Irodalmi Jelen

A „fesztiválzenekar” újra Szegeden – Tudósítás a Holmi folyóirat szegedi estjéről

2010. október. 26. - 15:33

Mikola bevezetőnek szánt gondolatai a szépirodalmi folyóirat vitalitását emelték ki, a lap dinamizmusáról, kritikai érzékenységéről, biztos és megbízható ízlésvilágáról szóltak. A felvezetés után a Holmihoz szépírói pályájuk kezdetétől szorosan kötődő költők olvasták fel néhány szövegüket. – Kovács Krisztina tudósítása

A „fesztiválzenekar” újra Szegeden

– Tudósítás a Holmi folyóirat szegedi estjéről

A Holmi folyóirat a szegedi Grand Café-ban 2010. október 21-én 19 órától tartotta irodalmi estjét. A folyóirat 21 évének történetét is áttekintő beszélgetés résztvevői a lap szerkesztői, Radnóti Sándor, Várady Szabolcs, Závada Pál, és néhány szerzője, Szabó T. Anna, Mesterházi Mónika és Kőrizs Imre voltak. A felolvasásokkal kísért visszatekintő beszélgetést moderátorként Mikola Gyöngyi kritikus irányította.

A címben idézőjelben szereplő szó (fesztiválzenekar) valamikor a lap önleíró definitív cimkéjeként hangzott el, és eredetileg Réz Pál lapot érintő fontos elképzeléseit tükrözte. A kifejezést ezen az estén Závada Pál idézte fel, kifejezve ezzel a Holmi minőséget leglényegesebbnek tartó, a jót minden területről lefölözni akaró válogatási elveit.

Mesterházi Mónika felolvasása

Mikola bevezetőnek szánt gondolatai a szépirodalmi folyóirat vitalitását emelték ki, a lap dinamizmusáról, kritikai érzékenységéről, biztos és megbízható ízlésvilágáról szóltak. A felvezetés után a Holmihoz szépírói pályájuk kezdetétől szorosan kötődő költők olvasták fel néhány szövegüket. A közönség elsőként Kőrizs Imre lírájának szellemes, irodalmi reminiszcenciákkal erősített darabjait (Bálnák nyomában, Használati utasítás) hallhatta. Ezután Szabó T. Anna és Mesterházi Mónika irodalmi és képzőművészeti allúzióktól sem mentes, ám elsősorban az önreflexív szempontokat érvényesítő, öntükröző, egzisztenciális jegyekkel erősített lírájából hallhattunk néhány darabot.

Szabó T. Anna

A versek után a beszélgetést vezető kritikus az irodalmi folyóirat történetét, karakterét és fő irányait felvezető kérdéseivel indult a visszaemlékezés. A Holmi vonzerejének természetét szondázó kérdésekre nosztalgikusra hangolt, érzékeny, informatív válaszokat kaptunk. Szabó T. Anna a „Holmi csodája”-ként a valahová tartozás élményét emelte ki. Irodalmi indulásának fontos pillanatai közé sorolta a folyóirat főszerkesztője, Réz Pál irodalomszervező tevékenységét és Várady Szabolcs lényeglátó, figyelmes, okos kritikai reflexióit. Kőrizs Imre és Mesterházi Mónika a Holmi-estekre, valamint a lap által időről időre kezdeményezett novella- és versíró pályázatok inspiratív természetére emlékeztek szívesen.

Várady Szabolcs

Mikola Gyöngyi kérdéseire válaszolva Várady Szabolcs és Radnóti Sándor felidézték a kezdeteket, a lapalapítás ötletét szívügyének tartó Kenedi János és a főszerkesztő Réz Pál koncepcióit. Az egymástól eltérő, ám a különbségek ellenére termékenynek és hosszú távon is életképesnek, egymás mellett működőnek bizonyuló szerkesztői elképzelésekre emlékezve a beszélgetők az 1989-ben alapított folyóirat korszakairól beszéltek. Érintették az indulást, a Réz Pál és az azóta elhunyt Domokos Mátyás együttműködésével jelzett korszakot, de kitértek a szerkesztőbizottság valamikori vagy jelenlegi tiszteletbeli tagjai (Rakovszky Zsuzsa, Kocsis Zoltán, Göncz Árpád, Kertész Imre) által meghatározott szellemi arculat fontosságára is.

