A gondolat erejével győzte le emberi félelmeinket, az alantas indulatokat, a természetből indult ki, így jutott el az absztrakt művészetig, majd visszatért újból a természet törvényszerűségeihez – lehetne jellemezni Feszt László munkásságát a nemrég a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban megnyílt tárlat anyagából kiindulva.
A kiállítás alkalmából a világhírű grafikaművész 151 metszetet adományozott az intézménynek, a meglévő ötven mellé, az érdeklődők ebből a válogatásból kaphattak ízelítőt.

Természet és ember ölelkezése

Újból egy teltházas kiállítás-megnyitó, idén ősszel immáron ez a harmadik képzőművészeti rendezvény, ahol zsúfolásig telnek meg a termek. Kolozsvár bővelkedik jobbnál-jobb képzőművészekben, ám a művészetkedvelő közönség lelkesedésére sem panaszkodhat.
Feszt Lászlóról tudni kell, hamarosan tölti nyolcvanadik életévét, ennek ellenére, még mindig aktív művész, a grafikái, metszetei, valamint pedagógiai módszerei világszintű elismerést hoztak neki. Ő kísérletezett először a konotácia technikával, amelyet csak az Egyesült Államokban ismertek csak, de ott is csak csíráiban bontakozott ki ez a stílus. Feszt szívesen foglalkozik az ember és a természet viszonyával, akárcsak a nagy klasszikus képzőművészek. Tizenöt évig volt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára, ahol rektori állást is betöltött, tanítványai olyan technikákat sajátítottak el tőle, amelyek segítségével világszinten elismert művészekké váltak.
A Feszt Lászlót méltató Calin Stegerean a Szépművészeti Múzeum igazgatója rövid beszámolójában a művész pedagógiai módszereit dicsérte elsősorban, elárulván azt is, hogy valamikor ő is Feszt tanítványa volt. Felhívta a figyelmet arra: a kommunizmus idején a politikum nem fektetett nagy hangsúlyt Feszt munkásságára, az akkori érdekszféra a művészeteket inkább az aktuális vezetők vagy politikai ideológiák szolgálatába próbálta állítani. Az eredetiséget, az újítást nem igazán értékelték. Ennek ellenére Feszt önmaga maradt, grafikáival pedig beírta magát Európa legrangosabb képzőművészei közé. Stegeran szerint a művész tanítványaival nemcsak tanár–diák viszonyt alakított ki, hanem inkább művészkollégaként kezelte diákjait, nem feledve azt, hogy akár még a mester is tanulhat a tanítványtól.

Továbbá hangsúlyozta: Feszt munkáinak egyik nagy előnye a személyes hang, a sajátos formakezelés és a hitelesség.
Végezetül hozzátette: a grafikus egy olyan úton járt, amellyel képes volt a világ, a társadalom összes provokációjának ellenállni.
Az est folyamán Banner Zoltán műkritikus is felköszöntötte a művészt, aki fontosnak tartotta megjegyezni Feszt művészettörténeti kiadványát, a Metszetet, amelyben nagy erdélyi képzőművészek munkásága kap látleletet. Kolozsvár vonatkozásában többek között olyan alkotókról ír, mint Deák Ferenc, Aranyosi György, Nagy Géza, Kopacz Mária – tudtuk meg.
Iskolateremtő mester volt, elsősorban nem a stílus vagy a formanyelv értelmében, valamely művészeti ág szakmai ismeretének, a művészeti tudás iskolájának megteremtésének vonzatában. Festészetben Miklósi Gábor, szobrászatban Koós András rendelkeztek hasonló művészetnevelői képességekkel – derült ki.
Feszt olyannyira különleges volt, hogy stílusára Bukarestben, majd Olaszországban, az Amerikai Egyesült Államokban is felfigyeltek. Tulajdonképpen egy halott műfajt élesztett újra, amellyel egy szellemi kultúra gyarapodását szolgálta. A tárlatgrafikák mellett szívesen illusztrált, tervezett könyveket is – tudtuk meg Banner méltatásából.
A műkritikus utalt arra is: Feszt a művésznevelés etikájában a régi korok képzőművészeihez hasonlítható, alkotásaiban azonban forradalmár, újító volt. A kiállítás anyagát végignézve, megállapíthatjuk, Feszt munkássága mind tematikájában, mind technikai bravúrokban nagyon gazdag, élénk fantáziájának, emberi érzékenységének köszönhetően nagyon izgalmas pillanatképeket ragadott meg.
Amint arra Banner Zoltán is kitért: „nem akart többet és mást, mint bebizonyítani, az értelem és a játék nagyobb hatalom, mint az agresszió, a gonoszság, az etikátlanság, a káosz. Mindezt egy olyan korban tette, amikor is a káosz, az etikátlanság politikai rendszere uralkodott”. Többször hívták külföldre, azonban mindig hű marad szülővárosához, Kolozsvárhoz.
Feszt László a méltatások után háláját fejezte ki tanítványainak, barátainak, kollégáinak és feleségének. Véleménye szerint egy ilyen pályát, életutat az ők segítsége nélkül képtelen lett volna véghezvinni.
Végezetül azt is hozzátette: „remélem, még találkozunk”. Ebből kiindulva, a művész idős kora ellenére is, reménykedhetünk még néhány új Feszt-grafika létrejöttében.

Varga Melinda