38. Tokaji Írótábor összeállítás 2.

Egy ember ül szemben az üres lappal. Mindig ez a kiinduló helyzet, amióta az írói mesterség létezik, az írás magányos szakma. Miért is találkozna egy író a többivel? Miért is hagynák hátra az üres papiros tisztaságát a visszabeszélő, véleménnyel teli többiekért? Erre válaszolni kell. Minden évben válaszolni kell, s a Tokaji Írótábor három napja válaszkísérletként is értelmezhető lenne. Ha nincs elég érv, ha nem teremtődik ezekből a találkozásokból elég érték, ha nem indokolja semmi eléggé, hogy a magányos szakma művelői egy helyre gyűljenek, akkor az egész rendezvény értelmetlen. Ha van, akkor viszont óriási lehetőség, amit elpazarolni nagyon nagy hiba. – Weiner Sennyey Tibor írása a Tokaji Írótábor kapcsán.

Tüntető tömeg vagyok. Megállás nélkül, teljes testsúllyal és erőbedobással. Szüntelen háborgó tömeg vagyok, itt, kint, a zöldellő és sárgálló és barnálló erdő talaján, itt tiltakozom a zöldülés, sárgulás, barnulás ellen, egész lényemmel, minden eszközömmel, akarva és akaratlan, folyton csak tüntetek a színek kavargó rendje ellen, és fel vagyok rajta háborodva. - Terdik Roland 38. Tokaji Írótáborban felolvasott két kisprózája.

A vonatot sikeresen elértük, ami nem kis teljesítmény hétköznap kora reggel, átverekedve magunkat a fővárosi csúcson. A „fedélzeten” itt is, ott is ismerősökbe botlunk, sokakat érdekel a sokágú magyar síp koncertje, több mint kétszáz költő és író érkezett idén Tokajba, a magyar irodalom különböző égtájairól. Elsősorban a szomszédos országokból jöttek, a nyugaton élő alkotókról kevés szó esik, mintha a síp ezen ágacskája erőtlenebbül szólna, vagy egyszerűen csak kevesebb figyelmet kapna - Csepcsányi Éva írása.