Ötletek és munkamorál – körséta a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán

„… valószínűleg egy nappal a leadási határidő előtt tért magához két nő és nem csekély üres üvegmennyiség között, másképp nem tudom megmagyarázni, honnan vette magának a „bátorságot” (szemtelenséget), hogy a közpénzekből fizetett éves ösztöndíjának beszámoló kiállítására ilyen penetránsan nulla munkát mutasson fel. A fiatalember úgy gondolta, hogy egy füzet kitépett lapjaira írt női nevek, némi firkálmány kíséretében a művészet tárgykörébe tartoznak. Igaza van, minden művészet. Maga a létezés. Ehhez a tudathoz azonban nem kell kiállításokra járni, tudjuk anélkül is, hogy valakinek évi egymillió forintot fizetne az állam ennek silányan kivitelezett bizonyításáért.” – Korányi Mátyás beszámolója

Ötletek és munkamorál

– körséta a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán

   Az Ernst Múzeumban minden évben megrendezik a Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítását. Az ösztöndíj 12 hónapra szól, havi nettó 80 000 forint. Ez még két évre hosszabbítható, minden periódus után újra elbírálják, hogy megadják-e a következőre is. 35 éven aluli képzőművészek pályázhatnak, nem kötelező az ilyen irányú diploma, de javarészt az ott végzettek kerülnek a kiválasztottak közé. Tehát egy meglehetősen friss és aktuális, fiatal, kortárs kiállítás az Ernst Múzeumé. A színvonal összességében kiváló, bár, mint minden ilyen megmozduláson, nagyon nagy minőségi és stílusbeli hullámzást mutat. A rendkívüli precizitással kialakított és nagy szorgalmat igénylő szobroktól a papírfecnikre firkált női nevek kínlódásáig mindennel találkozunk itt. Izgalmas anyag, előrevivő és elgondolkoztató.

   A kiállítást megtekintve azonnal feltűnik, hogy mekkora teret nyert, milyen meghatározó lett a fiatalok alkotói szemléletében az ötlet mint érték, ihlet, kiindulópont. A művek gondolatvilága is gyakran erre épül, elválaszthatatlan a megvalósítás módjától. Ilyen például Tarr Hajnalka Reality Coloring Book, „Others Life” (2010) című munkája, aki egy klasszikus, gyerek kifestőfüzet hasonmáskiadásába rajzolta a fotó-közhelyek alapján készült, fekete-fehér grafikáit, melyek ügyes vázlatok, és filctollal, akár a gyerekek, kiszínezett egy sorozatot. Vicces és elgondolkoztató, emellett játékosan mutatja be a hétköznapok üres diáit, és egyben a realista képzőművészetre is reflektál, mintegy kifordítva, ironikusan.

Borsos Róbert: Cigánylány

   Borsos Róbert Gettó-paradicsom I. – V. (2009) című alkotása a lakótelepi vagy nyolckeres arcok portréiból válogat, színes filcből ragasztgatja, szerkeszti a képeket, a téma, azaz az élet keménysége és az anyaghasználat puhasága húzza szét, tágítja a nézelődőben a lélek tereit. A szerethetőség kérdésköre, a kalandvágy, a gettó-romantika egyaránt sugárzik műveiből.  Nagyon jó az alapkoncepció és látványos, technikás a megvalósítás, könnyen befogadható és felemelő. Koralevics Rita nagyméretű, sötét tónusú fotómanipulációi mélyek és megrendítőek. Jól tükrözik korunk ellenséges, magányos, elszigetelt belső világát, törvényszerűségeit.

   A kiállítás egyik mókás része, melyben Khoór Lilla egy hófehér fedelű, belül is patyolat, lapozható vázlatfüzetbe rajzolt grafikáit állította ki, az oldalakon rajzokkal, szövegekkel, egy fehér cérnakesztyű kíséretében. Azt hittem, ez utóbbi is az installáció része, már a jegyzeteimet is megírtam, hogy milyen jó gondolat mindez: a művészet érinthetetlensége, a „megszentelt” terület, de egyben irónia is: ujjlenyomatok nélkül maradt munka, mintha senki nem lapozott volna bele, nem használta, nem nézte volna meg. Azonban kisvártatva kiderült, hogy ezt a fehér cérnakesztyűt a kiállítás szervezői helyezték a könyv mellé, nem az alkotó. Sebaj. Így szól bele az élet az értelmezés folyamataiba.

Fülöp Gábor: Animus

A kiállítás csúcspontját egyértelműen Fülöp Gábor szobrai jelentették. Az aprólékos munka gyönyöre, a kivitelezés minőségének ereje versenyt futnak a szellem, a gondolat nagyságával alkotásaiban. A zárkózottság és nyitni vágyás, a begubózódott, avarszáraz lélek és az átlátható ember jajkiáltásai. A munkáiból azonnal ránk áradó erővonalak egyben ellentétpárok is, olyan feszültségbe vonják a szenzibilis szemlélődőt, hogy szinte azonnal „rabul” ejti őt a művészet energiája. Hatalmas munka, az első gondolattól, az ihletben való lebegésen át a vésők csattogásáig. Ilyen alkotások miatt érdemes tárlatokat látogatni.

   Ezzel szöges ellentétben vannak Horváth Tibor (képzőművész?, blöffiparos?) munkának nem nevezhető alibi-próbálkozásai, aki valószínűleg egy nappal a leadási határidő előtt tért magához két nő és nem csekély üres üvegmennyiség között, másképp nem tudom megmagyarázni, honnan vette magának a „bátorságot” (szemtelenséget), hogy a közpénzekből fizetett éves ösztöndíjának beszámoló kiállítására ilyen penetránsan nulla munkát mutasson fel. A fiatalember úgy gondolta, hogy egy füzet kitépett lapjaira írt női nevek, némi firkálmány kíséretében a művészet tárgykörébe tartoznak. Igaza van, minden művészet. Maga a létezés. Ehhez a tudathoz azonban nem kell kiállításokra járni, tudjuk anélkül is, hogy valakinek évi egymillió forintot fizetne az állam ennek silányan kivitelezett bizonyításáért. Cseh Lili szintén ezt a vonalat erősíti (gyengíti?). Üres, fehérre mázolt polcairól nem sok minden jutott az eszembe, csupán ez a szarkasztikus félmondat: „köszönjük, majd értesítjük”.

   Mészöly Miklós szemüvege, azaz Esterházy Marcell fotói előtt jót nevettem, hála neki. Irodalom, képzőművészet és fotográfia keveredik alkotásában, az ötlet megint tetten érhető, azonban ötlet és gondolat összefonódik, erősíti, generálja egymást. Megemlíteném még Kis Róka Csaba festményeit és Albert Ádám gránittábláit. Munka és értelem van bennük. Sokan szerepeltek még a kiállításon, voltak mindenféle szempontból értékelhető és kevésbé eltalált alkotások is.

Egy modell Mészöly Miklós szemüvegével

Mint említettem a kritika elején, egy valóban élvezetes, hibáival és gyenge pontjaival egyetemben is jó anyag került bemutatásra. A művészek küzdenek, új irányokat, erővonalakat keresnek, felfedeznek és kísérleteznek. A szellem friss, és néhány helyen látható: van lendület. Azonban kicsit több odafigyeléssel, koncentrációval és megfelelő munkamorállal sokkal különb eredményeket is elérhetnének jó néhányan. Nem ártana, ha megbecsülnék ezt a támogatást, sokan küzdenek az életben maradásért ebben az országban, akiknek havi nyolcvanezer forint rendkívül sokat számítana. Kérem, ha másért nem is, rájuk gondolva tegyék meg, hogy a támogatott éveik alatt odateszik magukat az alkotásnak, a kreatív és intenzív munkavégzésnek.

   Azonban mi, látogatók is becsüljük meg ifjú művészeinket: menjünk el, nézzük meg a kiállítást, hiszen - többek között - ők a jövő, a képzőművészet jövője. Kultúra és vizualitás nagyszerűen keveredik ebben a 4-5 teremben, másfél óra a modern agyak gondolatlabirintusában, és az a jó hírem van, hogy nem tévedtünk végleg el.

Korányi Mátyás

A leadet Borsos Róbert alkotásával illusztráltuk.