A megszólalók részben Mikola hagyományhoz, hagyományokhoz való viszonyt firtató kérdéseire válaszolva többször is kiemelték, hogy a lapot a mai napig toleráns atmoszféra jellemzi. Radnóti Sándor az este folyamán többször is megfogalmazta, hogy a szerkesztőbizottság tagjainak karakteres hagyományértelmezései működőképesen létezhetnek együtt. Hiszen a lap motorját, szellemi atyját, a főszerkesztő Réz Pált ma is a Nyugat hagyományát határozottan folytató, tisztán irodalmi lap víziója vezeti. Míg Radnóti a filozófiai, kritikai vonásokat és a gondolkodástörténeti hátteret véli, kívánja erősíteni. Hogy ezek az eltérő invenciók egymást nem kizárva együtt létezhetnek, és hogy ez az együttélés milyen izgalmasan vagy éppen milyen szenvedélyesen működhet a szerkesztőségi ülések vitáin, erről mindannyian szeretetteli humorral beszéltek. A láthatóan sokszor felidézett, mára anekdotikussá mesélt történetekben a legnagyobb kedvvel Závada merült el.

Mikola Gyöngyi kérdéseire reagálva a beszélgetés résztvevői a fontos rovatok szerkesztési, válogatási elveiről is részletesen beszéltek. Várady Szabolcs a lap arculatából a gyorsaságot, a gyors kritikai reagálást emelte ki. Ezt bizonyítandó felidézte az egyik emblematikus történetet. A frissességet kiemelten fontos szerkesztői elvként megfogalmazó folyóirat, amelyik az időszerűség jegyében már megjelenés előtt bekérte a korrektúrákat, Juhász Ferenc kötetéről még a könyv megjelenése előtt közölte kritikáját. Ez a történet jól jellemzi az este hangulatát, a beszélgetés kötetlenségét, kávéházi csevegést idéző atmoszféráját. Závada Pál a kilencvenes években hiánypótló, ám az információs médiumok átalakulása miatt mára sajnálatos módon elhaló folyóiratbeli szociológiát tartotta fontosnak.

Radnóti Sándor

Valamennyien inspiratív kezdeményezésként nevezték meg a Holmihoz kötődő, mára már hagyománnyá érett vers- és novellaíró, műfordító pályázatokat, amelyek az új tehetségek láthatóvá válásának fontos fórumai. A beszélgetés során többször megidéződtek releváns problémák: a fiatal tehetségek felfedezése (pl. Varró Dániel feltűnése a műfordító pályázaton), a jelentősebb tematikus számok (a lap Petri Györgynek, Vas Istvánnak- és József Attilának szentelt darabjai). A Holmi-est utolsó részében Závada Pál egy novelláját és Várady Szabolcs verseit (többek közt a Vas István halálára írt De te éltél címűt) hallhatta a közönség a szerzők előadásában.

A szerkesztőség munkáját meghatározó sajátos vonásokról mindannyian a mai napig eredményes, meghatározó pillanatokként beszéltek. Az egyszemélyes irányítóként vezénylő, a jó hangulatú szerkesztőségi üléseket, a Závada megfogalmazásában „inspiratív veszekedéseket” a saját lakásán tartó, ám demokratikusan bármikor leszavazható Réz Pál, a vitathatatlanul eredményes és biztos ízlésű főszerkesztő alakja távolléte ellenére is jelen volt ezen az estén.

Kovács Krisztina

Fotók: Benke Boglárka

További képeink: