a kortársak szerint is helyet kapott az elismert írók között, mint „asszonyíró” – ez a kifejezés is vitára adott okot. Zeke Gyula szerint ez a kor szóhasználata, semmiféle egyéb minősítést nem jelent, hasonlóképp a legény vagy házasember korabeli elnevezésekhez.

Mi lehetett az oka, hogy Kaffka Margitot rögtön elfogadták? És miért csak őt? Míg ő kimagaslik, a kortárs nőírók említést sem kapnak az irodalmi kánonokban, ahol Kaffka Margitnak vitathatatlan helye van, ráadásul politikai rendszerektől függetlenül. Bizonyára közrejátszott az is, hogy Kaffka Margit Balázs Béla sógornőjeként nyitott ajtókra talált a Nyugatban, nem kellet magát akadályokon átverekedni.

A szocializmus időszakában azért lehetett a kánon teljes jogú tagja, mert társadalmi osztályát, a dzsentrit kritikus szemmel vizsgálta, így megfelelt a rendszer uralkodó ideológiájának az úgymond hanyatló polgári társadalom ábrázolásával. A Hangyaboly egyenesen antiklerikálisnak számított, több kiadást is megért.

Ugyanakkor tradicionális író volt, sokan Szabó Magda írói világának előzményét látják benne. A nő szerepét, hagyományosan elfogadott státuszát nem kérdőjelezte meg – ennyiben megfelelt és máig megfelel a férfiolvasatnak. Hősei sosem lázadók, függetlenséget keresők, igyekeznek megfelelni a férfielvárásoknak. Ugyanakkor életműve lezáratlan, tudjuk, hogy történelmi regényt tervezett írni Josephus Flaviusról.

Kiss Noémi szerint poros, unalmas regény a Színek és évek, melyet máig a legjobbnak tartanak, és a legnépszerűbb, legolvasottabb az írónő regényei közül.  Kiss Noémi szerint viszont nem elég komplex, sokszor egysíkú, önismétlő. Főhőse a görcsös megfelelési vágy és a kitörés között himbálózik.
Menyhért Anna is inkább a Hangyaboly című művet szereti, amit félig lektűrnek tart, és idézte Földes Annát, az írónő egyik monográfusát, aki szerint egy bundáért és a hozzátartozó muffért írta, vagyis a regényért kapott fizetségből ezeket vette meg magának. A regény „rokonaként” Gárdonyi Géza Hosszú hajú veszedelem című kötete merült fel, ami e fél-lektűr, olvasmányos kategóriába sorolható mű. Az írónő nyelvezete is gárdonyis (és jókais) Menyhért Anna szerint.

Ezekkel a fenntartásokkal szemben Zeke Gyula védte meg Kaffka Margitot. Szerinte figyelembe kell venni a keletkezés idejét, és neki csak annyira kellett erőltetnie az olvasást, mint más hasonlóan régi szövegeknél. Kaffka Margit megfelelt a jó író kritériumainak, esetében nincs szó invencióhiányról, anyaghiányról, inkább korlátoznia kellett volna magát a mondanivalót tekintve. Van nyelvi sodrása, természetes sűrűsége, bár elismeri, lehetnek benne mai szemmel nézve modoros részek. Jó írónál elfogadjuk az üresjáratot is, ami egy közepes írónál kínos lehet. Még Krúdynál, Márainál is találunk önismétlő részeket. A női lét kérdéséhez pedig hozzá tartozik, hogy a nők ekkor jelentek meg a művészetben, tudományban, ami e területeken előrelépésnek számított.

A máig egyértelműen kanonizált írónő életművében a kulcsszó, hogy veszélytelen, állapították meg a női beszélgetőtársak. Hősei sosem veszélyesen függetlenek, míg például Erdős Renée alakjai között szerepelnek normaszegők.

Igazán jónak a kort és alakjait megidéző Állomások című regényét ítélték meg, amiben ki tud szabadulni korlátai közül.

A Kaffka Margit-irodalom értelmezői közül említésre kerültek feminista szerzők, Séllei Nóra, Rákai Orsolya, Zsadányi Edit. Radnóti  Miklós szakdolgozatát írta Kaffka Margitról, Babits Mihály a spanyolnátha-járvány áldozatául esett írónő temetésén mondott méltató beszédet. Végül életéről, tragikus haláláról, szerelmeiről esett szó, akik között Szabó Dezső is ott található. Ez a szerelem egy Zeke Gyula által felfedezett kávéházi fotón is tetten érhető. A Csokonai Kávéházban lefényképezett társaságban Kaffka Margit látható, és szerelemes pillantása a körülötte lévő férfiak közül egyre irányul.

Csanda Mária