ÚjraDOKKolás – Kántás Balázs tudósítása az újrainduló DOKK.hu irodalmi portál első szerkesztőségi üléséről
Maga a DOKK olyan egyedülálló orgánum a magyar költészet történetében, melyre korábban nem volt példa. Az irodalom interneten való megjelenése, illetve egy ilyen állandó jelleggel működő interaktív, folyamatosan bővülő online versrepertórium mindenképpen új távlatokat nyitott afelé, hogy az egyre kevésbé olvasott nyomtatott folyóiratsajtó helyett a versek mégiscsak eljussanak az érdeklődő olvasókhoz, és mindenképpen átrendezte a kanonizációról alkotott képünket is. – Kántás Balázs tudósítása
ÚjraDOKKolás
– Kántás Balázs tudósítása az újrainduló DOKK.hu irodalmi
portál első szerkesztőségi üléséről
A magyar irodalmi élet egyik meghatározó eseménye lehet a DOKK.hu nevű közismert, idestova tíz éve működő, ám az utóbbi egy-két évben kisebb-nagyobb szüneteket tartó, végül átmenetileg megszűnő irodalmi portál újraindulása. A Lackfi János és Jónás Tamás által közösen alapított, majd fennállása nagy részében Jónás Tamás által főszerkesztett irodalmi honlap tíz év alatt a fiatal kortárs magyar líra egyik legjelentősebb műhelyévé nőtte ki magát, habár működése nem volt mindig felhőtlen.
Korányi Mátyás és Payer Imre
Az elmúlt hetekben a már-már patinásnak számító internetes orgánum új főszerkesztőt, s egyúttal teljesen új szerkesztőgárdát kapott. Az új főszerkesztő nem más, mint Korányi Mátyás fiatal költő, helyettesei pedig Széll Zsófia, Rónai-Balázs Zoltán és Jakatics-Szabó Veronika. A szerkesztőség névsora ezzel persze korántsem teljes, hiszen a tervek szerint közel húsz fős gárda fogja a jövőben szinte folyamatosan bírálni a beérkező verseket, köztük olyan jeles, ismertebb irodalmárok, mint Payer Imre, Boldogh Dezső vagy Stiller Kriszta, de olyan fiatalok is, mint a régi DOKK-on feltűnt, majd Jónás Tamás főszerkesztősége alatt is szerkesztőként működő Németh Bálint vagy Kovácske T. János.
A megújult DOKK-szerkesztőség Budapest belvárosában, a GranDió nevű szórakozóhelyen tartotta első, (újra)alakuló ülését 2010. augusztus 15-én, vasárnap délután. Ugyan a szerkesztőség nem minden leendő tagja volt jelen, de az alapvonalakat Korányi Mátyás főszerkesztő irányítása alatt így is sikerült tisztázni.
Maga a DOKK olyan egyedülálló orgánum a magyar költészet történetében, melyre korábban nem volt példa. Az irodalom interneten való megjelenése, illetve egy ilyen állandó jelleggel működő interaktív, folyamatosan bővülő online versrepertórium mindenképpen új távlatokat nyitott afelé, hogy az egyre kevésbé olvasott nyomtatott folyóiratsajtó helyett a versek mégiscsak eljussanak az érdeklődő olvasókhoz, és mindenképpen átrendezte a kanonizációról alkotott képünket is. Talán kockázatos állítás, de nagy valószínűséggel többen olvasták a DOKK-ot az elmúlt tíz évben, mint némelyik nívós nyomtatott irodalmi folyóiratot, ily módon pedig nem egy, azóta befutott, elismertségre szert tett fiatal szerző köszönheti első sikereit a portál kezdetektől vállalt felfedező profiljának. Az oldal többek között azzal emelkedett ki a többi hasonló internetes orgánum közül, hogy jelentős szerepet játszott az ezredforduló magyar lírájának kánonképzésében, s amellett, hogy irodalmi szövegek folyamatosan bővülő univerzumát alkotta, jelentős, igényes online szakmai fórumként is működött.
Korányi Mátyás, Kovácske T. János, Cservinka Dávid és Molnár H. Magor
Korányi Mátyás főszerkesztőként egyrészt folytatni kívánja a Jónás Tamás és munkatársai által megkezdett hagyományokat, ugyanakkor új hagyományokat is próbál teremteni. Az első, legjelentősebb változás a portál működésében a nyomtatott folyóiratokéhoz képest szokatlanul nagy létszámú szerkesztőség. Jónás irányítása alatt a DOKK általában öt-hét szerkesztővel működött, és bár az elbírálás viszonylag magas színvonalon zajlott, meglehetősen lassú volt, így előfordult, hogy egy-egy vers akár több hónapon át várt, míg érdemei szerint a múlanDOKK vagy a maradanDOKK rovatba került. Korányi koncepciója szerint a sokkal nagyobb létszámú új szerkesztőség gyorsabban reagál a beérkezett versekre, azokat a lehető legszakszerűbben bírálja el, illetve egyfajta szigorú, de mindenképpen igazságos, csupán a szövegek, nem pedig a szerzők érdemeit figyelembe vevő bírálati rendszert alakít ki. Tervei szerint a DOKK a jövőben sokkal inkább szakmai fórumként kell, hogy működjön, mint eddig, ebből adódóan pedig a portál szerkesztői és szerzői által szervezett rendezvények is sokkal gyakoribbak lesznek.
