Nagy Koppány Zsolt Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk című legújabb könyvének bemutatójával indult az Erélyi Magyar Írók Ligájának irodalmi évadja a hétvégén, a Bulgakov kávéházban. A szerző Arról, hogy milyen nehéz, Józefát úr, avagy a regénykedés és a Nagyapánk tudott repülni kötetek után újból egy egyeduralkodó művel rukkolt elő. Hogy minderre fény derüljön, Murányi Sándor Olivér, író, az est házigazdája frappáns méltatatásával kiprovokálta a szerzőből még a legpikánsabb részek fölolvasását is. – Varga Melinda beszámolója

Lírai punk hosszú sorokban

Az olvasók ingerszintjét felborzoló sztori, a kritikusokat meghökkentő, átütő hang, mestermű, amely az írókollégákban tiszteletet vagy irigységet vált ki, egy könyv, amelyben pikáns nyelvezet, groteszk képek, erotika, emberi érzések, filozófia, mélylélektan, teológia, keveredik. Olyan dolgok, amelyekkel az utcán is találkozhatunk, amelyek a hálószobánk éjjeli lámpájáról kacsintanak ránk, hétköznapi világok, emberek egyedi tálalásban – így lehetne jellemezni Nagy Koppány Zsolt legújabb kötetét.

Meg kell jegyeznünk, hogy szerzőnk kiadványa a Magvető gondozásában látott napvilágot, valamint hogy az Irodalmi Jelen regénypályázatának második díját kapta 2006-ban a Józefát úr, avagy a regénykedés című könyvére, mindezek mellett magáénak tudhatja a Faludy György-díjat (2003), Székelyföld-díjat (2004), Gion Nándor prózaírói ösztöndíjat (2004, 2006), a Tiszatáj-jutalmat (2006) és a Móricz-ösztöndíjat (2010). Az irodalmi prérin egy elismert figuráról beszélünk, ennek ellenére Nagy Koppány Zsolt nem vesz magára semmiféle sztárallűrt, számára a megfelelés, a mérce nem más, mint a mindenkori olvasó.

Murányi Sándor Olivér méltatásából kiderült: az udvarhelyi születésű szerző egy olyan művész, aki emberként is megállja a helyét a világban, s ha önéletrajzi ihletést keresünk legújabb könyvében, úgy érzem, ez egy nagyon fontos dolog.
Márpedig az Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk mű bőven tartalmaz személyes adalékot is, ráismerhetünk a huncut szerzőre, mint ahogy előző könyveiben is él ezzel az írói fogással.
Murányi Sándortól megtudhattuk: Nagy Koppány Zsolttal több közös udvarhelyi élményük is van, a szerző, akárcsak Murányi belekóstolt a karate és a néptánc művészetébe, ugyan rövid időn belül abbahagyta ezt. „ Túl szögletes figurái voltak a néptáncban, a karate meg azért nem volt kedves számára, mert rájött, az utcán is kaphat verést” – tudjuk meg.
Az est izgalmasabb kulisszája volt, amikor fény derült arra: a szerző egy napig Udvarhely polgármesteri székében is ül, mint diákpolgármester. Murányi nem hagyta ki az alkalmat, hogy megkérdezze, miért nem lett Nagy Koppányból politikus. Erre a szerző inkább nem szeretett volna választ adni, s mondta, hogy a kedves hallgatóság felejtse el a moderátor által mondottakat. Az írói pálya alakulásában mindennek nagy jelentősége valóban nincs.
Ezt követően olyan részek fölolvasására került sor, amelyet maga a moderátor választott ki, s még a szerző is pironkodott kissé miattuk, ugyan nem az írói hozzáértés hiányossága végett, hanem a tematika pikáns volta miatt. Azonban a kolozsvári irodalomfogyasztók és író-, költőkollégák nem ijednek meg az ilyen szövegektől, sőt időnként a pikáns részek hiányától háborodnak föl. Az irodalom nem szép, hanem jó kell hogy legyen elvét vallják, ennek érdekében pedig az írói szabadság határtalan, olyan eszközöket használhat fel a szerző, amilyet csak akar, a hangsúly a végeredményen, a mű hitelességén van.
Murányi Sándor Olivérről tudni kell, katolikus papnak készült, ezzel pedig bizonyos férfiaknak járó „örömök” meg vannak tiltva, a papnövendék még „magányosan sem
örülhet” – derült ki. Ezt követően Nagy Koppány Zsolt Ekler Ágost, a főszereplő „magányos férfiúi örömeiről” mesél, amikor is egy orvos emlékezik vissza a főhős eme „életérzésére”.
A humorossága és pikánssága egyik erénye a könyvnek, azonban azt ki kell emelni, hogy nem csak ilyen részekkel találkozhatunk. A humor, az irónia, a pikáns nyelvezet mellett tulajdonképpen egy emberi karakter, életút bemutatása és kifigurázása bontakozik ki, mindez olyan izgalmas megoldásokkal, hogy szinte mi is beleképzeljük magunkat a könyvbe.  Mindvégig valaki emlékezik a főhősre, Ekler Ágostra, közben szó esik kemény fickókról, akik sosem verekszenek, de mindenki fél tőlük, akik rettegésben tartják a többi szereplőt, prostituáltról, aki élete első utcai bevetését éli meg, az ezt körülölelő pesti argóról, az öngyilkosságról, az ember esendőségéről. Mindezt olyan stílusban műveli a szerző, hogy nem lesz unalmas a szöveg, nem rakjuk félre a könyvet hónapokig egy sarokba heverni, és az első olvasat után sem kerül a könyvespolc hátsó sorába, azon művek mellé, amelyeket már biztosan soha nem veszünk elő.
Murányi Sándor Olivér elárulta: a Józefát úr, avagy a regénykedést egy budapesti buszon olvasta el, Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk kötetet pedig horgászás közben a Duna-deltában. Utána még kétszer fellapozta a könyvet, és azt hiszem, bátran kijelenthetem, valószínűleg negyedig olvasat is lesz. Azon ritka művek közé tartozik, amely a rohanó világ bosszankodásai, technikai vívmányai és más haszontalan csodái mellett feldobja a napunkat, elgondolkodtat emberi sorsunk fölött.

Varga Melinda