Az éjtest nyelvi játékai

Böszörményi Zoltán Az éj puha teste című regényének román nyelvű fordítását mutatták be a kolozsvári Bulgakov kávéházban. A nemrégiben a Brumar Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet izgalmas kérdéseket boncolgatott a műfordítás rejtelmeit illetően. Mint az kiderült: minden regény más nyelvre való átültetése egy külön élmény. – Varga Melinda beszámolója

Az éjtest nyelvi játékai 

Valamikor 2008 késő őszi estéjén mutatták be a Bulgakov kávézóban az Éj puha testét Bréda Ferenc író, költő, esztéta moderálásban. Akkoriban a kávéház fenti részlege, az Irodalmi Szalon szolgált a könyvbemutatók helyszínéül. Lassan eltelt két év, újból Az éj puha teste került a bulgakovi irodalmi terítékre, ezúttal azonban román kiadásban, a helyszín pedig a kávéház Francois Bréda pincéje, maga a pince névadója, Francois Bréda jelenlétében, valamint Ovidiu Pecican író, történész, publicista moderálásában. Izgalmas helyszínváltozás, érdekes társítás, mintha szándékos lett volna. Padlástér és pince, két helyszín, két nyelv, két kultúra – megkísérlem azt állítani két regény. Ha a műfordítást önálló alkotásként tekintjük, valóban két külön műről beszélünk és nem egy szövegtestről. Hiszen a román változat más kultúrát, más olvasóközönséget szolgál.
Ismervén az eredeti változatot, a román nyelvű szöveg hallatán meglepve tapasztaltam, hogy mennyire másképp hangzik románul a szöveg, ugyanarról a műről beszélünk, azonban más nyelvi eszköztár perspektívájából nézve, mintha egy új regényt olvasnánk.
Böszörményi másik izgalmas kijelentése ugyancsak nagy alapigazságokra világított rá: a szöveg, amikor az olvasó kezébe kerül, nem úgy „történik”, ahogy az író látta, hanem, ahogy azt az olvasók értelmezni szeretnék. A fölolvasott szövegrészre reflektálva kiderült: az olvasó tulajdonképpen szelektíven olvas, akkor figyel fel valamire, amikor számára érdemes, azt a passzust ragadja ki, amely a lelkiállapotára, személyiségére hatással van.

Ovidiu Pecican úgy vélte: a fölolvasott rész önálló szövegként is működik, azonban az tény, kiragadva a regény kontextusából mást jelent. Az is sokat számít, ki olvassa föl az adott műalkotást, más kritikai, intellektuális szempontokat tár elénk, hiszen egy női hanggal társítva teljesen más interpretációja van az adott résznek, főként, ha az illető nemről is szó esik a fölolvasandóban – tette hozzá. Jelen esetben Ela Patricia Mariniuc fiatal művészettörténész előadásában hallgathattuk meg a szövegeket. Pecican kiemelte: a női szubjektivitás fontosságát, ahogy Mariniuc épp kiemel, vagy elhallgat bizonyos szemelvényeket.
Pecican többek között a könyv előnyének találta: a karakterek megformáltságát, a váratlan fordulatokat, a tematikát, a különböző nemi identitások bemutatását.
Úgy véli, hogy nem beszélhetünk egy teljesen tiszta műfajról, nyilvánvaló, hogy Az Éj puha teste a posztmodernhez áll a legközelebb, mondanivalója mai társadalmunk számára aktuális. Megkísérli posztprousti prózaként behatárolni a regényt, majd hangsúlyozza, mind műfajában, mind tematikájában az örök keresés törvényszerűségét fedezhetjük fel benne.
Az est további részében a szerző a regény megírásának folyamataira tért ki.
Böszörményi elárulta: Az éj puha testének megalkotásakor nem támaszkodott előre fölépített vázlatra, a történet folyamatosan épült fel. Kiderült: amikor megkapta a Gundel-díjat, Márton László író felesége rákérdezett, honnan ismeri ilyen jól a női lelket. Ez sem bizonyít mást, minthogy a szerző képes hiteles karaktereket formálni, ugyanilyen hozzáértéssel történeteket felépíteni, majd mindezt regényburokba csomagolni.
Egy korábban az MTV1-nek adott interjújából kiderül: bonyolult és izgalmas a könyv, olyannyira, hogy amikor a szerző korrektúrázta, 12 oldal után elfelejtette javítani a szöveget. Az önéletrajzi vonatkozásokról Böszörményi Zoltán elárulta: mindenben van valóság, az ember mindig önmagát írja meg.
Az éj puha teste egy mitikus világ, realista gyökerekkel, a szerző vívódásai épülnek bele, ahogy ő ítéli meg a világot, ahogy a világ tekint rá. „Úgy kellett megírnom, hogy érdekfeszítővé, izgalmassá váljon, amikor az olvasó becsukja, gondolkodnia kelljen a mondanivalón” – vallja az interjúban.
Az éj puha teste valóban érdekfeszítő és izgalmas olvasmány, szívesen bonyolódik bele az ember késő őszi estéken, és örömmel lapozza fel a reggeli ködben gőzölgő kávé mellett. Adalék, útravaló, helyzetkép szegénységről, gonoszságról, jóságról, nyomorról és boldogságról, amelyen hol elborzongunk, hol pedig felnevetünk.
Az est hangulatából leszűrve, elmondhatjuk, a román olvasóközönségből is hasonló érzéseket váltott ki, mondanivalója éppen ezért nációktól független, univerzális.

Varga Melinda