Az orgánum mindenképpen olyan értéket képvisel a magyar irodalmi diskurzuson belül, melyet életben kell tartani, mindezt pedig a lehető leghatékonyabban egy folyamatosan működő, interaktív, nem csupán virtuálisan, de a valóságban is folyamatosan kapcsolatot tartó, időről időre értekezleteket is rendező szerkesztőséggel lehet megvalósítani. Korányi azt a hagyományt is folytatni kívánja, mely szerint a DOKK politikailag semleges, a mások világnézetét száz százalékig tiszteletben tartó, toleranciát hirdető portál, melynek elsődleges célja az irodalmi szövegek lehető legobjektívebb, s a szerző személyét legkevésbé sem sértő bírálata. Az új főszerkesztő ellenben nem tartja kizártnak, hogy a jövőben megszűnjön az orgánum teljesen non-profit jellege, azaz nem áll távol terveitől az oldal felületén bizonyos reklámok megjelentetése, illetve a magánszektor támogatásba való esetleges bevonása. Megítélése szerint le kell számolni azzal a közkeletű, ám káros vélekedéssel, hogy az írás, az irodalom, és általában a művészet valamiféle haszontalan hobbitevékenység, amelyet művelői mindenfajta anyagi ellenszolgáltatás vagy profitorientáltság minimális szikrája nélkül űznek egymás és a maguk szórakoztatására. A költészet, az irodalom igenis „szakma”, ami az alapvetően adott tehetségen túl komoly mesterségbeli tudást, felkészültséget és szellemi erőfeszítést igényel, ebből kifolyólag a művelői mint magasan kvalifikált, jobb esetben esztétkai értelemben a köz(önség) javát is szolgáló, alkotó értelmiségiek megérdemelnek bizonyos fokú, nem csupán morális, de anyagi megbecsülést is. Ezen anyagi megbecsülésben pedig valljuk be, a legtöbb szépirodalmi szerző nem vagy vajmi kevéssé részesül, az évről évre szűkösebb állami támogatások pedig a legkevésbé sem fedezik az irodalmi élet szükségleteit. Korányi szerint az irodalom társadalmi presztízsét mindenképpen helyre kell állítani, ennek egyik módja pedig az lehet, ha az irodalmárok nem zárkóznak el az állami támogatáson túl a magánszektor által biztosított esetleges támogatási lehetőségektől. Ez persze korántsem jelentené az irodalom kommercializálódását vagy a szakmai színvonal csökkenését, pusztán arról van szó, hogy az irodalom szerzőinek és intézményeinek is haladniuk kell a korral, ha túl akarnak élni, ez pedig csakis akkor lehetséges, ha az egyes kiadók, folyóiratok, internetes portálok, így a DOKK is élelmes módon megtaláják a maguk támogatóit.
További szembetűnő változás lesz a portál működésében, hogy habár Korányi Mátyás koncepciója szerint mindenképpen meg kívánja őrizni annak elsősorban irodalmi, költészeti profilját, nyitni kíván a társművészetek felé is. A tervek szerint a néhány napon belül várható újraindulástól számított két-három hónapon belül a honlapon működne képzőművészeti, fényképészeti, filmes és zenei rovat is, a maguk önálló, bár az irodalmi szerkesztőséghez képest mindenképpen sokkal kisebb létszámú (rovatonként 3-4 fős) szerkesztőgárdájával. A dolog technikai megvalósítása és a működés még sok ponton kérdéses. Az már azonban biztos, hogy sokak, írók és olvasók örömére napokon belül újranyitja kapuit a DOKK.hu, Magyarország legrégebbi és szakmai szempontból talán legigényesebb irodalmi portálja, ez pedig már magában olyan esemény irodalmi életünkben, mely méltán megérdemli az elfogulatlan figyelmet.
A megújult DOKK-szerkesztőség
Kántás Balázs
Fotók: Hegedűs János
Kapcsolódó anyag:
Pálóczi Antal: Mire jó a DOKK, az "irodalmi kikötő"?
Boldog Zoltán: Blogirodalom és piszoárreklám - "értékmentés másként" (esszé)