Irodalmi Jelen

Kattanásnyi időtöredék – helyszíni tudósítás a szegedi Kalligram-estről

2010. április. 25. - 19:50

A Kalligram inkább gyűjtő, mint radikális folyóirat, s ez főleg két lényeges dolgon múlik: szemen és kézen: meglátni az erős egyéniségeket, és beemelni őket az élő irodalomba. Mert manapság irodalomtörténet és kritika egyaránt megjelenik a szépirodalom mellett; a szöveg és a reflexió elválaszthatatlan egymástól. Arra sem egyszerű válaszolni, hogy az egyaránt magyar és szlovák kötődésével mennyire közép-európai a Kalligram. Kissé talán idejétmúlt fogalom a közép-európaiság, jegyzi meg a főszerkesztő, hiszen ma már szinte senki nem kíváncsi egy szomszédos régió, például a Balkán kultúrájára. Ma mi sem egy teljes irodalmat, hanem csak szerzőket akarunk megismerni.- Stenszky Cecília tudósítása

Kattanásnyi időtöredék

– helyszíni tudósítás a szegedi Kalligram-estről

Szeged, Grand Café, 2010. április 20.

Egy gyűjtőfolyóirat

Gaborják Ádám és Orcsik Roland derűsen, mint börtönőrök mutatkoztak be a szegedi Grand Café-beli Kalligram-est kezdetén, de pillanatokon belül kiderült, hogy ki valójában a főnök: természetesen a kiadó és folyóirat főszerkesztője, Mészáros Sándor, aki a mai megváltozott világban és irodalmi életben való helytállásról és lehetőségekről beszélt. Az irodalom ma – nem úgy, mint akár csak harminc éve – már nem annyira a folyóiratok, hanem sokkal inkább a kiadók köré szerveződik. A fennmaradás legfőbb záloga pedig még mindig – avagy már megint – az, hogy tudnak-e olvasót teremteni. Mert bizony nem elég megírni egy könyvet – el is kell azt adni. Az internetes kultúrára vonatkozott a következő izgalmas felvetés: felzárkózik-e a folyóirat a többi online irodalmi lap mellé – lehet-e ma e nélkül léteznie egy irodalmi és kulturális lapnak? Ezen azonban nem szándékozik változtatni a Kalligram. Sok oka van ennek, de legfőképpen talán egyszerűen az, hogy Mészáros szerint nem érdemes: kép és szöveg viszonya nem ábrázolható úgy a világhálón. A Kalligram inkább gyűjtő, mint radikális folyóirat, s ez főleg két lényeges dolgon múlik: szemen és kézen: meglátni az erős egyéniségeket, és beemelni őket az élő irodalomba. Mert manapság irodalomtörténet és kritika egyaránt megjelenik a szépirodalom mellett; a szöveg és a reflexió elválaszthatatlan egymástól. Arra sem egyszerű válaszolni, hogy az egyaránt magyar és szlovák kötődésével mennyire közép-európai a Kalligram. Kissé talán idejétmúlt fogalom a közép-európaiság, jegyzi meg a főszerkesztő, hiszen ma már szinte senki nem kíváncsi egy szomszédos régió, például a Balkán kultúrájára. Ma mi sem egy teljes irodalmat, hanem csak szerzőket akarunk megismerni. Ennek fényében talán érdemes körülnézni abban is, hogy minket hogyan látnak más nemzetek. Mert nemcsak a mi értékrendünk az igaz.

A Kalligram szerzői és Orcsik Roland

„Egyszer s mindenkorra elintézni”

Kukorelly Endre egy régebbi könyvéből, a Tündérvölgyből olvasott fel egy véletlenszerűen kiragadott részletet, majd Samunadrág című gyerekverseskötete következett, melyben egy hat és háromnegyed éves kislányt próbál beszélőnek elhelyezni. Előzetes kommentárja a következő volt: „Gyerekeknek állítólag állatos verseket kell írni”. Illetve egy másik vershez: „Ebben is borzalmas rímek vannak”. Mindenesetre meggyőzött, hogy érdemes tanulmányozni, nem különben Ezer és 3 című, legújabb kötetét, melyben a férfi–nő relációt boncolgatja, avagy próbálta meg „egyszer s mindenkorra elintézni”. És itt nem is arról van szó, hogy ez mennyire sikerült, hanem hogy hogyan próbálta meg a különféle Tolsztoj-, Arany- és még ahány olvasó, annyiféle áthallásokon át kifejezni a férfi–nő örök témájáról gondoltakat.

Kukorelly Endre gyerekverseket olvas

Időzáras versek

Csehy Zoltán Homokvihar című verseskötetének Puccini-sorozatából olvasott fel részleteket. A zene, a zenei szerkesztésmód és logika, valamint az erotika kapcsolatának versbe helyezése „izmos nyelvezettel” nem is tévesztette el az utat a közönséghez. Időzáras és időtlen, egyfajta paradigmaváltó versekből kaphattunk ízelítőt – a teljesség igénye nélkül, de annak vágyával gazdagabban, melyből kiderült, hogy a kötött formák mellett a szabadvers is jól áll a szerzőnek.

Csehy Zoltán új kötetét lapozgatja

„Tudni akartam, hogy hol vannak a hazugságok”

Lovas Ildikó Spanyol menyasszony című könyvéből olvasott föl egy meghökkentő részletet – Jónás Olgának, Csáth Géza feleségének az élményeit dolgozta fel ebben a művében a szabadkai írónő, fölkeltve az érdeklődést a szerbekben Csáth Géza és sorsa iránt. Emellett az író feleségének ábrázolása egy új nézőpontból mutatja be a hírhedt író sorsát, amely főleg a feleség története marad – szabatos és erőteljes nyelvezetével. Más-más ugyan a magyarok, szerbek és horvátok hozzáállása a helyi kultúrához, Lovas Ildikó azonban mindezeket Jugoszlávia iránti nosztalgia nélkül, valamiféle belső feszítés késztetésével írta meg.

Lovas Ildikó

„Ma azt sem tudjuk megélni, amire lehetőségünk van.”

Trüffel Milán, avagy egy kalandor életéből is hallhattunk részleteket az író, Kerékgyártó István felolvasásában. Egy jó értelemben vett hedonista kópé számára teremtett helyet és időt: a 19. század Monarchiáját, amely ugyan távolról sem ideális világ, melyhez különösebb nosztalgiával fordulnánk; mégis olyan emberek közé nyerhettünk bepillantást a moziszékekben ülve, akik a legváltozatosabb, rossz és keserves körülmények közt is meg tudják látni és teremteni a szépet.

Kerkékgyártó István felolvasása

A múló idő tettenérése

Balla Zsófiával ismét a versek sodrába keveredtünk, a csönd és a beszéd konfliktusáról és egy könyvvel való megbékélés idejéről beszélgetve. Felbukkantak a tenger, a fű és a múló idő toposzai; ó- és újév határának: a lét és a nemlét kattanásnyi időtöredékének kérdései. A végére már csak a konklúzió maradt: hogy csaknem minden írónak-költőnek mindösszesen négy-öt fontos kérdése van az életében, melyekre próbál választ találni újra és újra, különböző formákban és utakon. De ha csak annyival jutott közelebb a válaszhoz, ahány művet kellett alkotni a keresés közben, már azért is megérte, hiszen annyival gazdagabb a magyar irodalom. Akár egy olyan estével, ahol megtudhattuk, megláthattuk: személy szerint kikkel is.