A főnöke kilátásba helyezte, lehet, az utcára kerül. Senki nem fizet senkinek, a körbetartozás oly mértékű, amit a cég már nem bír ki.
A feleségét délelőtt a zebrán elgázolta egy autó.

A CSODA

Béki Antal a csodára várt, s az egyáltalán nem mutatkozott közelinek. Csoda – talán nem is létezik. Azért várta.
Reggel egy piaci talponállóban májat reggelizett, amitől végigöklendezte a délelőttöt. Gyomra morgott és korgott, időnként egészen eksztatikus hangokat hallatott. Egy kicsit csikart is, de hederíteni azért nem hederített rá.
A főnöke kilátásba helyezte, lehet, az utcára kerül. Senki nem fizet senkinek, a körbetartozás oly mértékű, amit a cég már nem bír ki.
A feleségét délelőtt a zebrán elgázolta egy autó. Norvég nő vezette, először meg se állt, aztán megállt, de senki sem értette a nyelvét, se a rendőr, se a mentős, senki.  Nem súlyos a sérülés, csak elsodorta a tükör, azért a bokája eltört. Míg a kórházban mellette állt, vigasztalta az elmaradt afrikai útért, beüget az utazási irodába, visszakéri a befizetett pénzt, aztán visszajön  és hazaszállítja. Azt ugyan nem tudja, hogyan mennek fel a harmadik emeletre (lift nincs), de bizakodik.
Délután felhívják az ügyvédet, aki majd kijárja a biztosítási pénzt. 
Egyre jobban fáj a gyomra, vécére kellene menni, de erre most nincs idő!
A lánygyermek megérkezett az iskolából, és az anyja begipszelt lába mellett, hangosan követelte a befizetést a nyári táborba, a márkás tornacipőt, és a szintén márkás melegítőt. Továbbá éhes, várja a tojásos nokedlit, vacsorára.
Ettől kezdve kemény harcot vívott a beleiben képződő gázokkal, olykor érezte, vesztett. Alul marad. Tojásos nokkedlit készített, bár fogalma sem volt, hogyan kell. Felesége fektében tanácsokkal látta el. A nokkedli szűrésekor leforrázta a kezét.
Gyomra szaggatott. A bélgáz már nagyon kikivánkozott.
Csengett a telefon, a főnöke kérte,  fusson be a céghez a papírokért, aztán az adósukhoz.  Hangosan köhögött, hogy az adós ne hallja a bélgázt. Fizetett. Vissza a céghez, a behajtott pénzzel.
Irtózatos kínok közepette száguldott haza,  rohant volna a vécébe, felesége azonban ébren volt és hívta. Megfogta a kezét, másik kezével a nadrágját tartotta.
    – Csoda! Túléltük ezt a napot!
    – Csoda? – kérdezett vissza. – Tudod mi az igazi csoda? Hogy nem szartam be.